Aki olvas, az tudja, hogy nem osztom azon megmondóemberek és ellenzéki véleményvezérek folyamatosan fenntartott félelmét, hogy Magyarországon diktatúra van, a bekötött szemmel való élet és a nekünk szimpatikus politikai oldal vétségeinek figyelmen kívül hagyása azonban legalább olyan nagy vétek, vagy nagyobb, mint bizonyos fogalmak súlyának elfelejtése. Hittem és a mai napig hiszek abban, hogy az úgynevezett ellenzék számára megfogalmazott kritika kimondása még akkor is szükségszerű, ha azzal szavazatokat veszítenek, mert azt az álláspontomat is ugyanúgy tartom, hogy ezekkel, így, ebben a formában nem lehetséges a kormányváltás. Megragadtam az alkalmat arra, hogy Gyurcsány Ferencről és népnyúzó politikájáról, illetve annak következményeiről, a 2010-es Fidesz 2/3-ról írjak, ahogy ugyanezt megtettem csaknem az összes ellenzéki párttal. Őszintén nem találtam előrevezetőnek azt, ha folyamatosan arról van szó a közbeszédben, hogy Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor strómanja mely balatoni hoteleket és nyaralókat zsebelte be megint, ahogy az elnyert közbeszerzések sokaságáról sem értekeztem. Hogy miért? Mert, ahogy azt gyakorlatilag egyetlen ellenzéki szervezet és médium sem értette meg, hogy az emberek nem ezért, hanem ennek ellenére szavaztak a Fideszre és látták az egyetlen kormányra való pártnak.
Ugyanakkor.
Eljött az idő, amikor - nem beállva a megélhetési rettegők sorába - muszáj kimondanom még egyszer akkor is, ha önismétlésnek tűnik, hogy a Fidesz autoriter, demokráciaellenes és a magyar jogállamot, kultúrát és civil életet nemcsak semmibe vevő, de porba tipró politikája, melynek tagjai az elhazudott rendszerváltásunk legnagyobb gazemberei a sajtószabadság szinte utolsó fennmaradt bástyájának, a Hír TV-nek a tönkretételével végérvényesen kijelölték azt a törökországi-oroszországi utat, aminek elhagyása, mint lehetséges opció már az indulás kezdetén teljesen lehetetlenné vált.
Most azokhoz a Fidesz-szavazókhoz szeretnék szólni, akik dörzsölik a tenyerüket azon gondolkozva, hogy milyen gyalázkodó hozzászólást írjanak ehhez és a hasonló bejegyzésekhez: én elhiszem, hogy tisztelitek Orbán Viktort, elhiszem azt is, hogy őszintén benne látjátok a nemzet felemelkedésének lehetősét, ahogy abban sem kételkedem, hogy többségetek egy jobb országot szeretne, amibe jó élni és még elmenni is jó tudván azt, hogy vissza fogunk térni. Azonban megkérdezlek titeket, hogy azokat a másként gondolkodó embereket, akik az ország gyarapodását nem Orbán Viktor és a Fidesz által képzelik el, miért nem tisztelitek meg? Azért, mert a Fidesz szavazótáborával ellentétben az ellenzék nem egy homogén csoport? Értetlenséggel és némi bizonytalansággal kérdezlek titeket, hogy a kormánypártiak számával megegyező, de különböző ellenzéki pártokra szavazó emberek nem érdemelnek sajtót? A 888, a Magyar Idők, a TV2, a Demokrata, az Echo TV és a megyei napilapok mellett, amiben mind úgy olvasgathatjátok az "alternatív tényeiteket", ahogy szeretnétek, valóban olyan könnyű ellenzéki médiatúlsúlyról beszélni?
