A sorkatonaság egy azon sok téma közül, melyeket Orbán Viktor és a Fidesz előszeretettel dob oda az embereknek, akár mint egy jó csontot Nárcisz kutyájának. Ebbe a kategóriába tartozik a halálbüntetés is, melynél demagógabb és populistább dumát aligha tud miniszterelnök mondani évente, esetleg negyedévente. Pláne akkor, ha mindenfajta foglalkozás a halálbüntetésről csak egy téma és nem lehetőség, hiszen állítólag Magyarország még az EU tagja.

Mivel a sorkatonaság kifejezetten nagy népszerűségnek örvend hazánkban, arra gondoltam, hogy a VITA első részének apropója lehetne ennek a komplex témának a megítélése és bővebb elemzése, ahol ti is elmondhatjátok a véleményeteket.

A Pride-os bejegyzésem után újra bevetettem magam az internetekbe, és mondanom sem kell, szörfözéseim közepette elképesztő mennyiségű tudást szívtam magamba  Ismertetnék néhány véleményt:

De értelmileg nem jutnak tovább a telefonnyomkodáson és a K. anyázáson kívül! Nem vagyok fideszes de ebben rohadtul támogatom a kormányt hogy hozzák vissza had szívassák már meg őket is mint anno az én generációmat hátha megemberelnék magukat!

Na, ki olyan szerencsés, hogy egyből megtalálja a legnagyobb fotelhuszárt a világon? Természetesen én! Nem túl hosszú a hozzászólása, ugyanakkor vicc nélkül tanulmányokat lehetne róla írni. Az első mondatokban a mai fiatal generációt illeti szép szavakkal, ami még igaz is lehetne, amikor a második sorban minden reményemet elvesztem azzal kapcsolatban, hogy itt egy megfontolt, érvekkel alátámasztott írást fogok olvasni.

Gondolkodjunk el, tegyük le a kezünkben levő tárgyakat és vegyünk egy mély levegőt: mégis milyen döglött életű, szánalomra méltó emberi lény képes úgy gondolkodni, hogy "a kutya úristenit, az én generációmat úgy elbaszták, mint a szart, nehogy már ezek a fiatalok ne kapják meg azt a lelki szenvedést, megaláztatást, amit én kaptam!". Tehát még csak nem is arról van szó, hogy ő hinne ebben a rendszerben, pont fordítva: elismeri, hogy őt is keményen szívatták és borzasztóan fáj neki, hogy ez a mostani generációval nem történik meg.

A mai fiatalsággal valóban nagyon komoly problémák vannak. Teljesen igaz, hogy a többségük képtelen elleni a telefonja nélkül, sőt, lehet, hogy némelyik lusta is, meg tunya is. Kommentelőnk szerint ettől az egy/másfél évtől megemberelnék magukat.

Én viszont élnék a visszakérdezés lehetőségével és megtudakolnám, ő vajon mennyire érzi magát emberségesnek? Nem lehet, hogy ezt a sok nyomorúságot és szenvedést, amit ebben a három sorban látunk, pont azok a traumák okozták, amiket azóta nem tudott feldolgozni? Teljesen evidens lenne, ha az az ötvenes, munkanélküli, esetleg alkoholista szekció fröcsögne így, akik a legsúlyosabb tragédiákat élték át akkoriban.

Ennél a témánál fontos, hogy az ember sose magából induljon ki. Te, kedves olvasó, lehet, hogy tudsz olyan pozitív történetet mesélni, amin még az unokáid is nevetni tudnak majd, azonban ettől függetlenül nem kellene úgy tenni, mintha nem látná minden épeszű ember a sorkatonaság teljes értelmetlenségét. Az anyámasszony katonái, vagyis akiket annak hívnak, nem azért sírtak esetenként, mert hiányoztak a szerettei, hanem mert úgy hiányoztak a szerettei, hogy közben teljesen célszerűtlennek érezték azt, amit csinálnak.

Többek is a férfiasság hiányát látják a fiatalokban, ami lehet egy érdemleges felvetés, ha utána az illető nem úgy folytatja, hogy majd a kaszárnyában megtudnák, mi az a fegyelem. Nem tudnák meg. Mégpedig azért nem, mert azok az alkoholista, gyakran teljesen idegbeteg őrült pacákok, akik rend és tisztesség helyett azt tanították, hogy bakának kuss a neve, semmiféle morális vagy erkölcsi szempontból nem voltak többek egyszerű szétcsúszott, de kifejezetten nagyhatalmú embereknél, akik, legalább úgy, mint egy diktátor, fürdőztek a hatalomban.

Lehet, hogy csak rossz társaságba keveredtem, de minden ismerősöm, aki katonasztorikat mesélt, azt mondta, hogy a csókosok meg az állományt őrzők úgy osztogatták a bort meg a szalonnát, hogy rendszerint közös bebaszás lett a vége. Ezt nyilván röhögve meséli, sőt, a közönsége is röhög, de a kérdés már senkiben nem merül fel, mennyire jobb lett volna, ha ez mondjuk nem 200km-re az otthonától történik meg, hanem mondjuk egy olyan helyen, ahol igazából szeretne lenni. Amikor emberéletek tönkremenéséről beszélek, akkor azt hosszú, évtizedes viszonylatba kell érteni. Mert miért ne vedelne egész nap az ember, ha a körülette levők ugyanezt teszik? De akkor csodálkozni sem kellene, amikor 45-50 évesen a község falujában, rosszabb esetben egyik árkában osztja az észt a társadalom hanyatlásáról, amibe ő személy szerint szervesen részt vesz.

