A magyar közélet prominens újságírói, véleményvezérei mondják el személyes meglátásaikat április 8-át megelőzően. Paródia.

Török Gábor: Bár azt gondolom, egy demokratikus ország alapfeltétele, hogy választásokat tartsanak, így egyúttal azt is gondolom, hogy április 8-án Magyarországon választások lesznek. Egyértelmű, hogy az elmúlt nyolc évben kormányzó Fidesz-KDNP a legesélyesebb, a legbiztosabbak viszont akkor lehetünk, ha már megszámolták az összes leadott szavazatot. Minden bizonnyal be fog következni az a helyzet, hogy valamelyik párt nyerni fog, a kérdés csak az, hogy melyik. Ha nem a Fidesz-KDNP kapja a szavazatok többségét, valószínűleg Orbán Viktor sem marad miniszterelnök. Gyakori felvetés, hogy az ellenzéki pártok tudnak-e az elkövetkezendő néhány napban összefogni, de személyes meglátásom szerint ez az elkövetkezendő néhány napban ki fog derülni. A találgatás nem az én szakterületem, de abban egészen biztos vagyok, hogy április 8. után április 9. jön.

Tamás Gáspár Miklós: Fel szeretném hívni a nyájas olvasó figyelmét, hogy az áprilisi választásokra a felelős állampolgár egyfajta posztnacionalista szocioemocionális rendszerként gondol, ahogy azt Nietzsche megírta A hatalom akarásában (Der Wille zur Macht). Aki nem így tesz, az Orbán mocskos rendszerét támogatja, hatalomba tartása pedig több és több etnocentrista intézkedést szül, melyek graduális elégedetlenkedéseket szülnek a XXI. századi értelembe vett munkásosztály számára. Ahogy Lenin megírta A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban című művében és ezzel perspektívák közé helyezte rendszerét, úgy Orbán és kormánya erre képtelen. Utálom Gyurcsányt.

Felhasznált szakirodalom:

Nietzsche - Der Wille zur Macht

Vlagyimir Iljics Uljanov - A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban

Karl Marx - A tőke

Friedrich Engels - A munkásosztály helyzete Angliában

Gyurcsány Ferenc - Őszödi beszéd

Bayer Zsolt: Egyetlen kérdésen merengek-e zajtalan, esőverte szép napon: mi a jó kurva anyátokért nem basszátok magatokat szájon, ti utolsó balliberális szarhányadékok? Nagyon szívesen segítek nektek, hogy április 9-én a lehető legolcsóbb repjeggyel húzzatok vissza az anyátok picsájára Izraelbe, smucig gecik. Kurvára elegem van, hogy jártatjátok a pofátokat és csak dől belőle a szar, amit mi, meghurcolt lázadók nem bírunk elviselni. Április 9-én kurvára elmegyek Újlipótvárosba vagy ahol erősek a kommunista ivadékok, és a könnycseppeitekkből fogom megcsinálni a kibaszott marhapörköltem levét. Na szevasztok!

Apáti Bence: Hallom a szocialista sivalkodást.

Látom, ahogy Csintalan veti a bukfencet '94-ben.

Undorodok.

Az ellenzék olyan, mint a sóska: szar.

A szocikat egy pillanatig sem zavarta - lévén, hogy hatalmon voltak - az a kíméletlen megszégyenítés és megaláztatás 2002 és 2010 között, amit a politikai nézetüket felvállaló jobboldaliaknak kellett elviselnie. Milyen hosszú mondat.

Jobboldali vagyok.

Tényleg.

Most újra sivalkodnak. Mást sem tudnak.

Ugrándoznak, vetik a bukfenceket, ha a szerencsekerék kis lapátja őket sorsolja ki, majd a bukás után egymás vállán sírnak.

Gyönyörű előadás, szép tanulsággal.

Feri, ezt elkúrtad.

G. Fodor Gábor: Nem szoktam hosszú cikkeket írni.

Most sem teszem.

