Hazugság lenne azt mondani, hogy a kis elefántcsonttornyomból felriadván 2018. februárjában eszméltem rá, hogy a különböző kommentszekciók keretein belül az internet népe milyen könnyedséggel képes sutba dobni emberi mivoltát és a legkülönbözőbb érdekek - legyen az személyes vagy pártpolitikai - miatt minden alapvető normára fittyet hányni. Az viszont kifejezetten aggasztó, hogy a cikkek, videók, posztok alatt található szellemi holokauszt láttán a többség inkább csak legyint egyet, esetleg megvonja a vállát, sőt, sok esetben oda sem néz, ezzel kvázi nem létezővé téve a problémát. Pedig nagyon is létező.

Fontos kérdés, hogy egyenrangúnak számít-e az a hozzászólás, mely hosszú mondatokban, érvekkel és tényekkel támasztja alá a mondanivalóját azzal a kommenttel szemben, aminek megírása nem vesz el több időt két másodpercnél és készítőjének egyetlen mondanivalója az, hogy Orbán/Gyurcsány egy geci? Én azt gondolom, hogy fontos mindkettőre véleményként tekinteni, hisz önmagában a vélemény megfogalmazásának nincsenek kritériumai, ugyanakkor a két írás közötti tartalmi különbséget nyilván nem szabad elfelejteni. 

Eljött az idő, amikor ki kell mondani, hogy a másik politikai, vallási és egyéb hovatartozása, vagy csak egyszerű egyet nem értés miatt Dunába lövetéssel, marhavagonokkal és akasztással fenyegetni nem az a kategória, melynek egyetlen fórumon is fent kellene maradnia "demokrácia" címszó alatt. Persze az önmaguk elrontott életét uszítással és virtuális vagdalkozással kompenzálni próbáló emberek könnyen visonghatnak és "libsinácizhatnak", hiszen elképzelt világukban saját magukra úgy gondolnak, mint az egyetlen igazmondó emberekre, akiket minden platformon üldöznek a kimondott igazságért.

Tisztázzunk valamit: nyilván sokak képzeletében úgy él a mondanivalóm, hogy a belpesti kocsmákban füvező csicskalibsi (amúgy nem is vagyok liberális) minden olyan észrevételt töröl, ami az ő véleményével ellentétes. Ha ez ragadt meg, kérlek ne is olvasd tovább. Nem érdekel, ha egy poszt alatt - legyen az enyém vagy másé - teljesen értelmetlen zagyvaságok és összeesküvés elméletek keringenek, aminek a felét se lehet érteni. Még akkor sem zavar, ha történetesen az adott témához sem kapcsolódik, hiszen írójának joga van hülyének lenni. 

Ellenben amikor valaki olyan nicknevek alatt, mint Pussyfucker82 vagy Birkabaszó láthatóan örömét leli abban, hogy hosszú körmondatokban megfogalmazva mesélje el, miként végezne egyenként minden olyan állampolgárral, aki Orbánnal vagy Gyurcsánnyal szimpatizál, az az a szint, ami messze túlmegy azon a kérdésen, hogy ezt le lehet-e írni.

Elsősorban arról van szó, hagyjuk-e, hogy néhány ezer troll tönkretegye a magyar fórumok, kommentszekciók részlegét. Még egyszer mondom, itt nem demagóg dumák ellen szólalok fel, amit a társadalom egy jelentős része előszeretettel hangoztat - halálbüntetés az állatkínzóknak, sorkatonaság visszaállítása - hiszen ahhoz minden joga megvan, ellenben van egy kisebbség, melynek uszításon, provokáláson kívül az ég világon semmi célja, mondanivalója, üzenete meg pláne nem. Még emlékszek azokra az időkre - főleg a kezdetek idején - amikor ésszerű keretek között lehetett véleményt cserélni egymással különböző fórumokon keresztül. Nem akarom "a régen minden jobb volt"-féle nosztalgianagymama szerepét felvenni, hiszen maguk a gondolatok értéke akkor sem volt nagyobb nívón, mint most, de tagadhatatlan, hogy legalább volt érdemi párbeszéd és diskurzus, amit a Facebook és a politikai portálokon egy alapvető kommentelési minimum nem létezése teljesen szétroncsolt.

Ne felejtsük el, hogy egy olyan országban élünk, ahol bármelyik újságíró írhat bármilyen hosszúságú és bármilyen hiteles forrásokkal alátámasztott oknyomozó cikket, semmi hatása nem lesz, ezért arra se számítsunk, hogy néhány soros (jaj Soros!!) hozzászólásunk után a vakok látni, a bénák járni kezdenek. Tulajdonképpen abban a formában, ahogy a mai közösségi oldalak formálják a hozzászólásokat, minden értelmét elveszítette. Az a szomorú igazság, hogy nincs egy olyan hely az internet szegletében, ahol buzizás, anyázás és gázkamrába küldés megemlítése nélkül lehetne olyan társadalmi témákról és problémákról beszélni, amik sokkal fontosabbak annál, hogyan szexel 52 évesen Sarah Jessica Parker, miért építettek péniszparkot és mi a hosszú élet két fontos titka. (Egyet se én találtam ki, valóban ezek a vezető cikkek a Blikknél.)

