Nem túl nehéz műfaj a kvíz, alapesetben két ember kell hozzá:: egy műsorvezető és egy játékos, a kellékek közül mondjuk egy asztal, dísznek egy kis pohár vízzel és mehet is a közönségszórakoztatás. A műfaj etalonja a rendszerváltás után egyértelműen a mostanra politikai karriert építgető "kvízmester", Vágó István volt, a Legyen Ön is milliomos! pedig egy magyar viszonylatban hatalmas népszerűségnek örvendő vetélkedő, melynek láttán egyből lett közös témája az egyetemistáknak és a nagymamáknak egyaránt.

A Legyen Ön is milliomos! 2013-ban szűnt meg véglegesen, akkor már Friderikusz Sándor vezérletével, aki mindössze két szezont tündökölhetett a szerepében. Bár maga a játék végtelenül egyszerű, emiatt gyakran unalmas is volt, de összességében azon ritkaságok közé tartozott, amely láttán az ember nem kezdett észveszejtő futásba a távirányító felé. 2013-ban azonban a műsorral együtt megszűnt maga a műfaj is, amit eddig kiszolgált. Ekkor kezdett el először ráérezni a XXI. század közönsége, hogy miért nézzen ilyen fárasztó, gyakran egysíkú játékokat, ami ráadásul a műveltségről szól, miközben sokkal szórakoztatóbb dolgokat is találni abban a nagy fekete dobozban. 

2013-ban a "nagyérdemű" megköszönte azt, amit eddig érte tettek, de egyúttal jelentette is, nem kér több repetát. Ezzel most véletlenül sem azt akarom mondani, hogy a Legyen Ön is milliomos!, ami egyébként természetesen egy importtermék volt, valami hihetetlen magasságokat tudott volna felmutatni a piacon, de ha az emberek józanabbik fele látta volna, hogy néhány év múlva milyen folyamatok fognak bekövetkezni ebben az iparban, biztos jobban megbecsülték volna a klasszikus, már-már puritán stílusban előadott műveltségi vetélkedőt.

Mindössze annyi történt, hogy a konzervatív, a kérdésre és a játékosra fókuszáló műsorokat felváltotta az az igény, amivel a közönség régóta incselkedett már. 

Mi lenne akkor, ha megmaradna a "kvíz jellege", de csak az alapjaiban, és 45, esetleg 60 percben láthatnánk valami hihetetlenül grandiózus, show elemekkel tarkított humorizálást, ahol a feladvány, a játékos és a megnyerhető összeg teljesen másodlagos dolog, hiszen a legfontosabb a közönség kielégítése.

A nézők ezt kérték és meg is kapták. Eme poszt kiindulópontja viszont nem a Legyen Ön is milliomos!, hanem egy vadonatúj, a TV2 által készített műsor a mindig remekelő média- és Facebook mogul Kasza Tibi vezetésével. A játék lényege, hogy egymás mellé állítanak két TV2-ős hírességet és nekik ki kell találniuk, hogy az adott ember, aki éppen a stúdióban van, hány éves.

Kép: zinkhd.us

Igen! 2017-ben az a nézővonzó téma, ha sztároknak kell kitalálniuk ismeretlen emberek teljesen érdektelen korát. A Pénzt vagy éveket, merthogy így hívják, természetesen nem kvízműsorként gondol magára, de tisztán látszik, hogy ez a fajta szórakoztatás váltotta fel a gyakran ekézett korábbi műfajt, ami annyiban ezerszer jobban tisztelhető, hogy a mostaniakkal ellentétben a teljes hangsúly nem a műmájerkedésen, hanem a lényegen volt. Azon a lényegen, amiért anno a nézők még képesek voltak a kezükbe venni a kapcsolót és odatenni a tévét.

Bár nem kapcsolódik szorosan a témához, de ezzel a játékkal kapcsolatban még meg kell említenem azt is, amit a 24.hu is remekül kiemelt, miszerint ennél undorítóbb és gonosz formátumot nem nagyon találni a magyar, de megkockáztatom, hogy a nemzetközi televíziózásban sem. A játékosok és Kasza is mintha kötelességének érezné, hogy csendben, de azért elég erőteljesen beégesse a statisztákat, akik nyilván pénzt kapnak a szereplésért, de valószínű nem annyit, ami legitimációt adna arra, hogy lehessen őket oltogatni egy ország előtt.

Nehogy megkapjam a szokásos szöveget, hogy Sorosista libsi vagyok, ezért az RTL háza táján is szemezgettem, a 4N4LN, vagyis a Négyen négy ellen pedig szintén egy remek példa arra, hogy a kvíz műfaját szépen lassan hogyan rendelték alá a nézők kiszolgálásának. (Ennél a pontnál tenném hozzá, hogy számomra a jó kvízműsor az az, aminek készítőit nem érdekli, hogy négyszázezren vagy egymillióan nézik. Hiszen nem ez a feladata. A feladata az, hogy oktasson, tágítsa az emberek érdeklődési körét és persze ha jól működik, nyilván izgulni is lehet rajta, ami több nézőt vonz. De mit jelent egy producernek ez? Azt, hogy a Barátok közttel vagy az Éjjel nappal Budapesttel mindenáron le kell győzni a 18-49-esek között.)

Idézem a Port.hu-t, miről szól a játék:

 Négyen négy ellen - A családi játszma nem komoly kvíz, hanem humoros, könnyed talkshow-ba oltott vetélkedő, melyben két híresség és családtagjaik küzdenek majd egymás ellen. A játékosoknak arra kell ráérezniük, hogy az átlagemberek hogyan gondolkodnak a világról. A műsor készítői 100 embernek tették fel ugyanazokat a kérdéseket. A játékosok feladata az, hogy rájöjjenek, mik voltak a kérdésekre adott leggyakoribb válaszok.

Hát erről van szó! Ez kell a népnek. Humoros, könnyed talkshow-ba oltott vetélkedő, ahol ugyanúgy van pénznyeremény és izgulnivaló tét, csak épp leszarják, hogy tanult, okos ember vagy vagy egy tahó proli, hiszen ha tudod, hogy 100-ból a többség hogyan vélekedik a macskák onanizálásáról, akkor nyertes lehetsz.

Kép: Port.hu

De vajon miért jó ez? Egyértelműen azért, mert a népnek az utóbbi években csordult tele úgy a poharuk, hogy az ilyen drasztikus változásokat hozott. Nyilván, ha egy saját akaratomból tanulatlan kőbunkó lennék, akkor nekem se tetszene, ha a tévében olyan embereket látnák, akik tesznek is a sikerért valamit. Mondjuk tanulnak húsz évet és szereznek három diplomát, majd elmennek a Milliomosba és nyernek néhány milliót. Ez ugye azért sántít, mert én, a kőbunkó nem vagyok se tanult, se háromdiplomás. Ezért nekem ez nem sikerülhet.