Akkor azt képzeljük el, hogy mi történne a mai korosztállyal, ha ugyanabba a helyzetbe kerülnének, mint mondjuk az apjuk. Tényleg azt gondoljátok, hogy félévtől, egy évtől, másfél évtől kicserélődik egy egész ember? Hogy leszerelve majd a nyugat mocskos eszközének tekintik a mobiltelefont, a számítógépet meg a tabletet? Hogy annyira megtetszik nekik a kopaszság, hogy elhagyják az ecsetfejüket? Vagy az eddig is rengeteg alkoholt fogyasztó fiatalság pont a katonaság miatt fog megtérülni és arra a következtetésre jutni, hogy inni, cigizni, drogozni rossz? Nem ártana ezeket a kérdéseket feltenni magunknak.

Ki védené meg az országot ha háború lenne ...

Erre csak nagyon röviden válaszolnék: biztos, hogy nem a sorkatonák, akik a kinectet keresik, ha a kezükbe adsz egy fegyvert.

Azt már inkább hagyjuk is, hogy egy jól működő államot is milyen mértékben megsebezne, ha a bevonuló emberek elhagyják tanulmányaikat, munkáikat, nem hogy amikor Magyarországról van szó, arról a helyről, ami egyre inkább szétesni látszik. 

A mostani kölykök már csak a csavargással, szerelemmel vannak elfoglalva. 

Ejj, azok a rohadt kölykök miért nem saját maguk verődnek egy csapatba és írnak egy kérvényt a magasságos Orbán Viktornak, hogy hozza már vissza azt a jó kis sorkatonaságot, annyira nem szeretnének már csavargással, szerelemmel foglalatoskodni. Tényleg ilyen világot akarunk? Ahol holmi "mostani kölykök" ide-oda csavarognak, meg szerelmeskednek. Skandalum! Napi 8 óra padlónyalást nekik, akkor majd megértik a balkáni romantikát. A kiberbiztonságról, kiberhadseregről meg ne is beszéljünk, van AVAST a gépen.

Végezetül pedig álljon itt egy 1990-es idézet Kövér Lászlótól, attól az embertől, aki tavaly még a sorkatonaság visszaállítást pedzegette, aztán persze nem lett belőle semmi.

„A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok. Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa – ott voltam – egy mini-Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük.”

A nyári politikai uborkaszezonban mindig üdítően hat, ha történik valami izgalmas dolog a közéletben. Bencze Péter, az M1 riportere talán maga sem gondolta volna, amikor kikapta a nemes feladatot a szerkesztőségétől, hogy a nap végére egy igazi nemzeti hős válik belőle. Pedig az lett. 

Higgyétek el, borzasztóan kevés az olyan ember Magyarországon, akinek van olyan szórakoztatófaktora, hogy másfél perc alatt be tud szippantani emberek százezreit, de az elég keményen részeg Bencze Péternek sikerült, amihez asszisztál egy szintén spiccesnek tűnő alany és a műsorvezető is.

Elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy mi is történt valójában.

Mindez a szombat esti Bajai Halfőző Fesztiválon esett meg, ahol az M1 átlagközönsége, a 60-75 év közötti nyugdíjas korosztály talán már sóhajtozott, amiért folyton ezeket a buta, érdektelen fesztiválokat mutatják a migránsok helyett. Ekkor azonban még ők sem sejtették, hogy a következő percek legalább olyan erejű médiatörténelmi pillanatok lesznek, mint amikor Pozsgay kimondta, hogy '56 népfelkelés volt. Na jó, ennyire talán nem, de most jó példának tűnt.

A videó, ha valaki még nem látta:

A kínos és érthetetlen szituációk sorozata már az első másodpercben kezdetét veszi, amikor a műsorvezető, Meszes Boglárka, akinek később még fontos szerep jut, Baján helyett azt mondja, hogy Maján. Na persze ezen fel lehetne akadni, ha nem tudná az ember, hogy ezek után mi fog következni.

Köszöntömm kedv.. kedves nézőket, őő, az biztos, hogy minden rekordot meg fog dönteni az eddigi halászléfőző verseny(??), ugyanis több mint húszezren álltak sorba azért, hogy főzhessenek, de nagyon sok helyi jelentkezett azért, hogy bemutat.. bemutat-HASSA a főzőtudományát. Itt is áll mellettem egy helyi csoport.

Itt érkeztünk el az első fordulóponthoz, amikor a piros főzőkötényt viselő csoporthoz lépett oda nagy nehezen, miközben ádáz harcot vívott az artikulálás és a beszéd különböző formáival. Ha ahhoz viszonyítjuk a dolgokat, hogy saturészeg, akkor ez a beköszönés még nem is annyira rossz, ám a lényeg még most következik.

Mindenféle illúziót a józanságával kapcsolatban akkor rombol le Péter, amikor szerencsétlen főzős versenyzőknek azt mondja 0:34-nél, hogy..

Köszöntöm a kedves nézőket, újra köszöntelek titeket. Hányan vagytok és mi volt a koncepciótok?

Igazából megtisztelő, hogy a riporter félpercenként beköszön a nézőknek, bár a bájából eléggé elvesz, hogy igazából a főzőcsoportnak akart köszönni. De nehogy azt higgyük, hogy hősünket bármennyire is kizökkenti a saját állapota, olyan mély eleganciával támadja le a hapsit, hogy lassan szegény Obersovszky Péter kemény bekérdezéseihez hasonlót.

Kérem szépen, sokan vagyunk, de nem elegen.

Halljuk a választ a hapsitól, aki talán látta Péterünkön a lazább hozzáállást és úgy döntött, hogy ő lesz az az ember, akinek nevét és képét hosszú évtizedekig olvassák, látják majd a kisdiákok a tankönyvekben, hiszen tulajdonképpen ő az a bátor ember, aki a köztévén kimondta a kimondhatatlant. 