Aki többet szokott engem olvasni, annak valószínűleg nem kell bizonygatnom, hogy én is írtam már le rengeteg hülyeséget. Némelyiket megbántam ezek közül, némelyiket nem. Arra a szintre viszont egyszer sem süllyedtem le, amik az egész fórumos - de elsősorban a politikai - híroldalakat, honlapokat és blogokat, meg úgy összességében emberi mivoltunkat mérgezi. Ehelyett vagyok olyan hülye, hogy időt és energiát pazarlok arra, hogy ez megváltozzon. Emberek, beszéljetek egymással, győzzétek meg egymást! Ha veszítetek, még csak el se kell ismerni, csak eltűnni az internet légüres terébe, ami még mindig jobb választás, mint annak a leírásával koptatni a billentyűzetet, hogy milyen fajta késsel szurkálnád halálra vitapartnered.

2018. 02. 19.

A 888-tól a Nyugati fényen keresztül a hajdani Hír TV-ig sok műsorvezető, riporter és újságíró tudja, milyen érzés olyan szavakat leírni és kimondani, amik után bár erkölcsi fölényt nem, de busás jutalmat annál inkább kapnak. Bár a politikai oldalak különböznek, annyi közös mégis van - vagy volt - mindannyiukban, hogy lejáratókampányaik mocskosságát soha nem akarták véka alá rejteni, sem akkor, ha Orbán Viktor grazi kezeléséről volt szó, sem akkor, ha Juhász Péter feleségének bántalmazásáról.

Sőt, egy ilyen boszorkányüldözés során kifejezetten cél, hogy minél undorítóbb és hazugabb módszerekkel járassák le a nyilvánosság szemében az adott alanyt. A jobb oktatásért kiálló Független Parlament szóvivőjének, Kálló Dánielnek a látogatása az Echo TV-ben azonban alapos fejfájást okozhatott a fejeseknek, hiszen előbb a saját YouTube csatornájukról és honlapjukról törölték a vele készült interjút, majd - ami már egy fokkal kínosabb - a 444 hosszú összefoglalóját és más paródia- és montázsvideókat is letiltottak.

Ezzel a húzással azt gondolom végérvényesen bebizonyosodott, mi a módi Orbán Viktornál és lakájmédiájánál, ha őket nem túl pozitív színben feltüntető anyagokról van szó. A vicces az egészben pont az, hogy nem egy titokban közzétett felvételről van szó, ami kínos lenne az Echo TV és úgy összességében a fideszesek számára, hanem egy olyan interjúról, amit a saját nyüves hipermodern stúdiójukban készített szintén a saját műsorvezetőjük, Velkovics Vilmos.

De mi is történik ebben az interjúban? Velkovics - akár fentebb utasításra, akár nem - elfogadhatatlan hangnemben kezdte el kérdőre vonni a középiskolás Kállóit, akit elsőként mondatelemzésre szólított fel, majd a beszélgetésnek nem nevezhető diskurzus percről percre lett egyre kínosabb mindenki számára. Velkovics Vilmos talán azt gondolja, hogy interjúalanyának kora miatt megengedheti magának, hogy ebben a szituációban kvázi mint egy tanár faggassa a felkészületlen diákot, akitől előbb-utóbb csak kell kérdezni egy olyat, amire biztosan nem tudja a választ.

Kép: hvg.hu

Ha valóban így van, itt kell megüzennem Velkovics Úrnak, hogy nagyon is téved, ha úgy hiszi, hogy egy 16-17-18 éves diákot, de elsősorban egy interjúalanyt ilyen pofátlanul lekezelő, arrogáns hangnemben lehet kioktatni. 

Képzeljük el azt a jelenetet az interjú után, amikor a várt vállveregetés, dicséret, esetleg fizetésemelés váratlanul elmarad, néhány nappal később viszont az összes létező helyről megpróbálják eltávolítani, még csak az írmagját is elfojtani és még nem történtté tenni azokat a perceket, aminek elkészültekor nemcsak maga az Echo TV, de a szintén kormányközeli Figyelő is írt. Kicsit ambivalens, nem?

Nehéz lenne elhinni, hogy az Echo Tv és vezetősége valóban úgy gondolja, hogy erkölcsi aggályokat vet fel az interjú és azért tiltották le az összes létező helyről, ahol tudták. Az nem ritka, amikor egy félresikerült beszélgetés után fel se kerül, esetleg hamar le is törli az adott csatorna a saját anyagát. Ez valamilyen formában érthető is. Az viszont rengeteget elmond erről a kormányzásról és a hozzájuk tartozó médiabirodalomról, hogy szerzői jogokra hivatkozva nemcsak azokat a videókat távolíttatják el, amik teljes egészében tartalmazták az interjút, hanem azokat is, amik összefoglalójelleggel készültek és csak egy kis részük látható benne. Érdekes, hogy a szerzői jogok fontossága és védelme eddig teljes mértékben elkerülte a figyelmüket. Ne legyen kétségünk: ezt jelenti a Fidesznek és ennek a bizonyos keresztény szeretetet lélegző rendszernek a demokrácia.