A folyamat lassan történik, de elvitathatatlan, hogy idővel semmi nem marad a független sajtóból: és hogy mi a független sajtó? Az, ami ugyanúgy megírja és elmondja azt, hogy az LMP milyen etika bizottsági döntésekkel égeti magát hétről-hétre, azt, hogy a Jobbik hirtelen megváltozása milyen kétszínű és azt, hogy a Fidesz éppenséggel mely találomra kiválasztott, a társadalomból kirekesztett csoport vegzálását tűzte ki célul. Ezzel szemben a kormánypárti olvasók reggelente azt sem tudják, hogy az újságosnál megvett tucatnyi lapot vagy az internetes magazinokat olvassák, addig azoknak az embereknek, akik ellenzékiek és pont ugyanúgy tévedhetnek a véleményükkel, mint a fideszesek, nem marad semmijük, ami segítségével tájékozódni tudnának ebben az őrült világban.
Kép: Morfondír
A vélemények, ideológiák, világnézetek képviselői, vagyis az emberek és a társadalom nem kőbe vésett és tévedhetetlen. Ez van. Ahhoz viszont mindenkinek joga van, hogy higgyen abban, hogy az általa támogatott szervezet, párt által egy jobb élet kezdődik vagy folytatódik, ezt pedig meg lehet kérdőjelezni, de elvitatni soha.
Ahogy rengetegszer mondták már el újságírók és politológusok egyaránt, Orbán Viktornak sosem lesz érdeke az, hogy a lakosság ingerküszöbét - ami az elmúlt évek során láthatóan elképesztően magasra emelkedett - diktatórikus politikával áttörje, az viszont annál inkább, hogy látszólagos biztonságot és nyugalmat ígérve, a nagy nyugati összeesküvéseket megakadályozó államférfi képét fenntartsa, miközben őfelsége ellenzéke a jelenlegi alakulatokkal tökéletesen kiszolgálja a parlamentben még azokkal az interpellációkkal is, amik Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István meggazdagodását firtatják. Eközben pedig a legitim hatalom mutatásával, azaz a szabad választások megtartásával úgy tetszeleg, mintha valóban az emberek 2/3-ától kapott volna felhatalmazást bármire is. Szintén a kormánypárti olvasókhoz szólva: a kézzel fogható, szemmel látható igazság azonban az, hogy a felétől kapott, a másik felétől pedig nem. Ezt lehet körmönfont mondatokkal vitatni vagy hitelteleníteni, ez azonban így van, a másik ember véleményének és világnézetének tiszteletben tartása pedig ott kezdődik, ha nem fabrikálunk magunknak olyan legitimációt, amit sosem kaptunk meg.
Annyira könnyű azt mondani, hogy "büdös nácik, rohadt kommunisták, tetves libsik, ballsibik" és sokáig sorolhatnám még a megbélyegző jelzőket, amik nemcsak a közvéleményt, de az egész társadalmunkat két táborra bontotta. Orbán Viktor az összes megszólalásában Rákosi ideológiáját próbálja megértetni XXI. századi köntösbe helyezve, miszerint aki nincs velünk, az ellenünk van. Ahogy már említettem, nem érdeke, hogy mostantól mindenkit munkatáborba küldjenek, aki elmegy egy tüntetésre vagy csinál egy mémet róla, azonban a felsőbb szinteken, mint a média, már jól látható a Fidesz mindenen és mindenkin átgázoló politikája.
Talán úgy gondolják néhányan, a Hír TV, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és más lapok csak néhány volt a sok közül, amikért nem kár. Pedig de. Bár a saját véleményünk megerősítése a többség számára egy mindennél jobb érzetet ad, de higgyétek el, rengeteg ellenzéki szavazó az elsők között lenne, ha egy pluralizált és demokratikus normarendszerek között működő ország médiájában egy olyan fideszes lapot tennének tönkre, ami pártérdektől függetlenül a jót és a rosszat is megírja.
Ehelyett viszont most marad az, hogy az Echo TV-s Keménymagban vagy a Sajtóklubban Bayer Zsolt, Velkovics Vilmos, Bencsik András, Apáti Bence és mások hogyan fognak 2 663 326 ember pofájába röhögni csak azért, mert másképp gondolkodnak. A másik fele viszont kétségtelenül jól szórakozhat ezen.
2018. 08. 01.
További cikkek: A magyar közélet 5 legnagyobb seggnyalója
PODCAST
A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.