Egyes társadalmi csoportok bőszen hangoztatott mantrái közé tartozik a magyarság patikamérlegre állítása: mivel úgy gondolják, a zászlólengetés, a nacionalizmusuk és a piros-fehér-zöld profilkép beállítása lévén valamiféle kvintesszenciáját képzik a magyarságnak, ergo teljes felhatalmazásuk van arra, hogy mások nemzeti identitását nemhogy megkérdőjelezzék, de el is vitassák. Végre kiszakadván a magyar politika bűzös mocsarából most az elmúlt évek magyar futballjának emblematikus szereplőjét, Dárdai Pált és fiát, Palkót övező heves kritikaáradattal szeretnék foglalkozni, ami nemcsak rávilágít arra, hogy egy pár esztendővel ezelőtt még istenként tisztelt ember milyen hamar nyilvános lincselést kaphat a kommentszekciókban, de azt is megmutatja, milyen könnyű a fotel kényelméből olyan szavakkal dobálózni, hogy "hazaáruló", ha valaki nem azt és nem úgy teszi, ahogy azt néhány mélyen tisztelt hazafi elvárja.

A Dárdai nevet talán még az is ismeri, aki egyébként tudatosan kerüli a futball minden részét. Emlékszünk az EB-sikerre és azt követően a körúton fiesztahangulatot csináló tömegre. Ha Dárdai nem olt tüzet, majd energikusságával, hiteles és korrekt személyiségével nem kezd el csapatot építeni szinte ugyanazokból a játékosokból, akik mostanra Luxemburggal vagy Andorrával sem bírnak, akkor aligha jut nyolcaddöntőig a válogatott. Dárdait nem kell piedesztálra emelni vagy a lábát csókolgatni, mindössze annyit kell adni neki, amennyit munkája során kiérdemelt: tiszteletet és elismerést.

Most viszont történt, hogy a 18 éves fiának, Palkónak a Hertha közösségimédia-csapata egy kérdezz-felelek közben felhozta azt a bizonyos kényes "Németország vagy Magyarország?" kérdést is, Palkó elképesztő bűne - amiért a patriotizmus netovábbjai, a hozzászólók napok óta hevesen gyalázzák - az volt, hogy Németországot választotta. Azt a helyet, ahol született, ahol barátokat, emlékeket szerzett és ahol a jövőjét elképzeli. Hát nem gyalázat?

Kép: 24.hu

A társadalom ingerküszöbét az még nem ugrotta meg, hogy a válogatottat egykoron vezető Dárdainak vissza kellett térnie a Herthához, lévén megkapta a felnőttcsapatot, sőt, - teljesen jogosan - büszkék is voltak az emberek. Ritka pillanat az, amikor a top 5 bajnokság egyikében futballozik magyar és még ritkább, ha vezet csapatot edző. Dárdaival ez megtörtént, mi pedig örültünk. Aztán később, mintha csak valami frusztrációt akartak volna levezetni, egyre inkább célkeresztbe került a németségük. 

Kedves fotelpatrióták!

A lelketek mélyén ti is vissza tudtok emlékezni a tavalyelőtti örömötökre, a kijutás pillanatára, az EB-re, esetleg Dzsudzsák szabadrúgására a románok ellen: Dárdainak mindez szervesen köszönhető. Most viszont úgy írtok róla, az egykori bálványotokról, mint egy hazaárulóról, aki pofátlanul engedi azt, hogy jó esetben később a fia annak az országnak a mezét vegye fel, amelyet hazájának tekint. Ez tényleg akkora bűn? Kérlek keljetek fel abból a szaros fotelből, nézzetek ki az ablakon és végre lássatok valami valóságosat is: a büdösrománozás, a szőrös talpúzás és a tótozás sosem lesz egy pillanatig is egyenrangú azzal, amit Dárdai tett a magyar csapattal és ami még fontosabb természetesen, a nemzettel. Összehozott minket. A szocit, a fideszest, a jobbost, a balost, szinte mindenkit.

Nézzük már kicsit reálisan a dolgokat: azon túlmenően, hogy Palkó teljes joggal mondja Németországot a hazájának, mégis mit kínál Magyarország (és válogatottja), ami miatt olyan istentelen hazaárulás történt ezzel a döntéssel? Egy ilyen fiatal futballista, aki a német akadémiai rendszerben futballozott és aki ott járta végig a ranglétrát, az most valóban utazzon szépen haza és kezdjen mindent elölről ebben a magyar posványban? Mégis ki az, aki a karrierjét is figyelembe véve Magyarországot választaná?