Ez a bizonyos interjú tökéletes példája annak, hogy a hatalom nemcsak a valódi konkurenseit, hanem mindenkit, akinek csak egy kis mersze van ahhoz, hogy ellenvéleményt fogalmazzon meg, tűzzel-vassal irtja és üldözi. A Független Diákparlament tagjainak többsége még csak nem is szavazhat, sőt, hatalomátvételi céljaik sincsenek, egyetlen dolgot akarnak: jobb oktatást. Sokak számára ez üres lózung, amin persze lehetne változtatni, ha a kormány valamelyik tagja érezni annyi bátorságot magában, hogy kiáll vitatkozni a diákság képviselőivel és akkor mindkét fél célkitűzése nyilvánvalóvá válna.

Addig is viszont marad az interjúk letiltása, az emberek csendre intése és a kádári oktatáspolitika, melynek hatását talán nem is most, hanem 10-15 évvel később fogjuk érezni. Ha az utcán igenlő, bólogató zombik tömege fogja tépni egymást a bal- és jobboldali propagandaanyagokért, biztosan tudni fogjuk, hogy az oktatásunkat elcsalta a hazug rendszerváltás illúziója.

2018. 02. 15.

A 2014-es országgyűlési választások alkalmával olyan pártok kaptak tízezer feletti szavazatot, mint az Együtt 2014, a Seres Mária Szövetségesei, a Zöldek Pártja, a Munkáspárt vagy a Szociáldemokraták. A felhozatal ezen kívül tartalmazott még több tucat kétes célokkal bíró alakulatot is és két hónappal az idei választások előtt hasonlóan hosszú szavazólapokra számíthatunk, mint négy évvel ezelőtt.

Egy igazi kihívás tanulmányozni az ellenzék vergődését: remek példa erre a V18 csoport, ahol számos korábban levitézlett miniszter, államtitkár és anno a húsos fazékhoz közel álló "szakember" fejti ki véleményét a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Ezek közé tartozik, pontosabban tartozott Lévai Katalin volt szocialista miniszter, aki a csoport azon felhívásával egyetértett, hogy közös indulás kell az ellenzéki pártokkal, majd nem sokkal később felfüggesztette tagságát és útjára indította a Lendülettel Magyarországért nevű pártot, ami saját közvélemény kutatása után az összes választókerületben fog jelöltet indítani. Mondanék erre valami frappánsat, de azt hiszem szükségtelen.

Fontos leszögezni, hogy egy - ebben az esetben - baloldali párt indulása nem azért probléma, mert a saját múltjától lassan összeroskadó MSZP-t vagy a Fideszhez hasonló uszítással szavazatokat szerző DK-t ne lehetne egy friss csoportosulásnak felváltania, hanem az, hogy pontosan tudja itt a vezetőségtől kezdve az egyszerű állampolgárig mindenki, hogy indulásuk egyetlen következménye néhány ezer szavazat lemorzsolása lesz. Se valódi értelme, se eredménye nincs még egy ellenzéki pártnak, épp ebből kifolyólag egyáltalán nem számít paranoiának vagy a kormánypárt démonizálásának, ha egyesek ilyen érdekeket sejtenek az indulásuk mögött.

De vétek lenne kihagyni a legújabb kihívót, pláne akkor, ha sokak számára nosztalgikus érzéseket kelt az a név, hogy Független Kisgazdapárt. Ugye, hogy máris érezzük a chilei cseresznye és Torgyán doktor parlamenti felszólalásinak kellemes utóízét? A koalíció itt sem maradhat el, hiszen többségben az erő, így Lattmann Tamás nemcsak az FKgP, hanem az Egészséges Magyarországért, a Változást Akaró Szavazók Pártja és a Színes Magyarországért Párt miniszterelnök-jelöltje is. 

Elsősorban mélységes sajnálatomat kell kifejeznem Lattmann Tamás irányába, hiszen még kora őszi írásomban a nevéből lehagytam egy n betűt, amit azóta is röstellek, illetve miután kíméletlenül rávilágított tudatlanságomra, most kötelességemnek érzem még egyszer tisztázni, hogy az azóta sajnos megszűnt - pardon, Botka lemondása után okafogyottá vált - Magyar Progresszív Mozgalom nem befolyásolta a szeptemberi közvélemény kutatásokat. 

Ettől függetlenül újra veszem a bátorságot, hogy Lattmann Úrról írjak, aki ezúttal az ATV-ben beszélt jövőbeli terveiről. Bár a drága ellenzékünk szerény támogatottsága ellenére szívesen mesél Karácsony-kormányról, Szél-kormányról vagy Vona-kormányról, sajnos Lattmann-kormány még nem került szóba, pedig hivatalos miniszterelnök-jelöltté avanzsálása után ugyan mi olyan lehetetlen van abban, hogy márciusban a nulláról indulva a vidéki szavazókkal való beszélgetés után bejussanak a parlamentbe? 

