Felsőfokú ponyvafilozófia

Bumeráng

Bumeráng

Horthy a magyar politika jolly jokere

2018. január 31. - A te embered

A rendszerváltás óta megéltünk már néhány politikai hangulat- és indulatkeltést, kezdve az SZDSZ "szabad, demokrata VS árpádsávos" plakátjain és az MSZP "23 millió románozásán" át a mostani Soros-kampányig bezárólag, Horthy Miklós viszont még mindig a number one, ha ebben a témában kell toplistát állítanunk. Az 1957-ben, még egyszer mondom, 1957-ben elhalálozott kormányzó egy igazi jolly joker mindkét politikai szekértábor számára, hiszen a balliberális oldal riogat vele, a jobboldali, kereszténynek mondott pártok pedig úgy veszik védelmező karjaikba, mintha néhány, a múltbeli borzalmakon magát túltenni nem tudó holokausztsérültön és nácin kívül bárki azt gondolná, jelentősége van ebben az országban még Horthy Miklós nevének.

Nem arról fogok írni, hogy a magyar társadalom szemében egy hazaszerető, bátor embert, egy véreskezű gyilkost vagy egy tesze-tosza, esetlen figurát jelent-e a Horthy-kép. Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, mert fogalmam sincs a válaszról, már ha egyáltalán létezik válasz egy ilyen megosztott témában. Sokkal inkább az foglalkoztat és idegesít fel egyszerre, hogy milyen arcátlan tudatossággal hergelik a társadalmat egy nem létező problémával, amiről mindenképpen lehetne, sőt, bizonyos tekintetben érdemes is beszélni, de nem úgy, ahogy napjainkban például a Fidesz teszi.

Nagy port kavart, hogy január 27-ére, a Holokauszt Emléknapra időzítették azt az emlékmisét, amit Vitéz nagybányai Horthy Miklósért tartottak volna a Nagyboldogasszony főplébániában. Ezek a radikális Jobbikosok megint ugrálnak, miközben pártelnökük cukiskodni próbál Kálmán Olgánál, gondolhatnánk, de nem, ugyanis nem a Jobbikról van szó - ezúttal, hiszen a Horthy-szoboravatás tőlük sem áll távol - hanem a Fideszről. Végül Erdő Péter bíboros nyomására a megemlékezés elmaradt, a próbálkozás és az esemény üzenete pont olyan egyértelmű, mint a Horthy Miklóssal való hazug emlékezetpolitizálás célja.

Enyhén kínos helyzetbe került az ügyből kifolyólag Magyarország volt miniszterelnöke, Boross Péter, aki - talán nemcsak én gondolom így - elég ellentmondásosan vélekedett a megemlékezésről és annak problémájáról. Elismerte, hogy elment volna az eseményre, sőt, beszéddel is készült, ám mérhetetlenül sajnálja, hogy pont az emléknapon akarták megtartani. Ezzel Boross nagyjából elismerte, hogy egy Horthy-megemlékezés és a Holokauszt Emléknap nem egy túl jó párosítás. De miért is nem? Talán Boross Péter is úgy gondolja, hogy a zsidóság deportálása fölötti eltekintés és annak megakadályozására történő cselekvések elmaradása ellenére is beszédet mondott volna?

orban_horthy.jpg

Kép: Heti Válasz

Lezsák Sándor, a másik résztvevő egy kicsit koherensebb, de egy fokkal sem vállalhatóbb módon már arról beszélt, hogy a zsidóknak példát kéne venniük azokról a társaikról, akik Horthyit kvázi a zsidók megmentőjeként látják.

A szomorú ebben az, hogy az emlékezetpolitika igenis az a dolog, amire a rendszerváltástól kezdve a mindenkori kormánynak oda kellett volna figyelnie. Ehelyett minden stratéga és tanácsadó számára világossá vált, hogy a múlt - pláne a magyar múlt - képes összeugrasztani úgy az embereket, hogy abból a pártok jöjjenek ki jól. Az, hogy két párt - az MSZP és a Fidesz - bizonyos időközönként váltogatta egymást, az már részletkérdés.

Nem létezik az, hogy a magyar nép hatalmas történelmében nincsenek olyan nagy hatású és pozitív alakok, akikre a magyar társadalom egyszer az életben azt tudná mondani kivétel nélkül, hogy "Elfogadom." Mindenki tisztában van a szocializmus által elrontott életünkkel/generáció(i)nkkal, a vörösterrorral, a fehérterrorral, ámblokk az elbaszott történelmünkkel, de igenis léteznek/léteztek emberek, akik jobban megérdemelnének néhány szobrot vagy emlékmisét, mint néhány politikai bűnös Horthytól kezdve Kádárig, Rákosiig.

