2018 decemberének elsején lesz a román egyesülés centenáriuma, amiről Bőtös Botond, az Átlátszó újságírója írt egy cikket. Mivel olyan alapvető nézetkülönbségeket tapasztaltam köztem és a szerző között, miközben a témával kapcsolatos párbeszéd, vita fenntartása különösen fontos napjainkban, úgy döntöttem, egy egész bejegyzéssel válaszolok az olvasottakra. 

Tényleg azt gondoljátok a magyar közgondolkodás nacionalista térfelén, hogy valaki sajnálni fog minket, mert olyan helyzetbe kormányozták elődeink az országot, amit saját maguk teremtettek?

Először is fontos leszögezni, hogy senkinek nem kell sajnálnia bennünket, sem Románia, sem a nyugati nagyhatalmak sajnálatára nincs szükségünk. Bőtösnek abban is igaza van, hogy az országhatárokon átívelő erők összefogása ellenünk nem több, mint szittyamagyar lázálom. Nyilvánvaló, hogy a rossz oldalon nem lehet háborút nyerni, ahogy azt is ki kell mondani, hogy többségében az akkori politikai elit juttatta idáig az országot. Ugyanakkor ez tényleg azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak ujjongania kellene a békediktátum miatt, amely akkori adatok szerint 3,3 millió magyar embert "száműzött" a saját országából?

Románia nyugodtan megünnepelheti, sőt, meg is fogja ünnepelni. A magyarok nem. Nekünk ez nem egy ünnep. Az, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke arról beszél, hogy Európa együtt ünnepel Romániával, egy vállalhatatlan, Magyarországot, a magyar embereket és legfőképp a határon túliakat figyelembe se vevő kijelentés.

A jobboldalnak teljesen igaza van abban, hogy a 2002-2010 között kormányzó MSZP-SZDSZ kliensmédiájának védekezése a gyalázatos kormányzati cselekedeteket ért kritikákra az volt, hogy minden politikai csoportosulást, akár alulról, akár felülről jövő mozgalmat, tüntetést és pártot náciztak, nacionalistáztak és fasisztáztak, Bőtös Botond pedig egy másik, de alapjaiban teljesen ugyanolyan működésű párhuzamos világban él, mint a Fidesz hazugsággyára által megtévesztett milliók: a szerző szerint akik kifejtették egyet nem értésüket Juncker kijelentésével kapcsolatban, azok jobboldali-nacionalisták. Az LMP és a Momentum...

A napjainkban zajló aljas, hitvány politikai alakulatok nem létező identitásainak megsértése önmagában vajmi kevés hírértékkel rendelkezik, sokkal inkább érdemes Bőtös gondolkodásmódjára figyelni, ahogy egyből nacionalista (és jobboldali) lett az LMP és a Momentum, hiszen ebbe a felvilágosult, XXI. századi, végletekig européer eszmeirányzatba egész egyszerűen nem fér bele a másként gondolkodók véleményének elfogadása. Sokkal könnyebb helyette a megbélyegzés jól ismert intézményét használni.

Kép: Hírek.sk

Bőtös Botond tényleg úgy akar segíteni a végletekig megosztott, szekértáborokba verődött magyar társadalom helyzetén, hogy maga is beáll a sorba? Van különbség a balliberálisok által szélsőjobbosnak, nacionalistának bélyegzettek és a Fidesz szorgos propagandistái által Soros-ügynököknek nevezett emberek között? Hát nincs. A lejáratásuk, a karaktergyilkolásuk ugyanarra a sémára épül, csak épp két különböző világnak szól.

Európai magyarként őszintén tudok örülni a románok nemzeti ünnepének, mert ezt az európai nemzetek számára olyan új dimenziót felkínáló közösségben teszem, mint az Európai Unió, amelyben szabadon utazhat es vállalhat munkát román és magyar ember is.