Kép: Vasárnapi hírek (Németh András Péter)

Pontosan idézném az elhangzottakat:

Én márciusban azzal fogom tölteni azt az egy hónapot, hogy végig fogom járni az országot a társaimmal együtt, a választókkal fogunk beszélni, a választók problémáiról fogunk beszélgetni.

Ezeket a szavakat olvasva gyanítom nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerül néhány aggály az indíttatást és a célt illetően. A Fidesz-bérenc kifejezést manapság már pont úgy ráaggatják mindenkire, mint a kommunistát vagy a nácit, és nem is szeretem használni, ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy néhány esetben van létjogosultsága.

Naivan azt a kérdést tenném fel az ellenzék összes fel-felbukkanó figurájának, hogy miért nem értik meg, hogy nem ebben a politikai helyzetben és nem 2018 Magyarországán van helye a különböző projekteknek? Elég nagy szégyen az, hogy kényszerből olyan politikusok pártjára is kell majd szavazni áprilisban Orbán 2/3-ának megakadályozása érdekében akik egy demokratikus országban inkább a cellához lennének közelebb, mint a hatalomhoz. Mondhatnám úgyis, van elég baja a magyar politikának és közállapotoknak Lattmann, Lévai és még sok más önjelölt hős nélkül is, akik a megmentő szerepében tetszelegnek és határozottan elutasítják, hogy létrejöttükkel az ellenzéket bontják még kisebb szeletekre amellett, hogy "106 választókerületi indulással" próbálják elhitetni, hogy valóban komolyan vehetőek. 

Rónai Egon azon kérdésére, hogy ezen szövetség megalakulása nem osztja-e meg az ellenzéket, Lattmann Tamás úgy válaszolt, hogy

az ellenzék már megosztott

Igen, ennyi. Ez a válasz az indulásra. 

Nyilvánvaló, ha lenne egészséges ellenzékünk, ami nem levitézlett és bukott emberek sokaságából áll, édesmindegy lenne, hogy eggyel több vagy kevesebb párt indul a választáson. Ilyen helyzetben viszont, amikor a Fidesz véglegesen elvesztette a kontrollt maga felett és úgy robog előre, mint egy megállíthatatlan sebesvonat, az egyetlen reménysugár az, ha a lehető legtöbb párt összeáll és alternatívát mutat a bizonytalanoknak, Lattmann Tamást, Lévai Katalint és a többieket látva viszont reálisabb az az elképzelés, hogy a Fidesznek saját maga lesz a végzete. Majd egyszer.

2018. 02. 13.

Kép: 24.hu

Fodor Gábor. A név, aminek hallatán a szekértáborokra és megannyi politikai csoportosulásra felosztott magyarság egy emberként sóhajt fel. Bár félünk bevallani, igenis kötelességünk lenne végre kimondani, hogy Fodor Gábor mellőzése a nagypolitikából nemzetünk kollektív bűnössége, amivel mindenkinek el kell majd számolnia utolsó életben töltött napján.

Fodor Gábor. Hidd el nekem, hogy nem én voltam az egyetlen, akit - látva a Magyar Szocialista Párt ostoba visszatáncolását a biztos parlamenti helyedtől - szekunder szégyen fogott el. Hiszen mit is tudhatnak azok a fajankók, akik Neked próbálják elmondani, mi is az a politika. Annak az embernek, aki az SZDSZ-szel többszörösen megmutatta a fanyalgóknak, hogy igenis lehet másképp csinálni.

Fodor Gábor. Talán a sok lejáratókampány és bosszúhadjárat után már immunis vagy ezekre az elvtelen gorombaságokra, nekem viszont feladatom közölni veled, hogy nem vagy egyedül. A néhány hónappal ezelőtt útjára indított FGRTFK, vagyis a Fodor Gábor Rajongóinak és Tisztelőinek Fan Klubja gőzerővel dübörög és minden percével azon lesz, hogy - akár vérünk és taknyunk által is - de bevigyünk  a Parlamentbe. 

Fodor Gábor. Azt hiszem nem is érdemlünk meg téged. Senkihez sem hasonlító karaktered, fékezhetetlen egyéniséged egy olyan színes varázst vittek a szürke, dohos magyar politikába, hogy ezért mindannyian szélsőbaltól szélsőjobbig köszönettel tartozunk. 

Fodor Gábor. Sokan képtelenek olvasni a sorok között - talán csak nem akarnak-, mi, a melletted álló több tízezres tömeg azonban pontosan tisztában van vele, hogy számodra a Parlament nemcsak egy munkahely, hanem egy kiérdemelt jutalom. (Ugye milyen jellemző Gabira, hogy ő még a legpiszkosabb munkához is mennyire ragaszkodik csak azért, hogy azt a népet védelmezze, amelyik már annyit bántotta őt?)

Ekkor még bátran vállaltak téged...

