A Facebook korában ne csodálkozzunk, ha az egyet nem értések és viták kialakulásakor az emberek egyetlen érve a személyeskedés lesz.
Internetes generációnk legfontosabb alappillére a Facebook. A polgár számára a Facebook jelenti a netes jelenlétet. Be van jelölve a szomszéd, a rokonok, a munkatársak, mindenki, szóval bármi közbe jön, gyorsan tudnak nekik írni. Nagyszerű és ingyenes megoldás az SMS vagy a telefon helyett. Aztán amikor szembetalálkozunk a szabad véleménynyilvánítás különleges hatásaival, már nem minden ennyire szép és jó.
A hírek, a lájkok térnyerésével a Facebook egy tartalomszolgáltató lett, az ismerkedés és kapcsolattartás mára másodlagos része lett az oldalnak. Zuckerberg tálcán kínálja neked a hirdetéseket, a honlapokat, formálja az ízlésed, megmondja mi a trendi, te pedig megköszönöd és felhasználod azt, amit kapsz.
Ami a leggyönyörűbb, hogy nincs olyan korosztály, ami ez alól kivétel lenne. Hiszen ez a hatalmas kis ékszerdoboz minden embert tökéletesen kiszolgál és egy fejsimogatás után odaadja a gumicsontot: tessék, látod milyen jó vagyok?
Ne legyen bizonytalanság afelől, hogy miért csinálják ezt. Azon egyszerű okból kifolyólag, mert van rá igény, mi több, az egész világ ezt akarja. Mi történik a Facebookon 2017-ben? Bekapcsoljuk a gépet vagy a telefont, beszélgetünk azokkal az ismerőseinkkel, akiket még nem tiltottunk le egy vita után, belájkoljuk a képeit, elolvassuk a híreket és tájékozódunk.
De hogyan tájékozódunk? Úgy, mintha a Facebook minden szava igazság lenne. Mintha azt éreznénk, hogy ezen nyolc betű beírása feljogosítana minket valami/valaki, hogy higgyünk annak a szövegnek, képnek, amit látunk. Miközben teljesen evidens, hogy csak azokat az oldalakat látod, amiket te is lájkoltál. A legnagyobb hibás tehát te vagy.
Kép:BBC
Ha bizonyíték kell, akkor menj fel egy nyíltan balos és egy nyíltan jobbos ember oldalára. Hidd el nekem, hogy egyik tábor részéről sem fogsz a kommentszekcióba vitára érdemes hozzászólást találni. Színtiszta egyetértés, Marcsika is, Tibi is meg a Zsuzsa is azt mondja, hogy igazad van, ez pedig többet jelent számodra mindennél. A vita, az nem kell, hiszen neked szent meggyőződésed van egy ügyben, mondjuk abban, hogy MSZP-s vagy, és erről senki nem tud lebeszélni. Hát akkor már érdemesebb olyan emberekkel körülvenned magad, akik egyetértenek veled, nem?
Így sokkal könnyebb. Talán észrevétlenül, a tudatalattiban dől el a magyar ember fejében, hogy aki csak apró jelét mutatja az egyet nem értésnek, annak hátsó szándékai lehetnek. Véletlenül sem az, hogy meggyőzön téged egy jobb érdekében, ergo neked akar jobbat.
Nem! Mi sértésnek vesszük, még a szemhéjunkat is felhúzzuk, ha ilyet látunk. A Facebook pedig csak egy a sok platform közül, ahol ez bebizonyosodik. Úgy gyomláljuk ki szánalmas kis virtuális életünkből az ellenérveket, mintha ettől a mi érvünk erősebb, igazabb lenne.
Kicsit azt érzem, mintha a demokrácia működésének csimborasszója, a szabad választás egyes társadalmi csoportoknál mostanra feleslegessé vált. Mert jöhet bármilyen CEU, bármilyen szar minőségű e-jegy és annak kommunista időket idéző hatásai, őket senki nem fogja eltántorítani abban, hogy a hősképükben szereplő politikus pártja ellen szavazzanak. Lehet ez Orbán, Gyurcsány, Vona, mindenki helyettesítse be azzal, akivel akarja.
Nem elsősorban a személyről szól ez a dolog, hanem a stílusról. Arról, hogyan viszonyulunk a médiához, mit hiszünk el, mit veszünk be.
Kép: Medium
Véleményem szerint a Facebook hibáztatható a politika médiává alakulásáért. A politika maga mindig a mainstream része volt, de az utóbbi években egy olyan átalakuláson ment keresztül, amit lehetetlen nem észrevenni. Itt van az Egyesült Államok elnöke, aki úgy kommunikál Twitteren a néppel, hogy azt talán még a tanácsadói sem tudják. A stílusról nem beszélve.
Ha nem is tűnik annak, de borzasztóan veszélyes dolog, ha a politika lesüllyed a bulvár szintjére és egy platformon fogyasztják azt. Ezt a Ripost megtette, együtt tudhatjuk meg a "Momentum hazugságait" és Kiszel Tünde aznap felvett bugyijának színét. Persze a Ripost csak a hazugságokból él, tehát ez nem egy releváns példa, az például sokkal riasztóbb, hogy a választásokat kamu híroldalak fogják eldönteni.
A Mindenegybenblog-féle szánalmas lájkhajkurászás is megér egy misét, de azért az egy kicsit komolyabb dolog, amikor a lájkokat egy ország politikai berendezkedésének megváltoztatására használják fel. Ezek a honlapok mára nem léteznének, sőt, sosem születtek volna meg, ha nem lenne rá igény. De mi, vak, naiv emberek még meg is köszönjük a felkínált lehetőséget, hogy a médiából tájékozódjunk! Akkor együk is meg!
2017. 07. 28.
Kép: Vocativ