Még csak 2017 augusztusát írjuk, de már szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a 2014-es összefogáshoz hasonlóan, még csak alakulófélben levő baloldali csoportosulás nem fog sikerülni. Nehéz véleményt mondani valami olyanról, ami hivatalos formában még meg sem alakult, de részeinek szereplőit, pártjait persze tökéletesen ismerjük.

Az összefogásban résztvevőknek kettő, különböző magas hegységet kell legyűrniük. Az első hegység viszonylag alacsony, de elég nyilvánvaló, hogy senki nem vitt magával semmilyen eszközt vagy segítséget, nemhogy oxigénpalackot. Az első magát a megalakulást jelképezi. Hiszen más ország ellenzéke érdekes módon az addigi kormány leváltásának reményében képes meghozni azt a döntést, hogy összefog olyan emberekkel, akikkel alapesetben nem akarna koalícióra lépni. 

Ahogy Orbán mondta, mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek. Mivel ezt a remek idézetet az élet bármilyen területén fel lehet használni, ahol sikertelenség van, így az ellenzékre is mondhatjuk, hogy sikeres, csak épp a maga módján. Persze az is igaz, hogy a mindenkori magyar ellenzék sem tette túl magasra a lécet a mostani számára. Több alkalommal is a saját szemünkkel láthattuk, ahogy a szocialista politikusok 2002 és 2010 között futottak a kamerák elől, addig narancsos képviselőink egyenesen fürdőztek a szereplésben. Ahogy lenni szokott, a Fideszes kormányváltás után ez a trend megfordult, és immáron a szocialisták akartaK több lehetőséget a megszólalásra.

A második hegység maga a győzelem, megmászásának esélyét pedig nem látom túl esélyesnek tekintve, hogy a Kancsendzönga és a Mount Everest összeadott magassága sem képes kifejezni, mennyire esélytelen az áprilisi választásokra a baloldal. 

Emiatt ezzel elég lesz jövőre foglalkozni, most inkább azt szeretném megvizsgálni, mik azok az elemek, ami miatt gyakran komédiába fulladnak a próbálkozások.

Ami miatt nemhogy a győzelem, de a megalakulás is elég valószínűtlen, az Botka László és Gyurcsány Ferenc elég különös politikai románca. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje már megválasztásának első hónapjaiban hangosan felszólalt Gyurcsány ellen, mondván, hogy teljesen új politikára van szükség, amibe a 2010 előtti alakok nem férnek bele. Ez jó szavazatszerző gondolatnak tűnt, tekintve, hogy a DK nyugdíjas ultráin kívül elég kevés az olyan magyar ember, aki bármilyen hatalmat is szeretne adni a volt szocialista miniszterelnöknek. 

Ezután talán Botka is meglepődött, hogy Ferencünk nem hagyta a kritikákat annyiban, mi több, egészen a kezdetektől mostanáig mintha egy véget nem érő spirálban lenne ez a két pali: nyíltan elmondják, hogy ez volt az utolsó megszólalásuk egymással szemben, majd mindig rálicitál valaki a másikra. A minap például Gyurcsány mondta egy Facebookos posztban, hogy neki esze ágában sincs Botkával foglalkozni, majd a posztban természetesen Botkával foglalkozott.

Aztán ott van Molnár Zsolt és Botka háborúnak induló, teapartiszerű végkifejletet hozó ügyének a vége, ami ugyan nagyjából egy hét alatt lepergett a médiában, de megfeledkezni róla nem lehet. Molnár Gyula százszor, meg ezerszer behívhatja szerencsétleneket az irodájába, a felszínes megegyezés megszületése után igazából semmi sem változik. az MSZP-ben belső viaskodás és hatalmi harcok vannak ahelyett, hogy a létező ellenséggel vennék fel a harcot. 

Az egyre jobban elszaporodó minipártok sem könnyítik meg az ellenzék életét, a szocikkal kifejezetten távolságtartó LMP és Momentum például biztosan nem lépne koalícióra velük, sőt, azt pedzegették egy ideig, hogy talán egymással lehetne kooperálniuk, de Ungár Péter előadása alighanem betett ennek az ötletnek. (Másrészt a Momentum elnökségi tagjai és maga Fekete-Győr András is sok helyen elmondta már, hogy a saját útjukat akarják járni.)

Az Integrity Lab még februárban készítette el ezt a felmérést, a kérdés pedig az volt, hogy hogyan kellene indulnia az ellenzéki pártoknak 2018-ban a Fidesz ellen? A végeredmény számomra kifejezetten meglepő volt, hiszen a nyertes a Jobbikkal is közös indulás lett, amelynek bár Medgyessy Péter a támogatója volt, de ettől függetlenül teljesen lehetetlen elképzelés. Bár kifejezetten érdekes lenne látni, hogy egy esetleges kormányalakítás után vajon az MSZP kezdené el hamarabb fikázni a Jobbikot, vagy fordítva? Mindenesetre a "mindenkivel közös indulás" egy olyan álom sokak számára, aminek megvalósulása inkább rémálomszerű lenne. 

A Jobbik nélkül, közös baloldali jelöltek és lista mindössze 22%-ot kapott, ami számomra teljesen érthetetlen, főleg úgy, hogy az egyéni indulás és a közösködés elutasítása 5%-kal többet kapott. Az emberek valóban úgy gondolják, hogy a Fidesz mellett itt bárki labdába is tud rúgni? Engem jelen pillanatban csak az érdekel, hogy leváltják-e a Fideszt, hogy az LMP kikerül vagy a Momentum bekerül, az egy teljesen más kérdés. Lehet győzelemként aposztrofálni a vereség kimondásának elkerülése miatt az MSZP-nek vagy a Jobbiknak, hogy Magyarország második legerősebb pártja, csak épp senkit nem érdekel. A minipártok szenvednek az 5%-kos bejutási küszöbtől, a nagyobbak nem tudják átlépni a 15-öt a teljes népesség körében, a kamupártok a zsét próbálják felszedni: egyszóval mindenkinek megvan a maga, személyes célja, amibe még véletlenül sincs benne a Fidesz leváltása.

Szép választás elé nézünk.

2017. 08. 12.