Ami a legjobban zavar ebben az egész történetben, az a pofátlan képmutatás, amit a védőburokként működő számítógép mögött megengednek maguknak az emberek. A másra mutogatás, polgártársaink magyarságának elvitatása és a hazafiasság megkérdőjelezése olyan dolgok, amiket meg lehet tenni, csak éppen teljesen felesleges. Ugyanolyan magyar a szőke hajú, a kék szemű, a magas, az alacsony, a cigány, a zsidó, Dárdai Pál és Dárdai Palkó is. Csak kívánni tudom magamnak, hogy éljem meg azt a korszakot, amikor a széthúzás helyett az összetartás országa leszünk.

2018. 03. 29.

Mégis kinek van igaza? Annak az állampolgárnak, aki a közvélemény-kutatások eredményeinek hitelességében bízva taktikusan szavaz, listán a szimpátiát, egyénileg pedig az esélyt szem előtt tartva, vagy annak, aki szerint vajmi keveset számítanak a különböző esélylatolgatások, lévén milyen szavazás lenne az, ahol a DK-s esetlegesen Jobbikosra szavaz és fordítva csak azért, hogy Orbán és rendszere eltakarodjon?

Abban a feltételezésben - miszerint a jelenleg induló pártok közül egyetlen olyan is akad, mely valós kormánypárti erőként fellépve tudná eltakarítani Orbánt és a Nemzeti Együttműködés Rendszerét - talán az ezt hangoztató pártok támogatói sem hisznek. A politikában természetes dolog, hogy a legegyértelműbb dolgok nincsenek kimondva, pedig egyetlen pártnak és egyetlen szavazónak sem szükséges éjszakába nyúlóan böngésznie a különböző kutatásokat ahhoz, hogy rájöjjön: összefogás nélkül a következő négy évben is Fidesz-KDNP-nek fogják hívni a kormánypártokat.

Egy pillanatra mindenki tegye félre a személyes véleményét, hiszen abból, ha valaki azt mondja, hogy összefogás, esetleg koordinált jelöltállítás nélkül a Fidesz biztosan nyer, nem következik az, hogy támogatja is az összellenzék együttműködését . Ez csak egy egyszerű, reális ténymegállapítás.

A napokban tett visszalépések mindössze egyszerű gesztusok, amik önmagukban semmit nem érnek. A példa erre a Momentum jelöltje, Dukán András Ferenc, aki a méltán híres Csepel-Soroksár körzetben indult volna, viszont a '14-es nyertes, Szabó Szabolcs javára visszalépett. Ez néhány százalékkal talán megnöveli Szabó esélyeit, de amíg a jelöltek között találjuk az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikót is, akinek indulása pont annyira forgácsolja szét az ellenzéki szavazatokat, hogy a Fidesz legsúlyosabb mélységeiben dagonyázó Németh Szilárd vérnyomása kicsit se inogjon meg április 8-án, addig nincs miről beszélni.

Az is egy érdekes kérdés, melyik párt szavazóitól várjuk el, hogy személyes utálatát, sérelmeit félretéve szavazzon át egy másikra, tételezzük fel egy olyanra, akinek szavazóit négy éve még a pokolba kívánta? Valóban elvárjuk-e mondjuk a Momentum támogatóitól - amely párt pont azért jött létre és kapott nagy visszhangot a médiában, mert egyfajta harmadik utassággal akarták elutasítani nemcsak a Fideszt, de az elmúlt harminc évért felelős alakokat is - hogy mindezt félretéve Budapest 5-ös választókerületében például a DK-s Dr. Oláh Lajosra szavazzanak? Ilyen és ehhez hasonló morális dilemmákkal kell megküzdenie annak, aki úgy dönt, a kormányváltás elősegítése érdekében inkább taktikusan szavaz.

Kép: 24.hu

Ez a választás minden embertől megfontolt döntést igényel. A politikai pártok és prominens embereinek gőgössége és hazug önképe önmagukról olyan helyzetbe sodorta az embereket, hogy kivétel nélkül minden választópolgárnak alapos kutatómunkában kell részt vennie, mielőtt az urnákhoz járul, a kétdiplomás közgazdásztól és attól is, akinek elég a tánc és a zárcsökkentés.

Szóval: kinek van igaza?

Mindenkinek és senkinek.