Ellenben ha azt látom, hogy olyan dolgokat kérdeznek, amire mondjuk van 50-50 esélyem, akkor egyből csillogó szemmel fogom azt mondani az asszonynak, hogy most nincs szex, mert kezdődik a Négyen négy ellen, ahol egyszer talán én is megmutathatom a "tudásom", ami igazából nem is kell.

A legnagyobb hunyó itt az emberek mellett a kereskedelmi tévé. Ebben az esetben a tévé formálja az ízlést és nem fordítva. Nem fognak több ezres tüntetést szervezni az RTL vagy a TV2 székháza előtt, hogy ilyen meg ilyen műsorokat gyártsanak. Nem. A magyar tévék saját maguktól, persze a külföldi példákat látva határozzák el magukat, hogy ilyet adnak a közönségnek. A tömeg pedig mit csinál ezzel? Természetesen elfogadja, hiszen azért mégsem ér annyit a kvíz műfaja, mint a Szulejmán, ami lassan egyidős a nézőinek átlagéletkorával.

Hogy ez lenne a társadalom legégetőbb problémája? Korántsem. Ugyanakkor pont ezek a kis apró dolgok fognak minket olyan emberekké tenni, akik nemhogy a válaszra, de még a kérdésre sem kíváncsiak. Miért is lennének, ha van itt egy Kasza Tibi meg egy Sebestyén Balázs?

2017. 08. 06.

Mennyit ér a celeb?  || Igazságot a csirkefarhátnak  || Tényleg ilyen rossz a Fidesz utánpótlása?  || A sorkatonaság ellenérvei

Mindig tudtam, hogy egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor muszáj lesz annyira erősnek lennem, hogy levessem magamról azt a hazug leplet, amit idáig az életem során gondosan építgettem. Lelki gyötrődések során estem át, mielőtt a tükör elé álltam és bevallottam, hogy hazugságok között nem lehetek igazi hazafi.

Sőt, a legrosszabb pokolravaló féregnek tartottam magam, de emberi gyengeségem mindig felülkerekedett és sosem engedte meg, hogy leleplezzem magam. A szüleimre gondoltam, akik egyáltalán nem kereszténydemokraták, sőt, anyám elhajtja a fejét, ha templomot lát és füldugót tesz, hogy ne hallja a "kolompolást". Aztán ott van apám, akit a szülőfalujában nagyon csúnyán átvert egy pap és azóta csuhásoknak hívja őket 

A legtöbb ismerősöm menekül, ha azt a szót meghallja, hogy lelkész. Többségük még csak nem is hallott Balog Zoltánról és nyilvánvalóan azt sem tudták, hogy én az ő tanításai szerint élem az életemet. Honnan is tudhatták, úgy titkoltam, ahogy csak tudtam. Ők nem tehetnek róla, hogy a tiszteletesnek nem a valóját látják, hiszen vak emberek. Azt felróni neki, hogy a mentősökön viccelődött, amiért nincs pénzük reggelire pont olyan értelmetlen, mint amikor a veronai buszbaleset után sütött el egy teljesen ártalmatlan szóviccet.

A tiszteletes nemcsak segít kezelni a tragédiát, de annak utóhatásait is tompítja ezekkel, amiért inkább dicséretet kéne kapnia, sem mint megvetést. A helyesírási hibákért előre is elnézést kérek, mindent egy időben kell leírnom, nehogy valaki megtalálja és idő előtt tudja meg a politikai hovatartozásomat.

Most már van elég erőm kijelenteni. Fideszes vagyok! Egyre gyorsabban ver a szívem és mostanra abban is biztos vagyok, hogy a falamra kitett Arctic Monkeys posztert boldogan fogom letépni, hogy helyére annak az embernek a képét tegyem, aki minden kritikát és fájdalmat lenyelt annak érdekében, hogy én, a családom és későbbi gyermekeim, unokáim is boldogan tudjanak élni.

Orbán Viktor erőfeszítéseit persze a multikultiban felnőtt, őrült kapitalista nézeteket valló fiatalság úgy hálálta meg, hogy kalandvágyból kimentek világot látni. Ez igen, emberek! Büszkék lehettek magatokra. A folyamatos szórakozásra és az értelmetlen, már-már undorítóan vad szexuális vágyak kielégítésére tökéletesen alkalmas a mai ifjúság, ellenben megbecsülni már nem tudja azt, aki oly sokáig enni adott nekik.

Még édesapám és édesanyám a tévé előtt ünnepeltek és a "Na, az én halálomig legalább nem megy csődbe az ország" szerű mondatok kiabálása közben én a szobában sírtam a paplan alatt. Még az olimpiát is elvették tőlem. Tőlünk. A néptől!

Abban a pillanatban azt éreztem, hogy nem tagadhatom tovább azt, ami a lelkemben eddig is nyilvánvaló volt. Bár akkor még nem mertem határozottan kiállni a Fidesz mellett, de tudtam, hogy merre húz a szívem. Pont emiatt pláne nagyon fájt, hogy a velem egy háztartásban élő Sorosista, megtévedt emberek milyen boldogságot lelnek a sikertelenségben. 

fekete-győr andrás, akinek direkt írtam a nevét kisbetűvel, az a kis Momentumos nyikhaj. Az álomromboló! andris, remélem fürdőztél a rövid népszerűségedben. Khmm, elnézést kérek, kicsit kitévedtem a szerepemből, de remélem minden hazafias honfitársam megérti a fájdalmamat, hiszen az Olimpia elvétele legalább olyan fájdalmas pontnak kéne lennie, mint mondjuk Trianonnak. Sőt, még fájdalmasabbnak, hiszen néhány év és Trianonnak vége, amíg az Olimpiánkat már sosem fogjuk visszakapni.

Nagyon tisztán emlékszem a másnapra. Kisírt szemekkel, fáradtan lementem a tékába és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Úr kormányinfóit akartam kikölcsönözni, de még az sem sikerült, ugyanis egy se volt belőle. A tékás furcsán nézett rám, valószínűleg kínos volt neki, hogy nincs, mert már mindet elkapkodták. 

A következő hetekben a Magyar Időkkel vigasztalódtam, amit a lebukásom elkerülése végett csak inkognítóablakban mertem megnyitni. Ugyanúgy, mint azokat a tisztátalan honlapokat, ahol orosz ajkú lányok váltak meg ruhaneműiktől testi kontaktus reményében, ami nagyon gyakran meg is adott nekik egy vékony, szintén orosz fiú.