Kép: blikk.hu

Kezdte ezzel a kiváló utalással, melyet Orbán mondott még 2002-ben azután, hogy Medgyessy vezette MSZP az első fordulóban jobb eredményeket ért el, mint a Fidesz. Döbbenet, hogy ebben a kis magyar történetben egészen Medgyessy Péterig érnek a szálak.

Ez a fesztivál körübelül már tíz éve itt a helyi népszopássá vált, akarom mondani népszokássá vált.

Igen, itt robbant a bomba. Ebben a pillanatban remegett bele a Kunigunda útja 64. alatt dolgozó operatőrök, szerkesztők, gyártásvezetők és műsorvezetők szíve. Akinek gyors a reakcióideje, itt már tudta, hogy minden elúszott. Akinek lassabb, még csak fel sem fogta, micsoda évtizedes, sőt, évszázados oltást láthattunk élőben, a szemünk láttára!

Hiszen az úriember Meszes Boglárka önmagában is sírva röhögős bakijára utalt, amikor népszokások helyett népszopást mondott, miközben többször is belezavarodott a szóba. A videót majdnem kilencszázezer ember nézte meg, tehát nyugodtan nevezhető netes hungarikumnak.

Erre a jelenetre reflektált tökéletesen a pali, aki pedig azt gondolja, hogy ugyanúgy a bonyolult magyar nyelv áldozatává esett, mint Meszes Boglárka, az nagyon téved. Nézzétek meg az utána levő másodperceket, már előtte készült, hogy kijavítja magát, hiszen arra is készült, hogy "rosszul" mondja. Az is árulkodik erről, hogy a saját kezébe vette a mikrofont.

Drága Péter a műsor során talán először mutatott valami meglepődöttséget, de a jó kis részeg "szarni bele" hozzáállás után ugyanúgy folytatta a mondókáját. Például megtudtuk tőle, hogy 22 éve rendezték meg először ezt a csodálatos fesztivált, miközben szegény műsorvezetőre visszakapcsoltak az együttérző kollégái, miközben hevesen mutogatott magára.

Talán azt fogta fel, hogy a népszopás neki szólt? Vagy Péter munkáját akarta egyszer s mindenkorra szabotálni? Lehet, hogy sosem tudjuk meg. Az is marha vicces, hogy amikor észreveszi, hogy rajta van a kamera, úgy tesz, mintha a riportra figyelne, miközben a keze ugyanúgy maradt.

Bencze Péternek köszönjük szépen.

Emlékeztek még, amikor anyukátok, apukátok szólt, hogy most már elég a játékból? Vagy emlékeztek arra, amikor rátok parancsoltak, hogy a karfiolt is megenni? Nagyjából én is így éreztem magam, amikor vége lett ennek a pokolian szórakoztató néhány pillanatnak. Az viszont roppant szomorú dolog, hogy megtudtuk, hogy egymást érik a fesztiválok példáuál Visegrádon és Tiszafüreden is, azt viszont nem, hogy Péterék a horvátok és szerbek mellett milyen nemzetiségű emberekkel beszélgettek még. Lekeverték szegényt.

Kedves olvasó, ezek után nézz kicsit magadba: még mindig feleslegesnek tartod a közmédiára költött tízmilliárdokat? 

2017. 07. 10.

Orbán Viktornak több választási kudarc után is volt ideje átgondolni, továbbfejleszteni azt a rendszert, ami alapján jövőbeli kormányát fel akarja építeni. 2014 után azonban egy olyan mocsaras területre gázolt, ami ugyan szimbiózisban él a napi politikával, de ettől függetlenül hallatlan az a bekebelezés, aminek lassanként az lesz a következménye, hogy eltűnik Magyarországról a független újságírás. Persze az a társadalom is megér egy misét, amelyiknek sokkal többet jelent a mennyiség, mint a tartalom. Annak hisznek, amelyik hangosabban és többször mantrázza a hazugságot.

Alapvetően nem igaz, hogy a Fidesz 2017-ben képes lenne túlharsogni minden médiát a Lokállal, az Echo tévével vagy a Figyelővel. Erre példa az a nem csekély mértékű tömeg, ami nem dől be annak az állhatatos propagandának, aminek a falvakban, kis községekben élő emberek, leginkább nyugdíjasok igen. A Bözsi nénis videó is tökéletesen kifejezte azt, hogy a néhány adót fogó televíziókból (TV2, M1), a helyi újságból és a 10000 forintos utalványokból értő tömeget aligha izgatja, hogy a kormánymédia folyamatos karaktergyilkosságai, hazugságai és egyszerű hülyeségei milyen hatalmas kárt okoznak-

Be kell vallanom, néhány pillanatig én is teljesen természetesnek vettem, hogy a reggeli hírolvasgatások közepette már nem nézek fel az Origóra. Pedig igenis ez az, ami évek eltelte után sem lehet természetes, és ami ellen küzdenünk kell egészen a kormányváltásig, ami ezt az ellenzéket látva enyhén szólva kérdéseket vet fel.

Mind közül a legundorítóbb talán a Leitner Attila vezette Lokál, melynek lenyűgözően innovatív találmánya az, hogy egyszerre keveri a bulvárt a propagandával, ezzel pedig azokhoz az emberekhez is eljut néhány lejáratócikk, akik egyébként csak Beyonce családi titkaira vagy Kozso új szerelmére kíváncsiak. Elég sok mindent elmond a lapról, hogy a Tech rovatban Deutsch Tamás netbiztos beszél egy "Kezdődik a digitális jólét" című bejegyzésben.

Erre hagyok egy kis időt.

Néhány héttel ezelőtt a Ripost és a TV2 is lehozta, hogy rákot okozhat a naptej, sőt, 11 és 15 óra között érdemes napozni, pont abban az időtartamban, amitől az orvosok is óva intenek. De hát kik ők, hogy megmondják a mélyen tisztelt szerzőknek, hogy mi az egészséges? 

