Az internet biztonságot nyújtó távolságainak köszönhetően nem egyszer szedték már le rólam a keresztvizet annak ürügyén, hogy az ellenzéket mertem kritizálni. A DK aktív, politikailag az objektivitás legtetejét súroló nyugdíjas szavazói megannyiszor okítottak már ki azzal kapcsolatban, hogy Gyurcsány-fóbiám van, amit sürgősen kezeltetni kéne, pont úgy, ahogy az egydimenziós sablonszövegeket kiváló érzékkel váltogató kormánypárti szavazók részletezik mondjuk azt, hogy hazaáruló és sorosista vagyok.

Nem tagadom, meglehetősen imponál, hogy a szekértáborok oltalmazó karjaiba menekülő emberek szűklátókörűsége által mindkét oldal megvet és kitaszít: köszönöm, egyikből se kérek. Bár nem érdekel, hogy a politikára, mint show-műsorra tekintő emberek mit gondolnak olyan politikusok hatásaitól nem szabadulván, akik egy igazságosabb világban arra sem lennének alkalmasak, hogy a Parlamentben takarítsanak, ugyanakkor mégis van valami, ami eddig is borzasztóan bántott, de csak a legutóbbi posztom alatti, néhol igen szélsőséges kommentek által vetemedtem arra, hogy ezt a jelenséget pontosabban is megfogalmazzam.

Az ellenzékről van szó. Megint. Arról a bagázsról, amelyik egy utolsó esélyt kapott arra, hogy a Fidesz ellentétes pólusaként, a változás lehetséges iránymutatójaként mutatkozzon az áprilisi választásokon, tetszelegve azzal, hogy a kormánypárt leváltása lehetséges és az alternatíva hatalomra juttatása egy X-nyi távolságra van csak. Az a bizonyos rossz morális dilemma, amit nemrég fejtegettem, ismét előállt: a hatalom vagy azon, kétségtelen jól berendezkedő és nagy meglepetéseket nem tartogató csoportosulás mellett marad, amelyik 2010 óta vezeti az országot, vagy esélyt adunk olyan pártok, emberek és szervezetek tucatjainak, akik egyrészt nem gondolnak semmit azon kívül, hogy "Orbán takarodj", másrészt mindannyiuk azzal hitegeti a szavazópolgárok naivabbik felét, hogy majd ők elhozzák a tényleges rendszerváltást. Rengeteg ember tudta előtte, tudta a szavazás pillanatában és tudja most is, hogy ezek ugyanazok, ha eddig nem is, mostanra egytől egyig a Fidesz kiszolgálóivá, őfelsége ellenzékévé váltak.

Márki-Zay Péter és az újonnan felállított mozgalmai célját megértem, hiszen egyszerű tény, hogy minél kevesebb az ellenzéki jelölt, annál nagyobb az esély a Fidesz leváltására, de annak megértéséhez még ők sem jutottak el, hogy a választások nem úgy működnek, mint a búcsúban a céllövölde, vagyis ha nem sikerül eltalálni a céltábla közepét, bedobunk egy kétszázast és kezdjük újra az egészet. Úgy viselkednek, mintha nem történt volna áprilisban egy választás, ahol pontosan láthattuk, hogy a megosztottság, a semmitmondás és a kósza ábrándok hangoztatása semmire nem elég. Egyetlen párt sem érdemli meg, hogy a jövőre tartandó önkormányzati választásokon támogatást kapjon a civil közösségtől: nem egy dobásuk volt, eggyel sem éltek, innentől pedig kár úgy kezelni őket, mintha önálló, a kormánypárttal szembehelyezkedő lehetőségek lennének.

Kép: MSZP Facebook

Nem akarom ostorozni azokat az embereket, akik úgy mentek el a választásra, hogy egyébként pontosan tudták, semmi realitása nincs annak, hogy itt tényleges változások következzenek be. Én is egy voltam a sok ilyen ember közül. Az apropója annak, hogy ismét, sokadjára is az ellenzék működésképtelenségén lovagolok, az nem azért van, mert valami perverz mánia által örömöm lenne a hullagyalázásban. Most éppen azért, mert miközben én emberek tucatjai által kaptam meg a "mocskos orbánista" és egyéb finom jelzőket, mondván, nem a széthúzáson, hanem az összetartáson van a hangsúly, addig az MSZP-Párbeszéd országmentő alakulata véghezvitte mindazt, amiért most minden engem kritizáló előtt képletesen meg kell, hogy hajoljak: igazatok volt.

Igazatok volt, amikor azt mondtátok, hogy fejezzem be az ellenzék ekézését, esetleg arról diskurzust folytatni, hogy a mai ellenzéket megtestesítő NER-bérencek eltakarodása nem jelentene-e megtisztulást a vallós ellenzéki figurák számára. Valóban, ilyen párbeszédek lefolytatása nem számít, sőt, káros, hiszen minden egyes ilyen és ehhez hasonló, az MSZP-t, a Jobbikot, az LMP-t és persze a DK-t gyalázó cikkel nem többet érünk el, mint azt, hogy '22-re mindenki fideszes lesz.

Ezt valóban nem engedhetjük meg! Hogy is engedhetnénk, amikor - most éppen az MSZP-t kiemelve - három köztudottan szerény keresettel rendelkező, a proletariátus és a munkásosztály felemelkedésének utolsó apostolainak hívott Karácsony-Ujhelyi-Tóth Bertalan trió hirtelen pont olyan sárga mellénnyel mutatkozik a Facebookon, mint amilyeneket a Franciaországban lázongó rendszerellenes emberek viselnek. 

 „Mi biztosan sárga mellényben megyünk szombaton 10-kor a Jászai Mari téri tüntetésre, és erre buzdítunk mindenkit, aki csak teheti: hozzatok sárga láthatósági mellényt! Ami Párizsban sikerült, az Budapest utcáin is sikerülni fog! Minden lehetséges eszközzel tiltakozunk egészen addig, amíg meg nem állítjuk Orbánt, és a kormány ki nem hátrál a rabszolgatörvényből! Kiállunk minden magyar munkavállalóért!" 

Sajnos nem tudom felsorolni az összes hozzászóló nevét, aki megtisztelt azzal, hogy megosztotta velem a véleményét, de még egyszer hangsúlyoznom kell: ne haragudjatok, igazatok volt. Ahogy fogalmaznak, ami Párizsban sikerült, az Budapesten is sikerülni fog! Hát nem? Hát de! Köszönöm az MSZP-nek, a Párbeszédnek, Karácsony Gergelynek, Ujhelyi Istvánnak és Tóth Bertalannak, hogy a sárga mellényben mutatkozásukkal és a szombati tüntetéssel kierőszakolják Orbánból a rabszolgatörvény visszavonását! Köszönöm azt is, hogy nemcsak most, 2018-ban, de a 2002 és 2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányzás során is ugyanilyen lendületes és ötletes módon álltak ki a magyar munkavállalók mellett. Értelmes ember tudja, hogyha egyetlen koalíciót kell megneveznie a rendszerváltás óta, amelyik a valóságban is felmondta a neoliberális elit, a multinacionális vállalatok és a kiszipolyozó, emberellenes cégek ámokfutását, akkor az MSZP-SZDSZ-koalíciót nevezi meg. Amíg Orbán Viktorék két kézzel lökték a dollárjeleken kívül maguk előtt mást nem látó multik karjaiba a kiszolgáltatott embereket, addig az MSZP, élén Gyurcsány Ferenccel kisegítette és megmentette őket.

Köszönjük, és elnézést a tévedésért...

2018. 12. 05.

E-mail cím: bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com