Orbán Viktor rendszerét megannyi nézőpontból elemezték már, ezen elemzések többségének visszautasítását pedig a köztévé és a többi, az állam által üzemeltetett médiafelület, valamint az egyszerű kormánypárti szavazópolgárok együttes erővel elvégezték. Volt válasz minden ügyre, ami csak a Fidesz háza táján felbukkant: van ok Tiborcz István ügyködéseire, Mészáros Lőrinc és a hazug "nemzeti tőkésosztály" létrehozására és a hazugságra, valótlanságokra alapuló híreknek nevezett lejáratókampányokra: nincs olyan téma, amit ne lehetne bevédeni a Figyelő vagy a Demokrata hasábjain. 

Az sem újdonság, hogy a kormánypárt - azzal, hogy április 8-án kvázi mindenhol erre felhatalmazást is kapott - a közszéfárban gond és gátlástalanság nélkül ültetheti be a jobbnál jobb minőségű bársonyszékekbe az embereit. Tudjuk azt is, hogy mit csinálnak ezek az emberek: aláírnak és bólogatnak. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek a szolgalelkű, opportunista kinevezettek nemcsak a nagypolitikát vagy különböző járások igazgatóságait lepik el, hanem összességében az összes olyan szférát, amire a Fidesz rá akarja tenni a kezét.

Ez alól nem kivétel az oktatás.

Őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy egy teljesen átlagos, középosztálybeli Fidesz-szavazónak, aki számára semmiképpen nem hízelgő sem a stadionok építése vagy a Mészáros Lőrinc-jelenség burjánzása, de mégis rájuk szavaz, vajon mit szól a napokban megjelent hírekre, miszerint indoklás nélkül utasították el egy olyan ember iskolaigazgatói pályázatát, aki mögött ott állt az egész iskola, köztük a szülők, a diákok és a tanárok is? A Debreceni Ady Endre Gimnázium vezetéséért szintén induló, de kívülről érkező Türk László történelemtanár pályázatát a 32 éve tanító Rózsavölgyi Gáboréval ellentétben gond nélkül elfogadták. 

Vajon mi lehet Türk László lenyűgöző győzelmének az alapja? Az, hogy fideszes önkormányzati képviselő.

Innentől kezdve pedig teljesen mindegy a történetben, hogy hol történt meg az eset vagy kik voltak a pályázók, hiszen túlságosan is jóhiszemű dolog lenne azt gondolni, hogy ezelőtt ne történtek volna és ezután ne történnének hasonló vagy pont ugyanilyen esetek.

De mégis ki az, aki saját politikai meggyőződése és szimpátiája okán asszisztál ehhez?

Itt még csak véletlenül sem politikáról van szó. Sokkal inkább arról, hogy a Fidesz kisajátítani és birtokolni akar mindent, amivel csak megerősítheti a hatalmát. Nem számít, hogy Rózsavölgyi egy megbecsült tanára volt a debreceni közösségnek, hiszen a főbenjáró bűnét és bukásának okát, hogy nem fideszes képviselő, ez semmiképpen nem tudja megszépíteni. Ahogy az sem érdekes, hogy ellenfele még csak nem is tanított abban a gimnáziumban, ahol egyszerre csak kinevezik igazgatónak. Az egész sztori teljesen nyilvánvaló okok miatt úgy bűzlik ahogy van, kvázi védhetetlen, ezt tagadni hazugság, helyeselni pedig egyet jelent a magyar nemzet lassú haldoklása közben járt örömtánccal. 

Kép: 444

Orbán azonban kiváló érzékkel játszik rá arra, hogy ma Magyarországon több százezer ember gondolja azt, hogy a Fidesz tévedhetetlen, a saját gondolatait pedig pártokhoz kell igazítania. Ebben az esetben viszont előáll az a helyzet, hogy sokan örömmel, vagy csak egyszerű beletörődéssel szemlélik azt, hogyan válik az egész országunk - jelen esetben az oktatást is beleértve - hataloméhes emberek játszóterévé, ahol úgy rakosgathatják a kis bábuikat egyik helyről a másikra, ahogy csak a kedvük megkívánja. 

Magyarországon az egészséges kormánykritika műfaja is alapvető hiányosságokban szenved: a rendszerváltás óta nincs más képlet azon kívül, hogy mi meg ti. Alternatíva nyújtása és valós ellenzéki munka nélkül a Fidesz a pofánkba röhögve fogja kétmondatos levelekkel leszavazni az egész város által támogatott igazgatókat és tanárokat.

Mert megtehetik.

Mert megengedjük nekik.

2018. 08. 17.