Azt hiszem Tatjana volt az egyik, aki.. Mármint tehát olvastam a Magyar Időket, jobban megismerkedtem Bayer Zsolt munkásságával, elkezdtem nézni az Echo tévét... Nagyon örültem, hogy a jobboldali média milyen jól formálja a személyiségemet. Állítom, a 888-as hihetetlenül vicces karikatúrái bármelyik pillanatban nevetésre késztetnek. Bencsik András a Demokratából pedig egy olyan hazafi, akit egy ideális ország úgy tisztelne, mint Deákot vagy Kossuthot. 

Így tehát úgy döntöttem, hogy megmutatom, ki is vagyok valójában. Egy büszke, a szívében a piros-fehér-zöld zászlóért meghalni képes kereszténydemokrata állampolgár, aki nem rejtegetheti magát. Sőt, csak a megtisztulásom után két héttel jöttem rá, hogy mi vagyunk többségben. A Fideszesek.

(A Magyar Időknek, a Ripostnak, a 888-nak és az M1-nek is elküldtem nyílt levelem, de amíg ők nem reagálnak, sajnos az Index által üzemeltetett blog.hu felületén kell publikálnom. A kellemetlenségért elnézést kérek.)

Kép: Hírhatár

A Forbes elkészítette idei listáját Magyarország legértékesebb celebeiről. A rangsort természetesen nem a személy munkásságának fontossága határozta meg, hiszen ha lenne ilyen, valószínű nem celebként hivatkoznánk rá, ellenben a pénztermelő képesség és a közösségi médián belüli aktivitás nagyban meghatározta a lista alakulását.

A listavezető a műsorvezető Sebestyén Balázs lett, majd az első tízben őt követte Ördög Nóra, D. Tóth Kriszta, Majka, Alföldi Róbert, Liptai Claudia, Till Attila, Kiss Ádám, Kasza Tibor és Hajós András.

Ez az apropó gondolkoztatott el azon, hogy átértékeljem, mit is jelent ma Magyarországon az embereknek a celebség, és az amúgy sem túl magas ingerküszöbbel bíró média ilyen kínos mocsarában fürdőzni.

Nehéz megmondani, hogy túl vagyunk-e már a holtponton, ahol Kiszel Tünde és a hozzá hasonló "életművészek" voltak a főszerepben, de tény, hogy a média előretörésével egy időben már nagyon csekély egy naptár meg egy fotósorozat, hogy az ember a bulvárújságok címlapjára kerüljön.

Sőt, a közösségi oldalaknak hála már az újság sem olyan nagy dolog, amiért kezét-lábát kéne törnie egy wannabe celebnek, hiszen ott a Facebook és a többi média, ahol nyugodtan posztolhat a nap bármelyik szakában anélkül, hogy bármilyen megerőltetés érné.

A listán egyébként vannak olyan emberek, akik tettek le valamit az asztalra, gondolok itt legfőképp Alföldi Róbertre, Hajós Andrásra és a műsorvezetők közül Till Attilára, de akkor is rossz látni, hogy a kilencedik helyre képes bekerülni az az ember, aki a saját nevét és arcát egy pofátlanul hazug és képmutató brandre tette fel.

Igen, Kasza Tibire gondolok. Nyugodtan menj fel az oldalára, a majdnem egymilliós kedveléssel bíró facebookján óramű pontossággal osztja meg az élete pillanatait, mi több, ő továbbment és hihetetlen innovatív módon már viccoldalként is funkcionál, ugyanis az egy napra jutó béna mémek száma Kasza Tibi oldalán szerintem magasabb, mint bármelyik erre szakosodott oldalé. 

A viccesnek szánt képek mellé néhány olyan mondatot is tűz, hogy "Most küldtétek", meg "Egyetértés csajok?", vagy "Ki ismer magára?". Miközben azt is ugyanúgy elmondta, hogy a fene nem küldözget neki képeket, miért is küldözgetne, csak hát kell valami szöveg. A képmutatás ez, a pofátlansághoz viszont még közel sem vagyunk. Hozzáteszem, ez a Kasza Tibi ment el a Közgép hívására egy előadásra, ahol elmondta, hogy a facebookozásra ő 10-12 órás munkaként tekint, ahol közben belerohad az ember keze a telefonba.

A bulvármédia rendkívül okos szakemberei kivételes képességgel észrevették, hogy minek nekik citylight meg hirdetések a buszmegállók oszlopain, amikor úgyis letépkedik őket? Itt a nagy lehetőség, lépjünk kapcsolatba Kasza Tibivel meg Schobert Norbival és az összes népszerű celebbel, akik hajlandóak megosztani az írásainkat.

Kép: 24.hu

Így történhet meg az, hogy Kasza Tibi és Schobert Norbi naponta többször osztja meg a Ripost, a Femcafe meg a Blikk cikkeit és hozzájuk tesz valami nagyon magvas gondolatot. Egy pajzsmirigyzavarról szóló cikkhez azt találtatta írni, hogy "Ezekre a jelekre figyeljetek!". 

Tibink tehát úgy tesz, mintha valóban érdekelné az, hogy a 950 ezres népességű táborának van-e valami baja a pajzsmirigyével. Nem. Az a helyzet, hogy őt ez nem érdekli. Őt a megállapodás érdekli a különböző médiákkal, meg a rengeteg lájk, amit attól a tábortól kap, aki elhiszi neki, hogy ő tényleg szívén viseli a követőit.

Ez a kiszólás egyszerűen azért született meg, mert Tibi is érzi azért, hogy a Kasza Tibor név nem egy link-és mémgyűjtemény, hanem egy celeb facebookja, ezért kompenzálásképp úgy csinál, mintha éppen ezt a pajzsmirigyes cikket olvasta volna és gyorsan inti a jónépet, hogy figyeljenek a jelekre. Rendben Tibi, mi figyelünk a jelekre, pont ahogy te is figyelsz hónap végén a statisztikákra, amiket lelkesen osztasz meg csaholó rajongótáboroddal.

Féltékeny vagyok! Bevallom, az vagyok. Iszonyúan fáj, hogyha én megosztok egy cicás videót és odaírom mellé, hogy "Ki ismer magára?", akkor nem kapok több ezer lájkot és száz hozzászólást. Nagyon kivagyok ettől az érzéstől. Minden nap beleszúr valami a lelkembe, hogy miért nem vagyok Kasza Tibi, aki annyi minden fontos dologra felhívhatná a figyelmet, ellenben ő tökéletesen megelégszik a cicákkal és a Blikkel.