Viccet félretéve ez és sok más ehhez hasonló butaság, ami mostanában megjelent például a TV2-ön, egyértelmű következménye az elfideszesedésnek. Hiszen ma már profi ember nem megy oda, a régiek meg mind elhúztak, így olyan mértékben felhígult a stáb a sok túlterhelt gyakornokkal és dilettánssal, hogy nemcsoda, hogy ilyen nevetséges, ugyanakkor meg kifejezetten káros anyagok jelennek meg. 

Gyerekem van, családom, el kell őket tartani valamiből.

Nem. Nem. Nem. Nincs az az éhes száj, amely legitimmé tenné a NER rendszerében való bármilyen közreműködést. Akkor is, ha egy jelentéktelen kis íróról van szó a Lokálnál, vagy egy gyártásvezetőről a Tényekben. Azonban valljuk be, elég sok idő eltelt ahhoz, hogy azok, akik vállalhatatlannak érzik ezt a közeget, lelépjenek. Engem pedig rettenetesen szomorúvá tesz, hogy Marsi Anikók, Gönczi Gáborok vagy az Origós újságírók csak a megélhetésért egyik oldalról a másikra ugrálnak, kiszolgálva ezzel (jelenleg) a Fideszt, de az is elképzelhető, hogy a mindenkori kormányt. Ha most eladták magukat, egy esetleges kormányváltáskor egy, öt, vagy kilenc év múlva vajon ugyanilyen stílusú híreket fognak majd felolvasni, megírni? 

Az egész rendszer pont ezekből a megalkuvó, a saját nyomorúságokba beletörődő háttéremberekből áll, vagy az alpolgármester, esetleg önkormányzati képviselő rokonaiból, akik készségesen behúzzák négyévente az X-et, ha kapnak egy kis juttatást a családtag fizetéséből. De beszélhetnénk azokról az emberekről is, akiknek van hatalmuk hozzá, hogy tegyenek valamit, azonban a teszetoszaságukat és belső ellenérdekeiket képtelenek legyőzni annak érdekében, hogy eltakarítsák Orbánékat, néhány parlamenti mandátumért pedig képesek paktumokat kötni.

Amikor azt gondoljuk, ezt már nem húzza meg a Fidesz, akkor nagyon is rá kell jönnünk, hogy dehogynem, sőt, ennél is többet. Orbán Viktor 2018-ra Habony Árpád médiabirodalmát kihasználva akarja elérni, hogy ne érje újra két akkora kudarc, mint 2002-ben és 2006-ban, amikor még vitázni is elment a lelkem, az emberek viszont mégsem kértek belőle. Pedig hol volt akkor az a tehetséges üzletember, Lőrinc...

Végezetül minden fiatalt, középkorút és öreget megkérek, hogy tájékozódjon mindenfelől, mielőtt hazug és gyűlölködő cikkeket olvas vagy riportokat lát a kormánymédiától, és ha talán nekünk, magyar állampolgároknak sikerül kizárni a hatalom legnagyobb fegyverét, a médiát, akkor talán van esély arra, hogy hamarosan már csak maximum pártelnökként hivatkozhatunk Orbánra, nem pedig miniszterelnökként.

2017. 07. 06.

Mindenkinek van valamilyen fétise, amiről keveset, vagy inkább semmit nem beszél az őt körülvevő embereknek: számomra ez a provokatív témájú cikkek, publicisztikák alatti kommentek olvasgatása. Ezek közül is vannak különböző leágazások, a személyes kedvencem például azok a részek, amikor valaki hosszasan, esetleg érvekkel alátámasztva próbálja bizonyítani az igazát annak a vitapartnernek igen nehezen nevezhető embernek, aki ezek után többszörösen megcsavart káromkodásokkal képes csak kifejezni ellenszenvét úgy, hogy a témáról egyébként nem is mondott semmi érdemlegeset. A csúcspont pedig az, amikor többen is beszállnak az eleinte kétfősnek induló vitába és a végén már senki nem tudja, hogy kit anyázott lett és mindenki magára veszi.

Képzeljetek el egy olyan eseményt, ami a Fidesz és a Jobbik szavazókat teljesen a padlóra küldi, és olyan ambivalens érzések keletkeznek szegény lelkükbe, hogy olyat Bencsik András tapasztalt utoljára, amikor maga sem tudta, hogy éppen melyik oldal számára kell dicsérő írást publikálnia.

Pride Erdélyben! Igen, jól hallottátok, de ha nem, elmondom még egyszer. Pride Erdélyben! Azon a helyen, ami a jobbos szavazók szentélye, ahol ilyen mocskos liberális propaganda sohasem történhet meg. Ezen felbuzdulva olyan jó kis beírások születtek, hogy muszáj megosztanom néhányat. A pontosság kedvéért tényleg úgy idézem őket, ahogy le van írva, a helyesírási problémák tehát az értelmi szerzőnek köszönhetőek.

Az hittem, ott,értelmes magyarok élnek!!!!!

Az egyik kedvencem, hiszen az Úr pontosan azt a réteget képviseli, amit az előbb is említettem. Erdélyre nem úgy gondol, mint bármelyik másik földrajzi alakulatra, ahol nem kizárólag fekete-fehérben gondolkodnak az emberek, hanem mint a világ fertőjének a kis kápolnájára, ahol csak is "értelmes magyarok élnek", mert hát magától értetődő dolog, hogy ez az egész Pride és melegség bonyolult témaköre egyszerű IQ kérdése. Fun fact: ez alapján a MENSA tagok 100%-a heteroszexuális. Gratulálunk nekik!

