Pontosan tudom, milyen nehéz dolog kifejezni magunkat. Mármint a belső hangunkból jövő érzéseket és gondolatokat szavakká formálni, amik rövid földi pályafutásunk során alaposan megkeserítenek minket. Gondolok itt arra a klasszikus élethelyzetre, amikor pokoli boldog akarsz lenni, mert ugye ki ne szeretne, majd két másodperc múlva már leszarod a wannabe boldogságod, hiszen a számlákon meg a félrekúró pasidon aggódsz. Tehát az egyik éned el akarja felejteni minden problémádat és egyetlen célja a hajnalig tartó vedelés valami lehányt falú, bűzös belpesti romkocsmában, a másik viszont ezt nem engedi, hiszen egyből eszedbe juttatja a halott anyád lakásának jelzálogát.

Gyakran van, hogy úgy érezzük, ezeket a belső hangokat, legyen az pozitív vagy negatív, meg szeretnénk osztani a társadalommal. Érezzük őket olyan létfontosságúnak, hogy fájna érte a szívünk, ha a lelkünk mély bugyraiba raktározódna el a több millió ki nem mondott gondolat mellé.

És ekkor keletkezik az antropikus rabiátus rabulisztika. Segítek egy kicsit: ezen írásban azokról a műveltebbnél műveltebb félértelmiségi fajankókról szeretnék beszélni, akik a társadalom nagy részével ellentétben képesek kifejezni magukat, csak épp úgy, hogy senki nem érti meg őket.

Antropikus: emberi

Rabiátus: indulatos

Rabulisztika: okoskodás

Joggal merül fel a kérdés, hogy a büfészakon végzett pojácák miből érzik azt, hogy az "okoskodás" szó nekik túl mainstream, túl proli, és ehelyett elő kell húzniuk a rabulisztikát? Mi a megfontolás? Ki a célközönsége egy olyan szónak, ami alighanem hamarabb fog elhangzani valami jósműsorban (Zénó almágusprofesszor foglalkozása: átoklevétel, kártyajóslás és rabulisztika), mint egy normális ember szájából.

De mint annyi mindennek a világegyetemben, ennek is van magyarázata. Hősünket, aki ilyen szavakat használ, mint rabiátus, meg rabulisztika, nevezzük mondjuk Istvánnak. A legfőbb kérdés az: István miért használja ezeket a szavakat?

Ehhez vissza kell mennünk néhány évet az időbe, egészen Szaniszló Ferencig, aki az Echo TV-ben vezette nagyon sokáig a Világpanoráma című műsort. Ez a műsor Szaniszló paranoiájáról szólt tudományos köntösbe bújtatva. Jönnek a zsidó gyíkemberek, 2115-ben a magyarokkal veszik fel a kapcsolatot először az ufók, meg további nagyon érdekes dolgokat mondott a pasas. A közönség pedig nyilvánvalóan itta a szavát és nagyon komoly visszhangja volt a kirúgásának.

Fun fact: Azért rúgták ki, mert Széles Gábor, az Echo TV akkori elnöke, aki olyan cikkeket oszt meg Facebook oldalán, hogy Michelle Obamának pöcse van, nem vette túl jól, hogy Szaniszló Úr egyre inkább Jobbikossá válik és szidja a Fideszt. Szóval mielőtt bárki azt hinné, hogy azért távozott, mert hülyeségeket beszélt egy csomó embernek, téved.

Teljesen világos, hogy Istvánnak, a bölcsésznek Szaniszló nevetséges szavai meg a szíriuszi magyarság meséje túl kínos. Hinne ő benne, de égő. Ettől függetlenül a kollektív felsőbbrendűségből pontosan ugyanúgy ki akarja venni a részét, mint azok az emberek, akik Szaniszlót nézik csak azért, hogy tisztán halhassák, láthassák amint a magyar nép csodálatosságáról beszél.

Így tehát Istvánunknak máshoz kell folyamodnia. Ő pedig az antropikushoz, a rabiátushoz és a rabulisztikához fordult. Ez az ő mentőöve. Ha meghallja azt a szót, hogy emberi, akkor felhúzza a szemöldökét. Nem érti, ami történik. Mégis mi az, hogy emberi? Maximum antropikus.

Ő nem azért néz le téged, mert egy fekete homoszexuális zsidó vagy, tehát nem a szó klasszikus értelmében rasszista, hanem a szavak, kifejezések terén.

Felemelő érzés lehet neki, hogy senki nem érti a mondandóját. Már-már úgy érzi, jogosultsága van ahhoz, hogy egyből ahogy hazamenjen, írjon egy kétezer szavas publicisztikát tele ismeretlen szavakkal az Élet és Irodalomnak.

Azonban a szomorú, szürke valóság őket sem tudja elkerülni. Egy szó kimondása, ami nagyjából egy orgazmus érzését váltja ki Istvánból, alig tart egy másodpercig. Aztán egy síber és egy echoikus elhangzása után Istvánnak nem marad más, mint a rideg világ, ahol a parizert a boltban parizernek nevezik, ahol azt a kétkerekű izét biciklinek hívja a proli népség és ahol a kocsmában a sörnek nem ismerik sem a görög, sem a latin megfelelőjét. Ne haragudj Pisti, mi ilyenek vagyunk. Hogy megértsd, így mondom: ecce homo. (Most pedig menjél, és szépen a kis kezeiddel üsd be a keresőbe, hogy mit jelent az ecce homo, te suttyó proli!).

2017. 09. 07.