De Kasza Tibi és a hozzá hasonló Facebook mágusok csak a kiszolgálói annak a társadalomnak, ami ezt szeretné látni a saját falán. Rengeteget elmond, hogy az iskolakezdés apropóján megosztott link mellé zárójelben hozzátette, hogy szponzorált tartalom, a nép pedig mindössze 40(!!) lájkkal és rekordalacsony 3(!!!!!) hozzászólással díjazta. Aminek rossz az illata, abba nem harapunk bele, de aminek jó, ellenben tudjuk róla, hogy belülről egy nagy rakás szar, azt készségesen fogyasztjuk el.

Bár a listán nincsen rajta, fontos megemlíteni Update Norbit is, akire mostanában rendesen rájár a rúd, bár ha könyörög annak a rúdnak, akkor ne csodálkozzon, ha rájár. Legalábbis a hülye, pitiáner ügyeivel (most épp a tésztás) tényleg úgy tűnik, mintha direkt vonzaná ezeket a helyzeteket. 

Ő is ugyanezzel a metodikával adja a tartalmat másfél milliós táborának, legfőképp a Ripost, a vicces képek és a sikereiről szól az oldal. Amik talán reményt adhatnak arra, hogy egyszer az a túlsúlyos lájkoló is segítséget fog kapni a nagy Norbitól.

A lista 18. helyén szerepel Sarka Kata, aki eggyel előzte meg azt az embert, akinek hírnevét köszönheti. A Wikipédia szerint modell Sarka 225 ezer kedvelésével látszólag eltörpül a nagy médiamogul Tibitől és Norbitól, de nem kell megijedni, ezzel a számmal sem kell szerénykedni. 

Tudom, hogy nagyon elcsépelt és unalmas már a kérdés, de tényleg nagyon érdekel, hogy egy kemény, fárasztó munkanap után valóban ezek az emberek tudják megadni azt a minimális szórakoztatást, ami kell az életben maradáshoz? Véletlenül sem kötjük össze a kellemeset a hasznossal, mondjuk egy érdekes, elgondolkodtató film megnézése vajon kárpótolná a Sarka Kata és Kasza Tibi által formált fiatalokat? Vagy időpocsékolásnak éreznék, amiért addig sem a posztokat nézik? 

Milyen eseménynek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ráébredjünk, teljesen felesleges, sőt, kifejezetten kártékony dolog etetni a celebet. Nem kell ám fizetni neki vagy nézni a műsorát: egyetlen lájk, egyetlen hozzászólás elég nekik, ők ezzel tökéletesen megelégednek. Egyúttal üdvözölnek téged a táborban, ahol együtt mosolyoghatsz az oltárian humoros képeken, főzhetsz egy jót a Ripost receptjeiből és olvashatod a pajzsmirigy betegségek kezdeti tüneteit. Mert a celeb tudja, hogy mire van szükséged. És neked erre van szükséged, ugye?

Kép: Propeller

Egy olyan világban élünk, ahol a társadalom felfogása szerint egyre inkább megszűnik az igazság és a hazugság tisztán körülhatárolható mezsgyéje. Ami eddig fekete és fehér volt, az mára szivárvány lett olyan szakszavakkal, mint "alternatív valóság". 

Biztos mindenkinek ismerős az a magyar jellegzetesség, amikor egy esküvőn, buliban vagy egy családi összejövetelen a rokonság öregebbik része néhány feles elfogyasztása után mélyfilozófia kérdéseket feszeget a hajnali órák leple alatt. Ezt úgy kell érteni, hogy esztelen káromkodások közepette fedik fel a nagy titkukat, hogy Orbán vagy Gyurcsány hívei, miközben szintén erős kifejezésekkel illetik a másik oldalt. A rossz oldalt.

A rossz oldal kifejezés már csak azért is egy nagyon szánalmas megközelítése a dolgoknak, mert ezt a két szót nyilvánvalóan az az ember mondja, aki véleménye szerint a jó oldalon áll. Azzal viszont nem számol, hogy a mellette levő ember, mondjuk az unokája vagy a fia éppen a rossz oldalon áll, ami szerintük a jó oldal.

Rövidebben a társadalomnak teljesen értelmetlen dolog saját magáról véleményt alkotnia. Bár a "társadalom" az összes magyar állampolgárt jelenti ebben az értelemben, akiket lehetetlen kasztok szerint csoportosítani, már amennyiben a csoportosítás nem magasságra, hajszínre, nemre stb vonatkozik, de gyakran nem gondolunk bele, hogy a baloldali és a jobboldali szavazó is csak egy ember. 

A szidalmazás meg végképp teljesen felesleges, hiszen a legtöbb esetben a baloldali és a jobboldali szavazó, miközben azt gondolnánk, hogy milliónyi dologban, de igazából csak néhányban különbözik. Mindössze annyi a lényegi különbség az alapvető értékek másmilyensége mellett, hogy más az ismeretségi köre, más televíziót néz vagy  újságot olvas, vagyis más helyekről tájékozódik.

Ezeket a helyeket, a nyomtatott és az internetes újságokat valamint a televíziót tényleg úgy kell elképzelni, mint a kis kolóniákat a dzsungel közepén. Ennek a bizonyos dzsungelnek a határai  végeláthatatlan messzeségűek, a két kolónia, a bal és a jobboldali  pedig pont a két végletben él. Ez mit jelent? Azt, hogy a 2017-es év szerinti állapotok szerint ezek a kolóniák sosem fognak találkozni egymással.

Kép: Metro

Egy bizonyos ideológia és értékkép megléte mellett a legfontosabb befolyásoló tényező a média. Az ATV, az RTL, a Hír TV köztudottan kormányellenes televíziók, míg az M1, az Echo vagy a TV2 meg kormánypártiak. Ebből egyértelműen leszűrhető, hogy egy jobbos abban a pillanatban otthagyja az első három tévét, amikor bármilyen kritikát hall az általa nagyra tartott pártról, vagyis a Fideszről és személyesen Orbán Viktorról. Ez a másik csoportra is igaz, bár bevallom őszintén én is inkább nézem 0,25-ös lassításban az ATV műsorait, mint egyetlen percet is Mészáros Lőrinc vagy Andy Vajna propagandagépezetét.

A világon szinte sehol nem működik egy olyan rendszer, ami mindkettő ágazatot úgy ki tudná szolgálni, hogy közben nem gyűlöli a másikat, mi több, kész lenne vitázni vele. Igenis a médiának az a feladata, hogy álláspontokat ütköztessen, nem pedig karaktergyilkos riportokat készítsen olyan emberekről, akik nem nyaltak be az adott rendszernek. Sajnos ahogy Magyarországon egymás mellé helyezhetjük az RTL-t és a TV2-t, úgy például Amerikában a CNN-t és a Foxot. Tehát a tengerentúlon sem megy másképp a politikai médiagépezet.