Ezzel a kijelentéssel egyébként pont hogy azokat az Erdélyben élő magyarokat bántja meg, akik nem tartják pozitív dolognak, hogy rengeteg ember nem egy, a magyarságáért küzdő állampolgárt lát benne, hanem egy nacionalistát, hiszen ha magyar zászló van a kezedben és kiállsz valamiért, akkor már ezeket és ezeket a dolgokat nacionalista mivoltodból nem támogathatod. Ez a felfogás egyébként a túlzott idelógiakövetés miatt alakult ki, mivel a közfelfogás szerint ha baloldali politikus vagy, akkor te bevándorláspárti vagy, ha jobbos, akkor meg ellenezned kell a marihuána legalizációját.

Liberók ott is vannak, sajnos!

Ez a kijelentés teljesen ugyanazt jelenti, mint az előző, mivel a kommentelő csak most, 2017-ben jött rá arra, hogy az Erdélyben élő egy millió körüli magyar lakosság nem mindegyike a Fidesz hű talpnyalója, akik úgy tekintenek Orbán Viktorra, mint a királyra, aki majd pálcájával egyszer lesújt a csúnya nagyhatalmakra és visszaszerzi azokat a területeket, amiket Trianon által elvettek tőlünk. Ugye milyen érthetetlen, hogy némely emberek Pride-ra mennek ahelyett, hogy a Nélküledet non-stop énekelve, a szünetekben Gyurcsányt és a baloldalt ócsárolva tisztelegjenek a mester előtt.

Olyan hozzászólások is érkeztek, melyek inkább magával a meleg kérdéssel foglalkoznak, de fontosnak tartottam megemlíteni. Gyakran említésre került, hogy Isten nem véletlen teremtett Ádámot és Évát, nem pedig mondjuk Bélát és Jóskát. Azt gondolom, ez a kifogás az egyik legundorítóbb, amit fel lehet hozni. Az én véleményem szerint eleve hibás az a megközelítés, hogy ezt a kérdést a Bibliától kellene kezdeni. Mégis mi köze van a melegséghez a Bibliának? Csak azért, mert Isten férfit és nőt teremtett, mert ugye tudjuk, hogy így volt, abból mégis milyen következtetéseket kellene meghozni? Hogy két nő nem lehet szerelmes egymásba? Vagy mert attól, hogy Ádámnak pénisze van, Évának pedig puncija, történetesen pedig ez a kettős nemzőképes, attól zsigerből el kell utasítani azokat a kapcsolatokat, amik erre nem képesek?

Kérdezd meg magadtól: téged tényleg érdekel az, hogy mit ír a Biblia? Valóban fontosnak tartod, hogy mit mondott Mózes? Mi több, eszerint éled az életed? Mert ha igen, akkor visszaszívok mindent és elfogadom a véleményed. Ha viszont nem, akkor nézz kicsid magadba és találj valami normálisabb érvet ahhoz, hogy újra gyűlölködhess. Az meg egyenesen nevetséges, hogy némelyek azt hozzák fel, hogy azért ítélik el a melegséget, mert egy férfi/férfi, vagy egy nő/nő által felnevelt gyerek vagy gyerekek nem kapják meg azt az érzelmi alapot, ami alapján normálisan tudnak fejlődni. Arra senki nem gondolt, hogy ezeket az embereket is megszülte valaki, sőt, valószínűleg apjuk is volt nekik, mégis melegek lettek, pedig állítólag "heteroszexuális neveltetést" kaptak. Felháborító!

2017. 07. 03.

 Az Országgyűlés egyik legszínesebb egyénisége, Pócs János a III. Jászsági Pálinkamustrán került mikrofon közelébe mindannyiunk legnagyobb örömére. Ugyanis amikor megnyílik Pócs János előtt a beszéd lehetősége, az garantáltan legalább akkora élménnyel fog felérni, mintha valami isteni kinyilatkozást hallanánk.

„A boldog gyerekéveknek az első kellemes illata, az a cefrének az illata volt, a Sanyi bácsiék szeszfőzdéjében, és ez az egész életemet végigkísérte. Ezután még inkább végigfogja.”

Ezek a mondatok egy országgyűlési képviselő szájából hangzottak el és ha sajnálatos módon nem is tudtuk meg, hogy a szesz, Sanyi bácsi vagy a cefre illata fogja még jobban végigkísérni az életét, alapvetően borzasztóan tragikus, hogy Fideszes és nem Fideszes honatyáink egyaránt, ha észrevétlenül is, de milyen keményen legitimálják a legitimációra egyáltalán nem szoruló alkoholt.

Ismerjük Keszthely polgármesterét is, akinek olyan különleges szervezete van, hogy lassabban bontja az alkoholt, tehát igazából nem is beszélhetünk ittas vezetésről, sőt, ez inkább áldozathibáztatásnak tűnik.

Miközben a mi drága miniszterelnökünk sem rest, hiszen arról papol a 2011-es évértékelőjében, hogy Európa olyan, mint az alkohol: mindkettő nagy célokra inspirál, de egyben meg is akadályozza, hogy elérjük azokat. Ez a gyönyörű hasonlat még el is férne a sok dakota közmondás mellett, ha maga Orbán Viktor és/vagy marketingesei nem gondolták volna úgy, hogy milyen királyság lenne, ha a miniszterelnök több időt töltene borok és pálinkák társaságában.

Így született a kép, ahogy Orbán és veje, a pályázatok örök második helyezettje, Tiborcz István pálinkázik, de az is emlékezetes pillanat, amikor Nemcsák Károlyékkal énekelt pirospozsgás arccal a fehérvári huszárokról.