Most mondhatnám azt a jól bejáratott szöveget, hogyha a múltat nem ismerjük, akkor a jelenünket sem értjük, de közhelyességétől eltekintve ez igaz. Az viszont egyenesen botrányos, hogy lassan a harmadik évtizede a rendszerváltás óta nem született egy olyan politikai erő, aki a múltat nem egy jól bevethető kampányfogásként próbálná eladni. Egy kis Horthyzás, egy kis Kádározás, és a kisember fejében jön a sok emlék az olcsóbb kenyérről meg a kemény hatóságokról, akik jól odacsaptak a rosszban sántikálóknak. Ez viszont nem az igazi múlt, csak egy egyszerű vakuemlék, amit az idő eltelte szebbé és nagyobbá tett.

Amikor a Fidesz emlékmiséket tart és a múltról beszél, az nem más, mint egy távoli, elmúlt életérzés megidézése amellett, hogy próbálja Horthyt rehabilitálni, démonizálni és jelentőssé tenni napjainkban. Ne felejtsük el, hogy Vitéz nagybányai Horthy Miklós 58 éve meghalt. 58 éve.

2017. 01. 31.

A bejegyzés trackback címe:

https://bumerang19.blog.hu/api/trackback/id/tr5113621006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nanga Parbat 2018.02.01. 07:12:30

Horthyt Miklós bármilyen irányú megítélése egyenlő egy rendszer és értékrend véleményezésével. Az 1920 és 1944 közti autokrácia, törvénykezés és külpolitika kerül ekkor górcső alá. Ha tudatos a véleményező által monditt verdikt.

midnightcoder2 2018.02.01. 07:18:16

Horthy időszaka egy nagyon fontos korszak volt. Az ő megítélése pedig nem igazán könnyű. Az tény, hogy a zsidóknak nagy szerencséjük volt vele: ha egy kevésbé antiszemita vezető van az ország élén, akkor Hitler jóval előbb foglalja el az országot, és akkor mindegyik a koncentrációs táborban végzi: nekünk katonailag kb. annyi esélyünk lett volna a korabeli német hadsereg ellen mint a hóembernek a nap felszínén. Ha pedig egy Szálasi-féle alak ül a helyén, akkor még fizetünk is a zsidók elszállításáért mint egynémely szomszédos ország. Szóval, szerintem pont szélsőjobb irányból nézve nem kellene annyira nagyon szeretni őt, és pont zsidó irányból nem kellene annyira utálni. Csak aztán jöttek a jó kommunisták akiknek az uralma alatt finoman szólva nem annyira nagyon jól ment a szekér, és a szar helyzet ellensúlyozására meg kellett teremteni az "átkos" időszak mítoszát, démonizálni kellett a kommunista nyomor előtti időszakot. A pokol élére pedig kellett egy ördög is, ezért kellet Horthyt jól összekenni szarral.

Európai téridő 2018.02.01. 07:55:42

Az emlékezetpolitika a politika történelmet uraló szándékának egyik "tünete". Sajnos nem túl "kóser", mert sokan nemtelen célra használják fel őket. Tették ezt a német nácik, akik az általuk megszállt országok kényszerű kollaborálóira kenték a saját felelősségüket, felnagyítva azt és kicsinyítve a sajátjukat. Azóta meg lapulnak, mint az a bizonyos és időnként gerjesztik az ehhez kapcsolódó "emlékezetpolitikát". Tették ezt az elvtársak 45 éven át a szovjet "testvéri tankok" árnyékában és a szovjet "vélelmek" importálásával kollektív bűnösségről, utolsó csatlósról, stb. Teszik azt a holokauszttúlélő matuzsálemeket pajzsként maguk elé tartók, akik a mai politika nekik nem tetsző aktorait összemossák az akkoriakkal, nemrég élő emlékművet "üzemeltettek", amikor a német megszállási emlékművel kőbe vésték azt, hogy Magyarország nem utolsó csatlós ország volt, amint azt szovjet sugallatra 45 évig sulykolták a jó magyar tanítvány elvtársak, hanem ugyanolyan megszállt ország, mint Lengyelország, Franciaország, Norvégia, Hollandia, stb. Teszik azt a kényszerű egykori kollaborációt kerek-perec elítélők, akik "eltekintenek" a körülmények alaposabb vizsgálatától. Az alternatívaként általuk felvázolt agitpropos hősi póz pedig egy nagy kamu, no persze kibicnek, aki ott sem volt, semmi sem drága.