Kép: VS.hu

Fodor Gábor. Nem tagadom, hogy könnyeimmel küszködtem boldogságomban, amikor arról cikkeztek, hogy egyéniben is megméretteted magad az áprilisi választásokon a szülővárosodban, Gyöngyösen, ugyanakkor aggódni is kezdtem. Aggódásommal kapcsolatban sajnos nem voltam egyedül, így az FGRTFK úgy döntött, tart egy rendkívüli értekezletet, amire sort is kerítettünk a tegnap este folyamán. 12:1 arányban azt javasoljuk neked, hogy mégse indulj a  városodban, hiszen a felpaprikázódott hangulatnak és az állandó erkölcsi bizonytalanságnak köszönhetően már senki sem tudja, kiben bízzon és kiben nem, egy esetleges MSZP-JOBBIK regionális koalíció pedig az elnyomásod érdekében mindent képes megtenni.

Fodor Gábor. A liberalizmus egyetlen hiteles mai alakjaként magától értetődő dolog, hogy minden oldalról folyamatos kereszttűznek vagy kitéve. A szervezetben még sokunk emlékszik arra a gyalázatos eseményre, amikor anno az SZDSZ felső vezetése a szerencsétlen Kókát támogatta az elnöki posztra. Egy közelmúltban elszenvedett sérelmedet sem felejtettük el, amikor a Hír TV-ben, azon belül Kálmán Olga Egyenesen című műsorában képesek voltak behívni és egy olyan témáról beszélgetni, ami semennyire sem érint téged. (A mini- és kamupártokról volt szó.)

Fodor Gábor. Ígérem, hogy visszaszerezzük a becsületedet. Nem fogjuk hagyni, hogy rojtosra ült parlamenti székedre valami nyikhaj üljön, akinek se kompetenciája, se tehetsége ahhoz, hogy valaha is a nyomodba érjen. Addig is, kérjük maradj egészségben, légy továbbra is a liberalizmus bátor védelmezője és nemzetünk felvirágoztatásának oszlopos tagja. Köszönjük, hogy vagy nekünk!

A rendszerváltás óta megéltünk már néhány politikai hangulat- és indulatkeltést, kezdve az SZDSZ "szabad, demokrata VS árpádsávos" plakátjain és az MSZP "23 millió románozásán" át a mostani Soros-kampányig bezárólag, Horthy Miklós viszont még mindig a number one, ha ebben a témában kell toplistát állítanunk. Az 1957-ben, még egyszer mondom, 1957-ben elhalálozott kormányzó egy igazi jolly joker mindkét politikai szekértábor számára, hiszen a balliberális oldal riogat vele, a jobboldali, kereszténynek mondott pártok pedig úgy veszik védelmező karjaikba, mintha néhány, a múltbeli borzalmakon magát túltenni nem tudó holokausztsérültön és nácin kívül bárki azt gondolná, jelentősége van ebben az országban még Horthy Miklós nevének.

Nem arról fogok írni, hogy a magyar társadalom szemében egy hazaszerető, bátor embert, egy véreskezű gyilkost vagy egy tesze-tosza, esetlen figurát jelent-e a Horthy-kép. Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, mert fogalmam sincs a válaszról, már ha egyáltalán létezik válasz egy ilyen megosztott témában. Sokkal inkább az foglalkoztat és idegesít fel egyszerre, hogy milyen arcátlan tudatossággal hergelik a társadalmat egy nem létező problémával, amiről mindenképpen lehetne, sőt, bizonyos tekintetben érdemes is beszélni, de nem úgy, ahogy napjainkban például a Fidesz teszi.

Nagy port kavart, hogy január 27-ére, a Holokauszt Emléknapra időzítették azt az emlékmisét, amit Vitéz nagybányai Horthy Miklósért tartottak volna a Nagyboldogasszony főplébániában. Ezek a radikális Jobbikosok megint ugrálnak, miközben pártelnökük cukiskodni próbál Kálmán Olgánál, gondolhatnánk, de nem, ugyanis nem a Jobbikról van szó - ezúttal, hiszen a Horthy-szoboravatás tőlük sem áll távol - hanem a Fideszről. Végül Erdő Péter bíboros nyomására a megemlékezés elmaradt, a próbálkozás és az esemény üzenete pont olyan egyértelmű, mint a Horthy Miklóssal való hazug emlékezetpolitizálás célja.

Enyhén kínos helyzetbe került az ügyből kifolyólag Magyarország volt miniszterelnöke, Boross Péter, aki - talán nemcsak én gondolom így - elég ellentmondásosan vélekedett a megemlékezésről és annak problémájáról. Elismerte, hogy elment volna az eseményre, sőt, beszéddel is készült, ám mérhetetlenül sajnálja, hogy pont az emléknapon akarták megtartani. Ezzel Boross nagyjából elismerte, hogy egy Horthy-megemlékezés és a Holokauszt Emléknap nem egy túl jó párosítás. De miért is nem? Talán Boross Péter is úgy gondolja, hogy a zsidóság deportálása fölötti eltekintés és annak megakadályozására történő cselekvések elmaradása ellenére is beszédet mondott volna?

