Nem túl nehéz műfaj a kvíz, alapesetben két ember kell hozzá:: egy műsorvezető és egy játékos, a kellékek közül mondjuk egy asztal, dísznek egy kis pohár vízzel és mehet is a közönségszórakoztatás. A műfaj etalonja a rendszerváltás után egyértelműen a mostanra politikai karriert építgető "kvízmester", Vágó István volt, a Legyen Ön is milliomos! pedig egy magyar viszonylatban hatalmas népszerűségnek örvendő vetélkedő, melynek láttán egyből lett közös témája az egyetemistáknak és a nagymamáknak egyaránt.

A Legyen Ön is milliomos! 2013-ban szűnt meg véglegesen, akkor már Friderikusz Sándor vezérletével, aki mindössze két szezont tündökölhetett a szerepében. Bár maga a játék végtelenül egyszerű, emiatt gyakran unalmas is volt, de összességében azon ritkaságok közé tartozott, amely láttán az ember nem kezdett észveszejtő futásba a távirányító felé. 2013-ban azonban a műsorral együtt megszűnt maga a műfaj is, amit eddig kiszolgált. Ekkor kezdett el először ráérezni a XXI. század közönsége, hogy miért nézzen ilyen fárasztó, gyakran egysíkú játékokat, ami ráadásul a műveltségről szól, miközben sokkal szórakoztatóbb dolgokat is találni abban a nagy fekete dobozban. 

2013-ban a "nagyérdemű" megköszönte azt, amit eddig érte tettek, de egyúttal jelentette is, nem kér több repetát. Ezzel most véletlenül sem azt akarom mondani, hogy a Legyen Ön is milliomos!, ami egyébként természetesen egy importtermék volt, valami hihetetlen magasságokat tudott volna felmutatni a piacon, de ha az emberek józanabbik fele látta volna, hogy néhány év múlva milyen folyamatok fognak bekövetkezni ebben az iparban, biztos jobban megbecsülték volna a klasszikus, már-már puritán stílusban előadott műveltségi vetélkedőt.

Mindössze annyi történt, hogy a konzervatív, a kérdésre és a játékosra fókuszáló műsorokat felváltotta az az igény, amivel a közönség régóta incselkedett már. 

Mi lenne akkor, ha megmaradna a "kvíz jellege", de csak az alapjaiban, és 45, esetleg 60 percben láthatnánk valami hihetetlenül grandiózus, show elemekkel tarkított humorizálást, ahol a feladvány, a játékos és a megnyerhető összeg teljesen másodlagos dolog, hiszen a legfontosabb a közönség kielégítése.

A nézők ezt kérték és meg is kapták. Eme poszt kiindulópontja viszont nem a Legyen Ön is milliomos!, hanem egy vadonatúj, a TV2 által készített műsor a mindig remekelő média- és Facebook mogul Kasza Tibi vezetésével. A játék lényege, hogy egymás mellé állítanak két TV2-ős hírességet és nekik ki kell találniuk, hogy az adott ember, aki éppen a stúdióban van, hány éves.

Kép: zinkhd.us

Igen! 2017-ben az a nézővonzó téma, ha sztároknak kell kitalálniuk ismeretlen emberek teljesen érdektelen korát. A Pénzt vagy éveket, merthogy így hívják, természetesen nem kvízműsorként gondol magára, de tisztán látszik, hogy ez a fajta szórakoztatás váltotta fel a gyakran ekézett korábbi műfajt, ami annyiban ezerszer jobban tisztelhető, hogy a mostaniakkal ellentétben a teljes hangsúly nem a műmájerkedésen, hanem a lényegen volt. Azon a lényegen, amiért anno a nézők még képesek voltak a kezükbe venni a kapcsolót és odatenni a tévét.

Bár nem kapcsolódik szorosan a témához, de ezzel a játékkal kapcsolatban még meg kell említenem azt is, amit a 24.hu is remekül kiemelt, miszerint ennél undorítóbb és gonosz formátumot nem nagyon találni a magyar, de megkockáztatom, hogy a nemzetközi televíziózásban sem. A játékosok és Kasza is mintha kötelességének érezné, hogy csendben, de azért elég erőteljesen beégesse a statisztákat, akik nyilván pénzt kapnak a szereplésért, de valószínű nem annyit, ami legitimációt adna arra, hogy lehessen őket oltogatni egy ország előtt.