A sok más ehhez hasonló helyzet miatt az árokban fekvő kisembert miért is lehetne kritizálni amiatt, mert még tíz óra sincsen, de már úgy be van tintázva, hogy magáról sem tud? Hiszen ezekkel a nyilatkozatokkal és tudatosan készített képekkel, videókkal pont azt a hatást érik el, hogy azt a gondolkodásmód magját ültessék el az emberek fejében: ha neki lehet, nekem miért nem?

Az adatok és a számok csúnya dolgok, viszont az igazságot könyörtelenül megmutatják. Az igazság pedig az, hogy 2016-ban a magyarok fejenként 12,3 liter alkoholt fogyasztottak el. Senkinek nem szúrja a szemét, hogy amíg Tállai András azt mondja, hogy ha más területeken is olyan sikeres lenne a kormány, mint a pálinka ügyében, akkor elégedettebbek lehetnének, miközben Magyarországon halnak meg a legtöbben az alkohol miatt?

Azt kell megérteni, hogy nem az alkohol égett be a magyarság identitásába, hanem az alkoholizmus, ami viszont az alkohol mértéktelen fogyasztásának következménye. A magyar kormány pedig tökéletesen asszisztál ahhoz, hogy senkinek ne legyen lelkiismeret-furdalása a hatodik feles lehúzása után, hiszen a pia társadalmi elfogadottsága igazából az egekben van.

Ezután még képesek azt mutatni, hogy pont az ellenkezőjét csinálják, és évről évre Nemzeti Alkoholstratégiáról beszélnek, ami érdekes módon eddig sosem valósult meg, sőt, Balog Zoltán 2008-ban módosító javaslatot akart beadni az alkohol reklámja ellen, ám végül nem lett belőle semmi, mert ahogy ő mondta, nem akart darázsfészekbe nyúlni. Ezzel lényegében ő maga ismerte el, hogy a téma túl bonyolult és tabu téma, hogy foglalkozzanak vele.           

Szóval ez Magyarország.. Ahol téma a kerítés, téma a migránsok, téma Horthy Miklós kormányzó megítélése, Pest megye átnevezése, Paks2, a civilek, de az alkoholizmus nem. Hiszen az olyan magyaros.

2017. 06. 30.

Nincs új a nap alatt. Pénteken a Parlament, pontosabban a Fidesz megszavazta a lex csicskaként elhíresült plakáttörvényt úgy, hogy még csak kétharmad sem kellett hozzá. Egy apró stiklivel, ámbár egyáltalán nem szabályosan ismét azt csinálhatják, amihez a legjobban értenek: az ellehetetlenítéshez.

Naiv embernek tartom magam és képes vagyok minden alkalommal, amikor a Fidesz valamivel kiborítja a bilit (mostanában több is volt ilyen), akkor kicsit reménykedek, hátha most egy darabig hátrébb tolják a kereszténydemokrata, nemzeti agaraikat és ha nem is csinálnak jót ennek az országnak, mivel nem tudnak, legalább csendben maradnak. Remélem nem kell mondani, mennyire szánalmas abban bízni, hogy a kormányod, egyúttal az országod inkább ne csináljon semmit, mert azzal többet tesz mindenkinek.

Tegnapelőtt Heineken botrány, tegnap CEU, ma plakáttörvény, holnap mi lesz? Észre kell vennünk, hogy amíg Orbánék legalább a 2010-2014-es ciklusban, vagy annak első két évében próbáltak ügyelni arra, „hogy demokratikusan csaljanak”, vagy legalább tegyenek úgy, egyértelmű, hogy mostanra ez egyáltalán nem foglalkoztatja őket pontosan azért, mert az átlagos Fidesz szavazó sem foglalkozik velük.

Kifejezetten sok kormánypárti szimpatizánst ismerek, és némelyikükön valóban azt látom, mintha nem lehetne opció az, hogy a ’18-as választásokra valaki másra adják az X-et, vagy ha nem akarják, egyszerűen nem mennek el.

Fotó: Népszava

Mintha némely nyugdíjas Stockholm-szindrómára jellemző tünetekkel küzdene és azt hiszi, ha a rendszerre szavaz és hangosan a rendszert támogatja, akkor egy másik szellemi síkra kerül, ahol talán jobban meg is becsülik, és nem ugyanazt a levegőt szívja, mint a szoci szomszédja vagy a számára teljesen ismeretlen nevű LMP-s ismerőse.

Erre remek példa a tavaly március 15-én, egy garázdaság miatt őrizetbe vett ember kiakadása, aki a rendőröknek, miközben őt bilincselték, torkaszakadtából kiabálta, hogy „Én az Orbán kormánnyal vagyok bazdmeg!” Ó igen! Ha az Orbán kormánnyal vagy drága barátom, akkor te tulajdonképpen mindent megtehetsz és nem vonatkoznak rád ugyanolyan törvények, mint a büdös MSZP-s meg kommunista csőcselékekre.

Hát hogy is lehettünk ennyire buta, ostoba fakabátok, ne haragudjon uram. Nem volt CÖF-ös kitűző vagy Fideszes lufi a kezében és nem láttuk, hogy Ön igazából ennek a kormánynak a támogatója, aki nem garázdaságot követett el, csak markánsabban fejezete ki az amúgy nagyon pozitív véleményét. Még egyszer elnézést kérjük, kárpótlásul kap két pluszpontot a Kubatov listán.

A Fidesz még az első évtizedében egy olyan erős szavazóbázist alakított ki, melynek tagjait még csak nem is foglalkoztatja az aktuálpolitika és a jelen helyzete, hiszen ezektől nyugodt szívvel el lehet tekinteni, ha a párt nemzeti, keresztény, konzervatív, vezetője határozott és ami a legpozitívabb mind közül, hogy a neve nem Gy-vel kezdődik és nem Pápán született.