Kép: Heti Válasz

Lezsák Sándor, a másik résztvevő egy kicsit koherensebb, de egy fokkal sem vállalhatóbb módon már arról beszélt, hogy a zsidóknak példát kéne venniük azokról a társaikról, akik Horthyit kvázi a zsidók megmentőjeként látják.

A szomorú ebben az, hogy az emlékezetpolitika igenis az a dolog, amire a rendszerváltástól kezdve a mindenkori kormánynak oda kellett volna figyelnie. Ehelyett minden stratéga és tanácsadó számára világossá vált, hogy a múlt - pláne a magyar múlt - képes összeugrasztani úgy az embereket, hogy abból a pártok jöjjenek ki jól. Az, hogy két párt - az MSZP és a Fidesz - bizonyos időközönként váltogatta egymást, az már részletkérdés.

Nem létezik az, hogy a magyar nép hatalmas történelmében nincsenek olyan nagy hatású és pozitív alakok, akikre a magyar társadalom egyszer az életben azt tudná mondani kivétel nélkül, hogy "Elfogadom." Mindenki tisztában van a szocializmus által elrontott életünkkel/generáció(i)nkkal, a vörösterrorral, a fehérterrorral, ámblokk az elbaszott történelmünkkel, de igenis léteznek/léteztek emberek, akik jobban megérdemelnének néhány szobrot vagy emlékmisét, mint néhány politikai bűnös Horthytól kezdve Kádárig, Rákosiig.

Most mondhatnám azt a jól bejáratott szöveget, hogyha a múltat nem ismerjük, akkor a jelenünket sem értjük, de közhelyességétől eltekintve ez igaz. Az viszont egyenesen botrányos, hogy lassan a harmadik évtizede a rendszerváltás óta nem született egy olyan politikai erő, aki a múltat nem egy jól bevethető kampányfogásként próbálná eladni. Egy kis Horthyzás, egy kis Kádározás, és a kisember fejében jön a sok emlék az olcsóbb kenyérről meg a kemény hatóságokról, akik jól odacsaptak a rosszban sántikálóknak. Ez viszont nem az igazi múlt, csak egy egyszerű vakuemlék, amit az idő eltelte szebbé és nagyobbá tett.

Amikor a Fidesz emlékmiséket tart és a múltról beszél, az nem más, mint egy távoli, elmúlt életérzés megidézése amellett, hogy próbálja Horthyt rehabilitálni, démonizálni és jelentőssé tenni napjainkban. Ne felejtsük el, hogy Vitéz nagybányai Horthy Miklós 58 éve meghalt. 58 éve.

2017. 01. 31.

Mindig különleges érzés konstatálni, hogy a fideszes holdudvar és annak publicistái milyen reálisan és páratlan igazságokat felvonultatva tudnak a politika iránt érdeklődő kisember számára írni akkor, ha olyan személyekről van szó, akik a kormányzati médiagépezet feketelistáján vannak. Azon rég túl vagyunk, hogy képmutatónak vagy gerinctelennek nevezzük ezeket: ami megszokottá válik, azt előbb-utóbb már nem is illeti az ember címkékkel. Apáti Bencének, a 888 egyik szerzőjének írása azonban úgy világít rá Vona Gábor köpönyeforgatására, hogy közben Orbánról is szólhatna. 

Nem az az aggályos Apáti írásában, hogy Vona Gábor valóban létező kétszínűségét kéri számon, hanem az, hogy mindezt a 888-on teszi, ott, ahol nincs Jézus Krisztus, csak Orbán Viktor, akit legalább olyan vehemensen védenek az újságírók, mintha maga is egy keresztre feszítéssel nézne szembe hamarosan.

Vona csupán hozta a szokásos, jellemtelen, elvtelen formáját. Azt, akinek kurvamindegy, hogy épp milyen eszmét, milyen bajtársakat, milyen vallásokat árul el, mert egyetlen dolog számít neki. A hatalom. - írja a cikkében.

Bár a cikk - mivel a 888-on a Fidesz kritizálása nem játszik - a Jobbikról szól és azon belül Vona Gáborról, de akkor is tökéletesen helytálló a szöveg, ha Vona nevét Orbán Viktoréra cseréljük. Abban egyetérthetünk, hogy a Jobbik elnöke évek óta pontosan ugyanolyan hatalomvággyal ácsingózik a miniszterelnöki székre, mint a baloldali ellenzék mainstream figurái, ennek elérése érdekében pedig hajlandó volt arra, hogy pártjának radikális embereit- legfőképp Novák Elődöt - kiszorítsa a vezetésből. A néppártosodás, az Unióval szembeni kritikák elhalkulása és a Bérunió kampánya mind azt mutatják, hogy az úton-útfélen lenácizott, lefasisztázott szélsőjobboldali párt, de legfőképpen Vona elfogadta azt, hogy sikerességének érdekében meg kell változnia. Röviden annyit is elég lett volna írnia nekem és Apáti Bencének is, hogy Vona Gábor nem más, mint Orbán Viktor 2, kvázi fiatalabbik kiadása. (Ma már vicces visszanézni, ahogy Kövér László 1993-ban olyan liberális eszmékről beszél, mint a tolerancia és a másság elviselésének képessége, de ettől még megtörtént.)