Remélem nem kell mondanom, hogy mennyire nincs hitele annak az embernek, aki a Foxot nézi és a CNN-t nézőket mondja tudatlannak. Ahogy fordítva sincs. Igazából mindannyian tudatlanok vagyunk, mert a társadalom nagyobbik része olyan médiáknak hisz, amik úgy formálják az emberek elméjét, gondolkodásmódját, ahogy azt fentről valakik elrendelték. (Kormányváltásokkor mókás igazán a dolog, amikor az addig nagyon kritikus, mindenbe beleálló médium milyen csendes és szelíd lesz, hiszen az a párt került hatalomra, akiket ők támogattak. Erre szokták mondani, hogy ellenzékben minden könnyebb.)

Visszatérve a kolóniás példához, én valóban azt látom, hogy ma Magyarországon nincsen lehetőség arra, hogy ez a két csoport valahol ütközni tudjon. Annyi nem elég, hogy ittas állapotban a kocsmában összevesznek és lehordják egymást, mert az nyilván nem érdemi vita. Persze az is egy fontos kérdés, hogy vajon van-e erre kereslet, akarják-e ezt az emberek?

Mert ha nem, akkor valóban nincsen létjogosultsága a vitának. Akkor éljünk kolóniaként, nézzük az RTL-t és a TV2-t életünk végéig és a haláláig szidjuk azt az embert, akinek a szomszédból visszatükröződik a tévéje és látjuk, hogy "a rossz oldal" médiumát nézi. Tőlem lehetünk kolónia, csak hát ez az, amit a politikai médiamogulok is szeretnének. Én pedig azt nem szeretném, ha ők elérnék a céljukat.

A Facebook korában ne csodálkozzunk, ha az egyet nem értések és viták kialakulásakor az emberek egyetlen érve a személyeskedés lesz.

Internetes generációnk legfontosabb alappillére a Facebook. A polgár számára a Facebook jelenti a netes jelenlétet. Be van jelölve a szomszéd, a rokonok, a munkatársak, mindenki, szóval bármi közbe jön, gyorsan tudnak nekik írni. Nagyszerű és ingyenes megoldás az SMS vagy a telefon helyett. Aztán amikor szembetalálkozunk a szabad véleménynyilvánítás különleges hatásaival, már nem minden ennyire szép és jó.

A hírek, a lájkok térnyerésével a Facebook egy tartalomszolgáltató lett, az ismerkedés és kapcsolattartás mára másodlagos része lett az oldalnak. Zuckerberg tálcán kínálja neked a hirdetéseket, a honlapokat, formálja az ízlésed, megmondja mi a trendi, te pedig megköszönöd és felhasználod azt, amit kapsz.

Ami a leggyönyörűbb, hogy nincs olyan korosztály, ami ez alól kivétel lenne. Hiszen ez a hatalmas kis ékszerdoboz minden embert tökéletesen kiszolgál és egy fejsimogatás után odaadja a gumicsontot: tessék, látod milyen jó vagyok?

Ne legyen bizonytalanság afelől, hogy miért csinálják ezt. Azon egyszerű okból kifolyólag, mert van rá igény, mi több, az egész világ ezt akarja. Mi történik a Facebookon 2017-ben? Bekapcsoljuk a gépet vagy a telefont, beszélgetünk azokkal az ismerőseinkkel, akiket még nem tiltottunk le egy vita után, belájkoljuk a képeit, elolvassuk a híreket és tájékozódunk. 

De hogyan tájékozódunk? Úgy, mintha a Facebook minden szava igazság lenne. Mintha azt éreznénk, hogy ezen nyolc betű beírása feljogosítana minket valami/valaki, hogy higgyünk annak a szövegnek, képnek, amit látunk. Miközben teljesen evidens, hogy csak azokat az oldalakat látod, amiket te is lájkoltál. A legnagyobb hibás tehát te vagy.

Kép:BBC

Ha bizonyíték kell, akkor menj fel egy nyíltan balos és egy nyíltan jobbos ember oldalára. Hidd el nekem, hogy egyik tábor részéről sem fogsz a kommentszekcióba vitára érdemes hozzászólást találni. Színtiszta egyetértés, Marcsika is, Tibi is meg a Zsuzsa is azt mondja, hogy igazad van, ez pedig többet jelent számodra mindennél. A vita, az nem kell, hiszen neked szent meggyőződésed van egy ügyben, mondjuk abban, hogy MSZP-s vagy, és erről senki nem tud lebeszélni. Hát akkor már érdemesebb olyan emberekkel körülvenned magad, akik egyetértenek veled, nem?

Így sokkal könnyebb. Talán észrevétlenül, a tudatalattiban dől el a magyar ember fejében, hogy aki csak apró jelét mutatja az egyet nem értésnek, annak hátsó szándékai lehetnek. Véletlenül sem az, hogy meggyőzön téged egy jobb érdekében, ergo neked akar jobbat.

Nem! Mi sértésnek vesszük, még a szemhéjunkat is felhúzzuk, ha ilyet látunk. A Facebook pedig csak egy a sok platform közül, ahol ez bebizonyosodik. Úgy gyomláljuk ki szánalmas kis virtuális életünkből az ellenérveket, mintha ettől a mi érvünk erősebb, igazabb lenne. 

Kicsit azt érzem, mintha a demokrácia működésének csimborasszója, a szabad választás egyes társadalmi csoportoknál mostanra feleslegessé vált. Mert jöhet bármilyen CEU, bármilyen szar minőségű e-jegy és annak kommunista időket idéző hatásai, őket senki nem fogja eltántorítani abban, hogy a hősképükben szereplő politikus pártja ellen szavazzanak. Lehet ez Orbán, Gyurcsány, Vona, mindenki helyettesítse be azzal, akivel akarja.

Nem elsősorban a személyről szól ez a dolog, hanem a stílusról. Arról, hogyan viszonyulunk a médiához, mit hiszünk el, mit veszünk be. 

Kép: Medium

Véleményem szerint a Facebook hibáztatható a politika médiává alakulásáért. A politika maga mindig a mainstream része volt, de az utóbbi években egy olyan átalakuláson ment keresztül, amit lehetetlen nem észrevenni. Itt van az Egyesült Államok elnöke, aki úgy kommunikál Twitteren a néppel, hogy azt talán még a tanácsadói sem tudják. A stílusról nem beszélve.