De amilyen a közönség, olyanok a színészek is. Nem gondolnám, hogy az ellenzék ne értette volna meg, hogy értelmesebb lenne ennek a rengeteg minipártnak és néhány nagyobbnak összeállni, csak egyszerűen képtelenek felnőni ehhez a feladathoz és semmilyen kormányváltásért cserébe nem mondanak le a szánalmas, kicsinyes viselkedésükről. (Mondjuk a Gyurcsány-Botka gigantikus, megfilmesítésért ordító összecsapást speciel jogosnak érzem, ha valahogy sikerül valamilyen összefogás, ami most még csak távoli remény, annak Fletóék nélkül megtörténnie)

Szóval mindennek van oka és okozata. A kérdés csak az, hogy mikor vesszük észre, hogy olyan buták vagyunk, hogy még ezek a pörköltszaftban áztatott pólójú, sörhasú nagy kereszténydemokraták is jobban cselezgetnek, mint a tökkelütött ellenzék?

 2017. 06. 27..

Valószínűleg az én perverzióm, mondjuk nem is nagyon dicsekszek vele, hogy nagyon szeretek parlamenti videókat nézni. Teljesen mindegy, hogy Lendvai Ildikóról legyen szó, mikor észre sem veszi, hogy a mikrofonját már rég kikapcsolták, vagy Tóth Sándor MSZP-s képviselőről, aki annyira felidegesíti magát, hogy egy szép nagyot káromkodik mindenki előtt, vagy netán a csodálatos Kövér Lászlóról, aki úgy osztja ízes szavaival az ellenzéket, hogy azt minden pillanatban öröm hallgatni.

Így tehát összegyűjtöttem öt remek indokot, amivel a politikusok néhány pillanat alatt teljesen lerázhatják a folyton kínos dolgok között turkáló riportereket. FIGYELEM! A poszt leendő honatyáknak, politikusoknak is jól jöhet későbbre, így a fiatalabb generáció is ugyanolyan érdekelt lehet.

5. - Nem vagyok képben/máshol kérdezzen

Ó igen! Hisz miért is ne tudna semmit egy olyan dologról, amiről néhány nappal ezelőtt még döntött a saját szavazatával. Nincs is szebb, amikor a tiszteletreméltó képviselő úr meglepődve veszi tudomásul, hogy megkérdezik esetleg a vasárnapi boltbezárásról vagy a netadóról. 

Az ügyesebbek ilyenkor a "kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon" módszert választják, azaz elhárítják magukról a válaszadást, de beajánlanak egy másik politikust. Remek!

4. - Rohanok

Néha ennyi az egész.. Amikor már a távolból látni, hogy a balliberális média nem kevés tagja ott vár az ajtó előtt csillogó szemekkel, válaszokra éhes tekintettel, na akkor elő a nyúlcipővel! Kedves gyerekek, ezért érdemes sportolni, hiszen akármennyire is az a munkád, hogy ne csinálj semmit, néha fel kell készülni ilyen hirtelen helyzetekre. 

Nem kell mást csinálni, mint a kamerák kereszttüzében valahogy kicsusszanni és már el is van kerülve a sok kellemetlen kérdés.

3. - Telefon

Bombajó megoldás! Nem lehet arra fogni később, hogy egyszerűen nem akart választ adni, vagy nem volt tisztában a dologgal, hiszen szemmel láthatóan a magyar kormány fontos ügyeit intézi telefonon keresztül, szóval tulajdonképpen hálásak lehetünk amiatt, hogy a teljesen felesleges interjúk helyett igazi, komoly dolgokkal foglalkozik a drága politikusunk.

2. - Doorstep, nem fogod fel?

Ez az a kategória, amit Kósa Lajos már-már tökélyre fejlesztett. A dolog lényege az, hogy egész egyszerűen ne engedd, hogy egy-egy sajtótájékoztató után csak úgy hirtelenjében kérdezzenek: határozd meg, miről legyen szó! Amikor pedig valami szánalmas újságíró ezt nem tartja be, hosszasan magyarázva mondd el neki, hogy ez dórsztep sajtótájékoztató, vagyis csak olyat lehet kérdezni, ami nem kínos számodra. 

1. - Beszélgetni

Az egyik legnehezebb része ennek a mesterségnek, hiszen kiváló beszédkészség szükséges hozzá. Ilyenkor egyáltalán nem kell kétségbeesni, ha leszólít egy riporter: a lényege az, hogy beszélj valami teljesen másról. Valami olyan dologról, ami azt a bemocskolhatatlan tényt erősíti, hogy a munkád jól működik és meghozta a sikereket. 

Vagy ha nem a munkádról, akkor kérdezz rá az operatőr vállán levő kamerára, kérdezd meg, hogy mennyibe került és milyen adatai vannak, de akár a mikrofont is szóba hozhatod, ha az tetszik.

Tudom, hogy nehéz egy olyan emberrel kedélyesen elbeszélgetni, aki épp azért van itt, hogy téged megpróbáljon lejáratni, de a siker érdekerében ez muszáj. Valamit valamiért.

Ezek tehát a jó politikus legfontosabb indokai ahhoz, hogy másnap ne nevessen rajtuk több százezer ember az interneten és ne kelljen obszcén szavakkal tarkított dalok ihletét adni egyes feltörekvő szerzőknek. Ha ezeket a lépéseket betartod, nem te mész a siker után, hanem fordítva!

A poszt Gyurcsány hibájából született meg.

Kép: quiz.blog.hu

Woody Allen egy megkerülhetetlen személyiség. Érdekes meglátásaival, cinizmusával és fanyar humorával ugyan elég megosztó egyes körökben, de itt Magyarországon és a világ többi részén is hatalmas rajongótábora van. Nagyon kevés az olyan rendező, akinek filmjeiből elég, ha néhány percet megnézel és rögtön tudod, hogy ezt bizony ő készítette. Woody pont ilyen, azonban egy pillanatra sem érzed azt, hogy egy kaptafára épültek volna. 