Nehogy megkapjam a szokásos szöveget, hogy Sorosista libsi vagyok, ezért az RTL háza táján is szemezgettem, a 4N4LN, vagyis a Négyen négy ellen pedig szintén egy remek példa arra, hogy a kvíz műfaját szépen lassan hogyan rendelték alá a nézők kiszolgálásának. (Ennél a pontnál tenném hozzá, hogy számomra a jó kvízműsor az az, aminek készítőit nem érdekli, hogy négyszázezren vagy egymillióan nézik. Hiszen nem ez a feladata. A feladata az, hogy oktasson, tágítsa az emberek érdeklődési körét és persze ha jól működik, nyilván izgulni is lehet rajta, ami több nézőt vonz. De mit jelent egy producernek ez? Azt, hogy a Barátok közttel vagy az Éjjel nappal Budapesttel mindenáron le kell győzni a 18-49-esek között.)

Idézem a Port.hu-t, miről szól a játék:

 Négyen négy ellen - A családi játszma nem komoly kvíz, hanem humoros, könnyed talkshow-ba oltott vetélkedő, melyben két híresség és családtagjaik küzdenek majd egymás ellen. A játékosoknak arra kell ráérezniük, hogy az átlagemberek hogyan gondolkodnak a világról. A műsor készítői 100 embernek tették fel ugyanazokat a kérdéseket. A játékosok feladata az, hogy rájöjjenek, mik voltak a kérdésekre adott leggyakoribb válaszok.

Hát erről van szó! Ez kell a népnek. Humoros, könnyed talkshow-ba oltott vetélkedő, ahol ugyanúgy van pénznyeremény és izgulnivaló tét, csak épp leszarják, hogy tanult, okos ember vagy vagy egy tahó proli, hiszen ha tudod, hogy 100-ból a többség hogyan vélekedik a macskák onanizálásáról, akkor nyertes lehetsz.

Kép: Port.hu

De vajon miért jó ez? Egyértelműen azért, mert a népnek az utóbbi években csordult tele úgy a poharuk, hogy az ilyen drasztikus változásokat hozott. Nyilván, ha egy saját akaratomból tanulatlan kőbunkó lennék, akkor nekem se tetszene, ha a tévében olyan embereket látnák, akik tesznek is a sikerért valamit. Mondjuk tanulnak húsz évet és szereznek három diplomát, majd elmennek a Milliomosba és nyernek néhány milliót. Ez ugye azért sántít, mert én, a kőbunkó nem vagyok se tanult, se háromdiplomás. Ezért nekem ez nem sikerülhet.

Ellenben ha azt látom, hogy olyan dolgokat kérdeznek, amire mondjuk van 50-50 esélyem, akkor egyből csillogó szemmel fogom azt mondani az asszonynak, hogy most nincs szex, mert kezdődik a Négyen négy ellen, ahol egyszer talán én is megmutathatom a "tudásom", ami igazából nem is kell.

A legnagyobb hunyó itt az emberek mellett a kereskedelmi tévé. Ebben az esetben a tévé formálja az ízlést és nem fordítva. Nem fognak több ezres tüntetést szervezni az RTL vagy a TV2 székháza előtt, hogy ilyen meg ilyen műsorokat gyártsanak. Nem. A magyar tévék saját maguktól, persze a külföldi példákat látva határozzák el magukat, hogy ilyet adnak a közönségnek. A tömeg pedig mit csinál ezzel? Természetesen elfogadja, hiszen azért mégsem ér annyit a kvíz műfaja, mint a Szulejmán, ami lassan egyidős a nézőinek átlagéletkorával.

Hogy ez lenne a társadalom legégetőbb problémája? Korántsem. Ugyanakkor pont ezek a kis apró dolgok fognak minket olyan emberekké tenni, akik nemhogy a válaszra, de még a kérdésre sem kíváncsiak. Miért is lennének, ha van itt egy Kasza Tibi meg egy Sebestyén Balázs?

2017. 08. 06.