Ha nem is tűnik annak, de borzasztóan veszélyes dolog, ha a politika lesüllyed a bulvár szintjére és egy platformon fogyasztják azt. Ezt a Ripost megtette, együtt tudhatjuk meg a "Momentum hazugságait" és Kiszel Tünde aznap felvett bugyijának színét. Persze a Ripost csak a hazugságokból él, tehát ez nem egy releváns példa, az például sokkal riasztóbb, hogy a választásokat kamu híroldalak fogják eldönteni. 

A Mindenegybenblog-féle szánalmas lájkhajkurászás is megér egy misét, de azért az egy kicsit komolyabb dolog, amikor a lájkokat egy ország politikai berendezkedésének megváltoztatására használják fel. Ezek a honlapok mára nem léteznének, sőt, sosem születtek volna meg, ha nem lenne rá igény. De mi, vak, naiv emberek még meg is köszönjük a felkínált lehetőséget, hogy a médiából tájékozódjunk! Akkor együk is meg!

2017. 07. 28.

Kép: Vocativ

Egy olyan Magyarországban élünk, ahol a kormány pontosan eltervezve szít feszültséget a nép között. Miért? Mert a megosztottság nekik kedvez. A társadalom pedig készségesen ráharap a csontokra, de közben látnunk kell azt is, hogy nem azok a folyamatosan megtévesztett, kisemmizett és tudatlanul tudatlan rétegek az első számú bűnösei ennek a rendszernek, hanem azok, akik saját kezükkel ilyenné alakították ezt az országot.

A tudatlanul tudatlanok alatt azokat az embereket értem, akiknek igazából fogalmuk sincsen, hogy minden elhangzott mondattal és kimondott szóval hazugságokat szajkóznak nekik. Hiszen nagymamáink, nagypapáink generációjának miért lenne a TV2 vagy a köztévé kormánypropaganda? Ez jön be az egyesen meg a kettesen, ezt kell nézni. Az azonban hozzátartozik az igazsághoz, hogy a közmédia, mint fogalom a valóságban sosem létezett kis hazánkban. A mindenkori kormány egy sima szócsőnek használta és sosem a megfelelő funkciót töltötte be. Ezt a Fidesz és az MSZP tökéletesen csúcsra járatta.

Amikor olyanokat mondunk, hogy a

sok eszement hülye nyuggernek megfelel a csirkefarháthoz elegendő pénz 

akkor nyilvánvalóan rávilágítunk egy nagyon komoly társadalmi problémára, miszerint megfelelő körítéssel bármit el lehet adna a nép butaságából kifolyólag, de azt mindig elfelejtjük hozzátenni, hogy ezt a bizonyos népet formálták ám valakik 1989-től, immáron 28 éve, balos és jobbos vezetés egyaránt.

Egyértelmű, hogy sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, ha odaböfögjük, hogy ezek a cigányok, meg ezek a nyugdíjasok, hiszen e kijelentések egyszerűen csak a gond forrását vetítik ki, azt egyáltalán nem vizsgálják, vagy nem akarják vizsgálni, hogy milyen okok vezettek oda, hogy ezeknek a csoportoknak milyen értéktelen és könnyen felvásárolható lett a szavazata.

A dolognak nem arra a részére gondolok, amikor Apáti István állítása szerint 2018-ban 10-12 ezer forintot kapnak azok a cigány emberek, akik lefotózzák a Fideszhez húzott X-üket a szavazólapon, hiszen ez bűncselekmény, ha igaz. Az viszont állampolgári jog, hogy az ember annak a médiumnak higgyen, aminek akar. Magyarán joggal lehet buta, ez pedig sokkal szomorúbb.

Kép: index.hu

Egy szóval sem mondtam, hogy például a nyugdíjasok hibáztatása nem lenne jogos. De vajon elvárhatjuk-e, hogy egy néhány száz, esetleg ezerfős faluban élő idős asszony ugyanolyan mennyiségben fogyassza az információt, mint mondjuk egy értelmiségi, akinek idejének nagy részét ez teszi ki. Ezeknek az embereknek valóban nincsen szükségük másra, mint néhány unokára, a nyugdíjra és egy olyasvalakire, akiben egy erőskezű, az országát harciassággal megvédő figurát látnak, aki mindig vívja a maga háborúját. Hiszen háború nélkül nincs béke.

Ez is mutatja, hogy a kádári kisember még mindig itt van köztünk, nem is kis mennyiségben, csak épp most orbáni kisemberré változott. Ez nem helyezkedés, a 78 éves Rózsika néninek jobb dolga is van, mint hogy helyezkedjen, egyszerűen csak a maguk és családjuk boldogulását fontosabbnak tartják, mint kollektíve a magyar társadalomét.

Hiszen az elmúlt néhány hónap szakaszában bármikor is beléjük hasított a fájdalom, hogy a CEU nem működik többé Magyarországon? Vagy érintette őket a BKK nevetséges e-jegye? Egyáltalán nem. Mivel ők mindig tartják ahhoz a felfogáshoz magukat, hogy mindenki csak a saját maga dolgával törődjön, és akkor nem lesz probléma. Sajnos nem kell sok évet, évtized visszamennünk a magyar politikai életben, hogy rájöjjünk, melyik rendszernek is volt ez az alapelve.

A népet tehát folyamatosan formálta a közeg, amit pedig most látunk 2017-ben, az egy állomása ennek, ahogy 2018-ban és 2019-ben is az lesz. Sosem lesz kész, sosem lesz befejezve, mert összetétele mindig változni fog. Mármint egészen addig, amíg lesz egy jelentős tábora a fiatalságnak, amelyik a magyar határokon belül képzeli el a jövőjét. Persze jó lenne, ha nem csak az összetétele változna meg, hanem tagjainak gondolkodásmódja is, de ez jelenleg elég nehezen képzelhető el.

Kép: 24.hu

Amit a legszomorúbbnak találok, hogy az Orbán rendszerrel viaskodó emberek saját társaikat kezdik el ócsárolni. Üzenem a 35 éves, jól szituált nagyvárosi üzletembernek, hogy pontosan ugyanolyan közösséget kell vállalnia egy öreg, falusi asszonnyal, mint egy hozzá hasonló személlyel. Mert egy nemzet vagyunk, és ha egy nemzet együtt megválasztott egy kormányt, de annak működését már tarthatatlannak találja, akkor szintén együtt kell leváltania azt. És nem egymást cseszegetni!

Amikor a nagyanyád arról beszél neked, hogy Soros György az anyját is megölné meg hogy a fia milyen életet él, és ilyenkor belül azt gondolod, hogy "mama meghülyült!", akkor te vagy a leghülyébb a szobában. Miért nem Habony Árpád és Andy Vajna a hülye, akiknek komplett médiabirodalmai vannak? Miért nem a kiszolgálót hibáztatjuk amelyik számtalan platformot ad arra ezeknek a naiv embereknek, hogy elhiggyék azt, amit mondanak nekik? 