Tiszteletéül egy kis listában foglalnám össze, mely dolgokat használ előszeretettel az alkotásiban, amikből rögtön tudni fogod, hogy az ő filmje megy a tévében.

BETŰTÍPUS, FŐCÍM

Meglepődtél? Én speciel hosszas, órákon át tartó és megállás nélküli kutatómunka után jutottam el a Windsor betűtípushoz, melyet Woody Allen szinte az összes létező filmjében felhasznál. (hosszas kutatómunka = szakszerű módon beírni a gugliba, hogy „Woody Allen vörd tájp”). A típusnak saját Wikipédia oldala is van, bele sem merek gondolni, hány rajongói levelet kaphat havonta. Érdemes egyébként megfigyelni, hogy a filmjeiben mennyire egy kaptafára épülnek a főcímek, főleg a régebbiek.

Gyakran zene nélkül, rögtön a film elején indul el ábécé sorrendben. Utóbbi azért is különösen érdekes és ritka, mert nem egyszer volt olyan, hogy a legkisebb dialógust kapó mellékszereplő neve került előre, csak mert az „A” betűvel kezdődött.

Halál

Diane Keaton az Annie Hallban jól le is cseszi, amiért csak a halállal foglalkozik, és képtelen élvezni az életet. Ugyan az előbb említett, legendás filmjében is gyakori témakör az elmúlás, de leginkább, mily váratlanul, a Szerelem és halálban elmélkedik szinte megállás nélkül a végzetről. (Ami persze nyilvánvaló, hisz a két főszereplő célja Napóleon megölése).

Fontos hozzátenni, a dolog jó oldalát is meglátja, például nem csak valaminek a végét, hanem a költségcsökkentés egészen hatékony módját is jelenti számára, sőt, szerinte vannak rosszabb dolgok is a halálnál: aki valaha is együtt töltött egy estét egy biztosítási ügynökkel, tudja, mire gondolt.

Hol komikusan, hol drámaian, de elvitathatatlanul sokszor mélázik azon, mi van, ha egyszer vége a földi életünknek, gyakran hosszú monológok keretében. Legtöbbször elvicceli, de néha meglepően komolyan is foglalkozik vele.

 NŐK

Mondj egy olyan filmet, amiben Woody Allen szerepelt, de nem keveredett bármiféle szerelmi kapcsolatba a főszereplőnővel! Na jó, ha nagyon erőlködünk, lehetséges, de két múzsája, Diane Keaton és Mia Farrow szinte mindig tett róla, hogy ez ne legyen így. Az Annie Hall például az egész Alvy Singer szeretett nője, a címszereplő felé irányul és mint már a nyitómonológból is kiderül, a férfi kisebb-nagyobb események, jelenetek felidézésével próbálja összerakni, hol is rontották el ennyire a kapcsolatukat.

Hol direkt, hol indirekt módon, de az események fontos részeit képezik Woody filmjeiben a nők. A Match Point bonyodalmakkal teli cselekménye egy különleges, vonzó hölgy (Scarlett Johansson) felbukkanásának köszönhető, a Blue Jasmine egy gyógyszereken és nyugtatókon élő nő (Cate Blanchett) életének egyes mozzanatait mutatja be, gyakorlatilag az egész film róla szól, a Melinda és Melinda pedig két, egymástól teljesen más stílusban adja elő a nézőnek Melinda Robicheaux történetét.

SZERELEM

Nem mondhatnánk, hogy Allen a romantikázás nagymestere volna. Nincsenek nagy szerelmes, egymásra borulós jelenetei és a néző sem könnyes, piros szemekkel fog távozni a székéből, ugyanakkor mégis fontos elemek közé tartozik alkotásaiban a szerelem. A Vicky Cristina Barcelona egyesek szerint nem szól semmiről, csak egy a sok közül Woody európai kirándulásaiban, számomra azonban sokkal több: új dolgok felfedezése, az érzelmek és a szerelem keresése, gyakran a teljes kilátástalanság és bizonytalanság között. 

Azt hiszem, nem kevesen éreztük már ezt az igen fájdalmas állapotot.

A teljesen felejthető Rómának szeretettel (egyik) alapsztorija is két fiatal váratlan románcáról szól és ahogy megannyi filmben, itt is ez adja a fő konfliktusforrást. De akár a kicsit komolyabb hangvételű, néha filozófiai mélységekbe emelkedő Manhattan, a rendező egyik leggyengébbikének tartott Füles, vagy a nemrég megjelent Káprázatos holdvilág sem nélkülözi a megszokott, szerelemből eredő bonyodalmakat. 

HELYSZÍN

Nem volt ám ez mindig így, a rendező a karrierje kezdetén/közepén a hőn szeretett Amerikáját és Angliáját részesítette előnyben, már ami a filmezést illeti. (Mondjuk a Szerelem és Halál egyes jeleneteit Magyarországon forgatták, de egyrészt ez nem lett megemlítve, másrészt meg nem túl szép emlékeink vannak Woody véleményéről kis hazánkkal kapcsolatban.) 

Hogy köze van-e az öregségéhez ez a nagy európai kiruccanás, ami nagyjából egy évtizede tart, nem tudom, de jó látni, hogy egyre több és több helyre kalauzol el bennünket.

A Vicky Cristina Barcelona egy nyári szerelemtől fűtött történetet mesél el Spanyolországban, az Éjfélkor Párizsban egy nagyon érdekes történetet mutat be értelemszerűen Bagdadban Párizsba, a Blue Jasmine pedig, ha nem is Európában játszódik, de a középpontjában egy költözés áll.

A hozzászólás természetesen megengedett. :)