Jakab.gipsz 2018.02.01. 08:31:42

Horthy és a Horthy-korszak az a bumeráng ami a mi füttyös-történészeinket és persze a fejlett nyugati demokráciák történészeit is, hamarosan jól kupán fogja nyomni.

rasztaszív 2018.02.01. 09:06:56

@Jakab.gipsz: a monarchista-klerikális férgek lesznek jól kupánnyomva,amint egyszer tényleg ki lesz beszélve,mi vezetett ahhoz,hogy egy szál faszban kellett tárgyalnunk trianonban.már a horthy-korszakban is nem kissé disszonáns volt,hogy azok trianonoztak a legjobban,akik nem voltak hajlandóak harcolni a hazájukért,amíg az köztársaság volt.a papok még a székely hadosztályt is rábeszélték az árulásra azon az alapon,hogy inkább válasszák a román királyt,mint a saját hazájuk köztársaságát.
a horthy-korszak után jött a szocializmus,ahol negyven évig nem lehetett arról beszélni,hogyan járhattunk volna jobban trianonban - és most azt hiszitek már mindenki elfelejtette,kik is vagytok ti valójában?hogy hogy álltatok ki az ország mellett '18-'19-ben?hát nem.addig játszhatjátok a nagy nemzetit,amíg egyszer pártatlanul,alaposan le nem lesz tisztázva ,mit is köszönhetünk nektek!!!

2018.02.01. 09:31:27

Egy rendkívül bonyolult időszakról beszélünk. Az alapot a revizíó adja , bmennyire nem tetszik ez ma már. Anno ember nem volt aki ne gondolta volna újra a trianoni béke egyezményt. Ez természtes is hiszen egy ország ami elvesztette területei nagy részét , központi eleme annak visszaszerzése. Horthy tevékenységét ez determinálta , a revízió , vissza amit lehet. Voltak semmit mondó politikusok szép számmal , de volt zseniális is Bethlen. Az akkori politikai realitás az volt, hogy a németektől volt várható a revízió , ill. a gazdasági realitás is a német együttműködést jelentette. A németekhez való kötődésnek ez volt az alapja. A bolsevizmus gyűlölete Horthytól kezdve a teljes vezetés része volt . A szovjetekkel való bmi nemű egyezkedés kizárt volt , akkor inkább a németek. Az európai politikai vezetés érdekköre bonyolult volt és bizonyos tekintetben ellentmondó. Az angolok , franciák nagyon mást képviseltek. Volt kísérlet mindkettőhöz , hogy szövetségest keressen az akkori politikai vezetés. Az angolok játszadoztak inkább , a franciák bár először úgy tűntek hajlandók a revízióra valósan átverték a magyarokat. Ami területi visszacsatolás történt az a németek segítségével sikerült. Horthy egyszűen nem tehetett mást mint velük próbál együttműködni. Könnyű ma azt mondani ez hiba volt , de akkor egyszerűen nem volt mÁs alternatíva. Tényszerűen visszacsatoltak területeket be lehetett vonulni fehér lovon a vezető akkor istennek tűnt. Bethlen vezetése alatt sok minden konszolidálódott , gazdaság is kezdett magára találni. Ebben a közegben mértékadó vezető nem vethette fel , hogy baj van , oda kell figyelni. Az európai folyamatok miatt pedig oda kellett volna , pl. a fasizmus radikalizálódására. A németek működése lényegesen változott , Hitler hatalomra került , sajnos a német nép nagy támogatása mellett. A magyarok akkori szövetségese mind politikai , mind gazdasági értelemben a németek voltak. Az angolokkal hiába folytak tárgyalások semmi nem jött ki belőle. Területet csak a németekkel való együttműködés adhatott vissza és szinte csak ez számított. Ezt ma nem értjük meg de akkor mindrn ennek volt alárendelve. Horthy próbált lavírozni , saját bolsevik ellenessége tudatában is. Ezt követően jöttek a hibás döntések a doni tragédia , a zsidó törvények és aztán a deportálások. KevésSé hiszem , hogy nem tudott róluk , a dokumentumok szerint különbséget tett jó zsidó és nem jó zsidó között. Volt akit áttételesen tényleg mentett , de sokakat nem . A konklúzió is bonyolult , még Sztálin sem tartotta fasisztának nem kívánta a halálát. A szakértők szerint tényleg nem volt az , és anno senki nem kívánta kivégezni , ágyba párnák közt halt meg. Ma egyik rész pajzsra emeli , a másik gyűlöli.

2018.02.01. 09:32:35

@rasztaszív: hagyd már ezt a férgezést , téged nem zavar?

$pi$ 2018.02.01. 12:03:33

@midnightcoder2: "Szóval, szerintem pont szélsőjobb irányból nézve nem kellene annyira nagyon szeretni őt,"

Mint ahogyan a legújabb eu statisztikák is mutatják a baloldaliak közt sokkal több az antiszemita mint a jobboldalon.

rasztaszív 2018.02.01. 13:34:40

@B55: ez a minimum.konkrétan miattuk tárgyaltunk úgy trianonban,hogy a románok pesten voltak.
süti beállítások módosítása