Vona és ami az allahozós videó mögött van című írásában Apátinak abban is igaza van, hogy Vona soha nem volt se náci, se arabszimpatizáns, a cikk elolvasása után viszont egyből elkapott az égető kíváncsiság, hogy a 888 újságírói vagy épp maga Apáti Bence mikor fogja majd úgy gondolni, hogy Orbán Viktorról is meg kéne írni egy ehhez hasonló cikket. Vagy legalább megemlíteni, hogy Vona nem csinál mást, csak azon az útvonalon megy végig - egyelőre sikertelenül - amit Orbán előtte már jól kitaposott sok-sok év kudarc után. És lám, a munka beérett, már nyolcadik éve élvezi hatalmát. 

Kép: HVG

Itt nincsen szó migránsokról, szocikról, SZDSZ-ről, vagyis nincsenek olyan témák, amikkel a két szekértábort jól össze lehetne ugrasztani. Itt tények vannak. Baj-e, ha egy politikus mindig az adott hangulatot és kívánságokat követve politizál, ergo nincsen saját értékrendje? Szerintem igen, méghozzá nagy. Az viszont egyszerű tény, hogy Orbán Viktor sem maradt ki a pálfordulásokból. Vagy csak Vona Gáboré zavar minket? 

Nem akarok sokáig a Fidesz korai liberális mivoltán rugózni, elég szégyen lett az nekik manapság, de miniszterelnökünk tett arról, hogy ne a rendszerváltás környékére datálhassuk az utolsó ellentmondásos nézetét. Még a gyurcsányi időket éltük - ő is dörgölőzött alaposan az oroszokhoz - amikor 2007-ben Orbán Viktor a Fidesz 19. születésnapján ezt mondta.

Aki írásos formában szeretné visszakapni beszédének hangulatát, annak nagyon szívesen eleget teszek. Többek között erről beszél:

• Mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak meg a kommunizmusnak ajtót mutattunk, és azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.

• Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik, a demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki és rendezheti be az élhető magyar életet.

 

• Azt üzenjük a fiataloknak, hogy továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék, szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország.

Tíz-tizenegy év azért nem sok idő, de őszintén: el tudjuk képzelni, milyen változásoknak kellett végbemenniük ahhoz, hogy ezeket akkor büszkén vállalja, ma már pedig úgy tegyen, mintha soha nem mondta volna őket? A szomorú ebben az, hogy ennyi minden nem változott. Oroszország sem lett 2007 és 2018 között a demokrácia csimborasszója, akikkel szoros kapcsolatot kellene fenntartani, de a Nyugat sem lett "nyugatabb", mint ami akkor volt. Csak Orbán változott. (Vagyis azok a szavak, amiket a száján kimondott, hiszen ahogy Apáti szerint Vona sem változott meg, csak egyszerűen egy szavahihetetlen áruló volt mindig is, úgy Orbán is az.)

A naiv kérdés tehát az, hogy a 888 miért, vagy inkább miért pont azzal ekézi Vonát, amivel Orbánt is lehetne? Ezt senki nem gondolja ellentmondásosnak ott a szerkesztőségben? Ha nem politikai ellenfél lenne, egy szebb világban a 888 tizenöt-húsz év múlva igenis írna egy cikket arról, hogy Vona Gábor az egyetlen hiteles karakter, aki követhetné Orbánt a poszton. Hiszen ugyanazt járta végig, amit ő.

2018. 01. 28.

Nem szégyen, ha az elképesztő politikai sikeresség hazai példáit látva az átlagember felhúzza a szemöldökét és a két műszak között ő is egy hasonlóan eredményes pályára vágyik. Hiszen ki ne szeretne Gyurcsány Ferenc páratlan intellektusát és Orbán Viktor kommunikációs készségét örökölve Magyarország egyik nagy honatyája lenni, aki népét és bankszámláját egyazon mértékű lelkesedéssel tudja megőrizni? A tanácstalanság azonban sok ígéretes karriert döntött már össze, így öt fontos tippel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a "kis Ferik" és "kis Viktorok" megszületésével néhány évtized múlva egy hasonlóan remek politikusgenerációt tudjon magáénak ez a nemzet.

Legyél könnyen formálható

Az első és legfontosabb lépés, hogy felejts el minden olyan eszmerendszert és ideológiát, amelyekről valaha hallottál. Hogy miért? Mert teljesen szükségtelenek. Bár a magyar ember előszeretettel gyalázza az úgynevezett bal- és jobboldalt, de a két szekértábor közötti mesterséges feszültségkeltésen kívül már rég teljesen érdektelen az elvek melletti politizálás.