Tudom, nagyon nyálas és lehetetlen szöveg az, hogy próbáljunk meg összefogni, esetleg segíteni egymást és közösen leküzdeni az akadályokat. Nem is mondom, mert felesleges. De akkor azért se nyavalyogjunk, ha Orbánék még tíz év múlva is vígan lopják az országot.

2017. 07. 22.

Zabálják az emberek a bulvárt. Nemcsak Magyarországon, hanem a világ összes táján szinte kivétel nélkül. Hogy miért? A bulvár műfaja tökéletesen kielégíti az egyszerű állampolgár piszkos vágyait: a mellek és izmos férfitestek mellett egy kis bennfentességet is kínál, kicsit olyan érzése van az olvasónak, mintha a titkos pletykák és összeesküvéselméletek révén valami hihetetlenül nagy dolgot tudna meg ezek olvasása közben. De az sem elhanyagolható tényező, hogy az emberek bármilyen napszakban szívesebben választják a trash-t, mint a független és nem hazugságokkal tarkított újságokat.

A legnagyobb probléma azonban nem azzal van, hogy néha ilyeneket is fogyaszt az ember, hanem hogy egyáltalán nem kezeli a helyén és bármilyen fenntartás nélkül olvassa a Blikket, a Borsot vagy a Ripostot.

Ebben a posztban megpróbáltam összeszedni azt az öt tényezőt, ami miatt ilyen nagy népszerűsége van ennek a műfajnak. Amennyiben ti tudtok még ilyeneket, természetesen hozzászólás formájában várom azokat.

Álláspont nélkül

Nagy hiba, ha egy bulvárújság bármilyen témában is állást akar foglalni. Hiszen egy nehéz munkanap után, amikor a feleséged se áll veled szóba, még pont az kell, hogy a ponyvaújságok ponyvaújságírói is megmondják a saját véleményüket, ami éppenséggel pont ellenkező a tieddel

De miért nincsenek saját gondolatai a bulvárnak? Mert a pénzéhsége sokkal fontosabb annál. Tudniillik ők nem libsi vagy szélsőjobbos olvasókat, kattintásokat akarnak, hanem mindegyiket. Abba pedig bele se érdemes gondolni, hogy ezeknek a csoportoknak a tagjai hogy reagálnának, ha ennek a formátumnak egy határozott, sajátos álláspontja is lenne. Grrr!

Clickbait címszavak, képek

Nyilán arra hatnak, amire a legkönnyebb. Szemezgetnék néhány címszóból:

Brutál szexi

Valóságos pokol

Brutális állapotok

Bepucsított a dögös színésznő

Fülledt meleg, nedves bikinis lányok

Szívszorító részletek

Kitette rendesen

Semmi újat nem mondtam azzal, hogy a bulvár ostoba clickbait címszavakból és figyelemfelkeltő képekből áll, de ettől még igaz és elég szomorú. Leginkább az a szomorú, hogy feleannyi, sőt, negyedannyi figyelmet sem kapnak olyan szerzők, akik nem negyedóránként írnak egy posztot tele félreérthető, kiragadott mondatokkal és képekkel, hanem napokig, hetekig járnak utána dolgoknak és persze sokkal intelligensebb formában megosztják azt.

3. Szex, mellek

Hatalmas igazság. hogy szexszel mindent el lehet adni. Szó szerint mindent! Ha azt akarod, hogy a filmed sikeres legyen, minimum egy szexjelenetnek kell lennie, hiszen akkor mi lesz az előzetes fejlécképén? A szereplők? Ugyan már. Elképesztő népszerűsége van nemcsak magának a tömény szexnek, a pornónak, hanem azoknak a kis félperces, rövid spotoknak, amik mutatnak egy-két mellet, esetleg pinát. Akár több százezres nézettség is simán benne van.

A bulvár pedig nagyon szépen köszöni. A Bors menüjében például az egyetlen hosszútávon megtalálható címke a 18+, minden más változó. Az "Elképesztő! Saját kutyájával közösült a román transzvesztita" címektől kezdve az "Na erre nem számítottál: A színésznő mindent megmutatott!"-ig minden szóba jöhet, csak egy kis apró köze legyen a szexhez. A lelkes, éhes közönség pedig szorgosan kattint.

Informátorok

Mindennek az alapja. Ahogy a liberalizmusnak a szabadság, egyenlőség, testvériség a jelige, úgy a bulvárnak a pletyka. A neve elhallgatását kérő, talán nem is létező informátorok, a meg nem erősített információk és a clickbait címek tartják egyben ezt az egész pöcegödröt.

Hiszen ki a fene tudja, hogy X meg Z összejött-e vagy külön van? Vagy hogy milyen sokkoló pénzeket keresnek olyan sportágakban, melyben a fizetések nem is nyilvánosak. Természetesen az informátorok, akik tényleg lehetnek bennfentesek, viszont pontosan ugyanannyi esélye van annak, hogy a főszerkesztő vagy a cikkíró valamelyike próbálja hitelesebbé tenni a teljesen hiteltelen írását. Aki pedig a "neve elhallgatását" kérte, annak garantáltan el is lesz hallgatva.

Lelkiismeret-nélküliség

Ha bulvárújságíró akarsz lenni, ne érdekeljen, hogy mit olvasol vagy mit írsz le. Számodra a cikkek csak betűk és képek sokasága legyen, ahol egyáltalán nem számít a gerincesség és a lelkiismeret, csak a lájkok, a kattintások és a hozzászólások száma. Ha a főszerkesztőd bulit tart a nyereséges félévért, akkor láthatod, hogy jól végezted a munkát. Hiszen rákos gyerekekkel, végtag nélküli kiszolgáltatott emberekkel és valóságos szörnyszülöttekkel bármit el lehet adni, mi több, a nép szinte könyörög ezekért. És a bulvár lenne az, ami ezeket az igényeket ne szolgálná ki?

2017. 07. 16.

Ugye milyen félelmetes belegondolni, hogy jelenleg még a Parlamentben ülő kormánypárti honatyáink egyszer majd visszavonulnak  az apró, bérelt panellakásaikba és végleg abbahagyják a haza szolgálatát? Van-e utánpótlás a Fidesz háza táján vagy a friss arcokat Latorcai Jánoshoz meg Lezsák Sándorhoz kell mérni?