Trianon szellemének cipelése a mai napig nyomja Magyarországot, ahogy a rendszerváltás óta eltelt időszak kormányai - legyen balos vagy jobbos - is mind tettek azért, hogy értelmes párbeszéd lefolytatása helyett csak szavazatszerző demagógia jusson az embereknek. Trianon kérdése, a felmerülő morális, erkölcsi problémák, az azóta eltelt időszak objektív diskurzusért kiált, Bőtös cikkével pedig megvillantotta mindazt, amit a jobboldaliak - bár nem pontos a fogalom, de mondjuk úgy, hogy a fideszesek - jogosan utálnak az ellenzékben. A szerző nyilvánvalóan csak és kizárólag a saját gondolatait írta meg, de ez a fajta hozzáállás kísértetiesen hasonlít ahhoz a meghunyászkodó, az Európai Unióhoz szolgalelkűen, vakon húzó magyar baloldalhoz, akik az EU működésében, annak alapvető strukturális problémáiban és alkalmatlanságában nem találnak kivetnivalót. A komplett baloldali értelmiség van abban a tévhitben, hogy az Uniót kritizálni csak orbáni szinteken lehet. Nem így van.

A trianoni neurózis, mint “nemzeti fájdalom”, nem is az objektív tények, hanem a felsőbbrendű pozíció elvesztése miatt fáj annyira a magyar nacionalistáknak. 

Bőtösnek, Bayer Zsoltnak és nekem is alapvető jogunk, hogy hülyeségeket beszéljünk. Hogy kinek van igaza, azt majd a jövő - talán - eldönti, ezen kijelentése viszont annál a pontnál jelentősen túlmegy az egyszerű másként gondolkodás határán, amikor több millió magyar ember idézőjelbe tett nemzeti fájdalmát kérdőjelezi meg úgy, hogy a fájdalom gyökerét a felsőbbrendűséghez vezeti vissza. (Majd le is nacionalistáz mindenkit, de ez már megszokott). Természetesen nagyon egyszerű egyenlőségjelet tenni a valóban nacionalista, szélsőjobbos bagázs lehetetlen kívánságai, valamint a társadalom együttérzése között, csak épp egy hazug eredmény fog kijönni, én legalábbis mérhetetlen butaságnak tartom, ha egy kalap alá vesszük a "Mindent vissza!" nevetséges rigmusaival magukat álomba síró szélsőjobbosokat és azokat, akik egész egyszerűen nem tartják közömbösnek mindazt az igazságtalanságot, amit honfitársaikkal tettek.

Kép: Darabanth Auction

Ha a szerző ezidáig nem hallott róla, hogy a békediktátum érvénybe lépése óta milyen válogatott módszerekkel vegzálják és lehetetlenítik el azokat a magyarokat, akik a történelem kiismerhetetlen folyamatinak egyike során a rövidebbet húzták, akkor kutasson ezek után, esetleg beszéljen olyan emberekkel, akiket a mai napig lenéznek, ha az anyanyelvükön szólalnak meg. Annak fényében, hogy a trianoni döntés következményét pár sorral később úgy értékelte, hogy "a Föld forog tovább", ergo nem történt semmi, erősen kétlem, hogy valóban erőfeszítéseket tesz arra, hogy sorsközösséget vállaljon, vagy legalább ne kizárólag a Monarchia felbomlása után felszabadult nemzeti kisebbségek sikerét, hanem a határon túlra rekedtek fájdalmát is lássa.

Bőtös azzal zárja cikkét, hogy lépjünk túl a saját árnyékunkon, mert nem fogjuk érteni a mai világ kihívásait és mondanivalónk sem lesz a felnövekvő generáció számára. Ez mind igaz, szóról szóra egyetértek vele. Az egyetlen égető kérdés mindössze annyi, hogy az írása alapvető témáját - az irreális álmokat dédelgető szélsőjobbosokat - miért terjesztette ki az egész magyar társadalomra, azokra, akik se nem fasiszták, se nem nácik, mindössze ugyanolyan jogokat szeretnének a határon túlra kerülteknek. Meg néha megemlékezni a történtekről. Még ha olyan nacionalistás is...

E-mail cím: bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com

2018. 10. 26.