Kezdő politikusként te egy massza vagy, amit a nép és a közeg úgy formálhat, ahogy akar. Sok az unatkozó, xenofób nagymama a környéken? Legyél konzervatív jobbos, aki határozott megjelenésével a falufórumokon elrabolja mindenki szívét. Ha a belpesti, fűtől és bűnös életű hölgyek és urak testnedveitől bűzölgő romkocsmákban van nagyobb népszerűséged, csapj fel ultraliberális zöldnek, aki kötelezővé teszi a melegházasságot és az abortuszt. Fontos megjegyzés: először lokális szinten gondolkodj, később lesz időd kitalálni olyan populista mantrákat, amik a középiskolás wannabe nácikat és az öltönyös nagymenőket is egy hullámhosszra fogja terelni.

Legyél cinikus

Gondolj azokra a szerencsétlen újságírókra, akiknek van bőr a képükön letámadni téged a Parlament folyosóján egyből azután, hogy megtiszteled azzal Magyarország állampolgárait, hogy megjelensz a munkahelyeden. "Honnan volt pénz siófoki nyaralóra képviselő úr? Igaz, hogy az édesanyja két budai villát vásárolt?" Nevetséges kérdések nevetséges emberektől, a legnagyobb döfést pedig a cinizmussal tudod bevinni nekik. Minden alkalommal, ahogy egy ellenséges média fennkölt riportere beléd köt, legyél közönyös és nézd őket levegőnek, majd kezdj el személyeskedni. 

Előny, ha tudod melyik médiától van, hátha kényes pontot tudsz találni a tulajdonosban. Ezen kívül érdemes jól betanult szövegeket használnod, az ütős egysorosok elfogyása esetén pedig a telefonhívást imitálás még mindig egy remek módszer.

Legyél seggnyaló

Nem kell semmit sem elsietni, mindent az alapoktól: tanulj meg remek kávékat főzni, tudd, hány cukorral szereti a főnök, majd szép lassan egyre bátrabban nyaljál neki. Politikai pályafutásod elkezdése előtt nem árt, ha a kebelbarát médiában is kipróbálod magad és írsz néhány cikket a mindenkori kormánypártról és annak képviselőinek nagyságáról. (Szakirodalmat a seggnyaláshoz a Demokrata és a Nyugati Fény oldalán találhatsz.)

Miután végre észrevették, hogy a világon vagy és netalán a főnököd, egy noname országgyűlési képviselő tárgyalásokra is elvisz, felejtsd el őt és dörgölőzz másokhoz. Ne érdekeljen, hogy a külügyben vagy a törvényalkotásban vannak érdekeltségei, a te szempontodból ez úgy is mindegy, lévén nem értesz semmihez. Csak annyi a lényeg, hogy a legutolsó másodunokatestvérének is küldjél képeslapot, ha születésnapja van. Gondolj arra, segget nyalni még mindig könnyebb, mint mondjuk újraszervezni az SZDSZ-t.

Kép: Reflektor blog

Legyél kollaboráns 

Nem árt, ha vannak ismerőseid a másik oldalon, hiszen ki tudja, mikor esel áldozatául egy lehallgatási vagy egy offshore ügynek, így nem árt, ha a politikai karriered befuccsolásával más vizekre tudsz evezni. Bátran lépj kapcsolatba minden ellenfeleddel és gyűjts információkat a munkatársaidról, hiszen könnyen lehet, hogy a második őszödi beszéd hanganyaga pont nálad fog landolni, ahol a pártod elnöke épp azt ecseteli, milyen különféle trükkökkel lopták szét és tették tönkre ezt az országot. Na ilyenkor valóban érdemes magadnál tartani a másik oldal embereinek néhány telefonszámát.

(Szerencséd van, hogy ebben az országban, pláne 2018-ban egy liberális emberjogi aktivistából is lehet szélsőjobbos nacionalista, ha az érdek úgy kívánja, így a teljes pálfordulás következményétől sem kell tartanod.)

Szeresd a nyugdíjasokat

Csak akkor lehetsz sikeres politikus országos és helyi szinten is, ha szereted a nyugdíjasokat. Ne érdekeljenek a fiatal csenevészek, akik egyig nap még Londonban vakarják a szart a WC-ről, a másikban meg egy gép előtt pöffeszkednek Magyarországon és programozgatnak. Rájuk nincs szükséged. Ellenben a nyugdíjasokra annál inkább! Onnantól kezdve, hogy egy öreg bácsi vagy egy néni szimpátiáját megszerzed, már bármit csinálhatsz, hiszen úgy fog melléd állni, mint a hadvezér mellé a katonái. 

Tartsál unalmas és semmitmondó fórumokat, tegyél úgy, mintha érdekelne a véleményük és meglátod, hogy a következő választásokon machetével fognak elmenni azokhoz a választókhoz, akik nem a te neved mellé akarják húzni az X-et. Fontos, hogy mindig képben legyél az aktualitásokkal, mit mond a "tévékettő mega rtl klub", de plusz pont jár az időjárásjelentés ismeretére is. Emellett nem árt, ha hasonlítasz az unokájukra.

2018. 01. 13.