A téma akkor kezdett el igazán foglalkoztatni, amikor az N1TV  a Nógrád megyei Fidelitas nem éppen képernyőképes arcait faggatta Simicskáról és a Jobbikról, a végső elhatározást pedig Vujity Tvrtko kivételesen erős és vicces szívatása adta a bejegyzés megírására, ahol a szintén Fidesz-közeli Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnökét, Nacsa Lőrincet szembesítették arról, hogy évekkel ezelőtt még mennyire máshogy gondoltak a jobberek Soros Györgyre. 

Ha megnézzük ezt a két videót, akkor egyetlen fontos kérdés merülhet fel: tényleg ők lennének az utánpótlás? Őket fogjuk az elkövetkezendő évtizedekben a Parlamentben látni? Nógrádi György stílusában válaszolva igen és nem. 

Igen, mert amilyenek a szülők, olyan a gyerek is. Nem kell meglepődöttséget tettetni, teljesen egyértelmű dolog, hogy egy dilettáns banda ifjúsági szervezete semmivel sem különb tőlük. Nem beszélve arról, hogy a Fidelitas és a hozzá hasonló alakulatok maximum a nevükben ifjúságiak, többségük már csak életkoránál fogva simán elférne a Fideszben, csak még ahhoz is tehetségtelenek. Egy futballpéldával élve a Fidelitas nem az U19-es, hanem a B csapat, ahol aztán bármilyen korosztály előfordulhat.

Képzeljük el azokat a kétségbeesett "kereszténydemokrata" arcokat, akik több éve vegetálnak ilyen szervezetekben és ha nem történik kisebb csoda, tíz év múlva, amikor már szerepük is lehetne a nagyok játékában, már csak az ellenzéki szerepet tudják magukra venni.

A kérdés tehát az, hogy a Fidesz tudatosan tartja feleslegesnek a bázisépítést vagy egyszerűen leszarják az egészet? 

A Fidelitas célja az ifjúságot közvetve vagy közvetlenül érintő kérdésekről vallott nézetek, vélemények képviselete, részvétel az ifjúsági közéletben országos és helyi szinten egyaránt, kiemelt figyelmet fordítva a fiatalok jogaira és érdekképviseletére. A Fidelitas olyan fiatalok közössége, akiket foglalkoztatnak a társadalmunkat érintő legfontosabb közéleti kérdések, problémák és a lehetséges megoldások. Szervezetünk tagjai közé vár minden 14 és 35 év közötti fiatalt, aki felelősséget érez kisebb és nagyobb közösségeinkért, akinek fontos a kultúra, környezetünk, a kereszténység és a magyar nemzeti értékek védelme.

Így ajánlja magát a honlapján, bár a sok szeminárium, előadás és képzés megszervezése mellett arról már nem beszélnek, hogy milyen lelkesen ragasztgatták egy civil nő, Vona-Szabó Krisztina autóját, aki történetesen Vona Gábor felesége. A legjobb része ennek a valóban tökös és bátor cselekedetnek, hogy pontosan a naracsosoknak kellene lapítaniuk akkor, ha Simicska valahol szóba kerül és nem elfelejteni azt, ki volt évtizedekig át a pénztáros.

De ezeknek a remekbe szabott akcióknak közel sincs vége, emlékezzünk csak arra, amikor május elején az Index szerkesztősége elé szintén a Fidelitas tagjai egy teherrobogót állítottak, rajta megint Simicska arca megtoldva egy parádés szóviccel: simindex.

Ezekből is látszik, hogy a Fidesz számára csak addig szükséges ez a csoport, amíg elvégzik azokat a szánalmas provokációkat. Adna egy kis támadófelületet, ha mondjuk maga Kósa Lajos vagy Rétvári Bence kezdené el beborítana a fővárost Simicskás matricákkal, de ha mindezt egy húszas, harmincas éveiben járó ismeretlen teszi meg, akkor máris semmi jelentősége az ügynek.

Arról nem is beszélve, hogy a honlapjukon olyan nagy boldogsággal hirdetett aktivitás sem olyan aktív, mint amennyire szeretnék. Januárban jelent meg a HVG-n, hogy a 16-25 év közötti korosztály teljesen magasról tesz a politikára, nem is tud róla semmit, meg nem is érdekli, ez viszont a Fidesz kommunikációs csapatának nagyon szúrja a szemét.

El tudjuk képzelni azt a brainstormingot, ahol ezek a szerencsétlenek összegyűlnek és azon szenvednek, hogy a fiatalok nem csinálnak mást, csak mobiloznak, gépeznek, játszanak, isznak, buliznak, pasiznak, csajoznak, az alkotmány és az egykulcsos adót meg úgy leszarják, ahogy csak tudják. (Mondjuk ez sem igaz, a Fidesznek nem az nem tetszik, hogy fogalmuk sincs az adókról, inkább azt tartják fájdalmasnak, hogy az úton útfélen visszaköszönő kormánypropagandát a fiatalság teljesen elengedi maga mellett.)

Még egy költői kérdés: ha a fiatalság aktivitást mutatna a magyar közélet iránt, vajon a Momentum felé mennének, ami egy európai, modern kori párt, melynek rendezvényein nem Fásy Ádám meg Kis Grófo a sztárvendég, hanem az Ivan & The Parazol, az Anima Sound System és a Wellhello, vagy mondjuk a Fidesz felé, ahol a  jutalom és a kikapcsolódás plakát- és matricaragasztásból, esetleg kínos sajtótájékoztatókból áll.

Rövidebben is el lehet ezt mondani, nem rajonganak a Fideszért a fiatalok. Ez a tény önmagában egy remek hír lenne, azonban a felhőtlen boldogságnak gátat szab, hogy a hamarosan lecserélődő nyugdíjastábor viszont annál nagyobb erőt képvisel. Én egyáltalán nem akarom megbántani őket és tisztelet a kivételnek, de a Fidesz ennyi idő alatt rájöhetett volna, hogy felesleges a fiatalokkal foglalkozni, sokkal inkább a meglévő erős öreg szavazók mellett a hamarosan nyugdíjba menőket kell behálózni. Akik nélkül ma Magyarországon valóban NEM LEHET VÁLASZTÁST NYERNI.

Reálisan értékelve semmi nem indokolja, hogy a Fidelitas miatt aggódni kellene, hiszen egy cseppet sem rosszabb, mint az anyapártja. De ha megnézzük, milyen az anyapártja, na akkor már vannak problémák. Nyilvánvaló, hogy tagjaik többsége csupán egy busás fizetésre vágyó, megalkuvó és a propagandát ügyesen bemagoló egyetemista, de ez nagyban köszönhető annak is, hogy a Fidesznek ez pontosan elég. Magát a szervezetet is csak arra használja, hogy a számára kínos akciókat mással hajtassa végre. 

2017. 07. 15.