Aki taktikusan szavazva egy MSZP-s, DK-s jelöltet támogat, az egyúttal annak is az ajánlólevelét nyújtja, hogy egy esetleges kormányváltás után azon emberek többsége irányítsa az országot és kapjon hatalmat, akik maguk is ugyanolyan gátlástalan módon nyúltak le minden mozdítható dolgot annyi különbséggel, hogy a lopás módszere jóval szervezetlenebb volt, arról nem is beszélve, hogy egy őszödi beszéd, egy rendőrterror és utána Gergényi kitüntetése mennyiben befolyásolta a Fidesz 2/3-át.

A taktikus szavazó viszont igenis joggal mondja azt, hogy nincs más: ha az LMP-t támogatja, néhány választókerület kivételével csak töredékszavazatként lesz jelen, ami ugyanígy igaz a Momentumra, az Együttre és a többi törpepártra is.

Az LMP különösen szenved, még ha kívülről nézve Karácsony Gergely teszetoszasága és Gyurcsány one-man-showja elvonják a figyelmet. Itt egy párt, mely nyolc éve van benn a Parlamentben, túl van két választáson, egyéni választókerületben még sosem nyertek és immár a harmadik megmérettetésükre sem tudtak kialakítani egy olyan holdudvart vagy markáns tábort, melyek meglétével nemesebb célokat is megfogalmazhatnának, mint az 5%-os küszöb megugrása. Az ügyek, amiket felvetnek jók és fontosak, politikusaik többsége meggyőző és kitűnik a posványból valamint Schiffer András távozása sem rengette meg őket, valami azonban mégsem stimmel a zöldek háza táján.

Marad a Jobbik? Az a Jobbik, melynek pártelnöke azt gondolja, hogy a választók szemében az igazabb pálfordulás, ha egy pártban változik meg az ember és nem megy át egy másikba? (Karácsony Gergelynek LMP-s múltját rótta fel a Független Diákparlament vitáján.) Én nem kétlem, hogy Vona Gábor nem szélsőséges, talán akkor sem volt az, amikor egy hangos kisebbség láttán azt gondolta, hogy a radikalizmusban van a jövő. Abban viszont erősen kételkedek, hogy Vona hirtelen változása nyomán több ezer ember - mármint a Jobbik tagsága  és főleg a felső vezetése - egyszerre csapott a homlokára, mondván, "hogy lehetünk ennyire megtévesztettek ilyen sok időn keresztül?"

Kép: Alfahír

A Jobbik megváltozása sokkal inkább mesterséges, sem mint szívből jövő, ahogy az is fekete-fehér tény, hogy a Fidesz egy csomó programpontjukat nyúlta el és vezette be - köztük a tankötelezettség levételét 16 évre - de hozzáteszem, a Jobbik még mindig egy esélyes és nem szavazatfecsérlő választás vidéken, ha el tudjuk fogadni, hogy a radikalizmus kisszerűségét belátva egy másfajta politikára váltottak. (A kormánypárti propagandamédiumoknak a Jobbik esetében inkább csendben kellene maradniuk tekintve, hogy legfőbb kenyéradójuk hány és hány alkalommal fordult ide-oda a hatalom kedvéért.)

Ennyit a taktikai szavazókról. A másik csoportot azok a választók képviselik, akik akár látják, akár nem a támogatott pártjuk esélytelenségét, listán és egyéniben is rájuk szavaznak, mert nem felejtették el a 2002 és 2010 között történteket, nem hisznek a Jobbik hirtelen jött megváltozásában és elutasítják a nyuggerképző DK uszításait, na meg persze Gyurcsány Ferencet.

Szavaznak az Együttre, Momentumra, LMP-re, meg azokra, akiknek nevét még nem sározta be a politika. Van ennek értelme azon kívül, hogy X-ükkel politikailag állást foglalnak saját maguknak? Ha kormányt szeretnének váltani, nem sok, ugyanakkor én szégyellném magam annak az embernek a helyében, aki leorbánistázza őket csak azért, mert nem hajlandóak olyan emberek és pártok mögé beállni, akiknek nagyban köszönhető az, hogy több évtizeddel a rendszerváltás után oda jutottunk, hogy Románia vagy Szlovákia köröket ver ránk demokráciából.

A poszt elkezdésekor fogalmam sem volt, milyen választ fogok adni a címre, és ahogy láthatjátok, nem is igazán sikerült kitalálnom. Azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy állampolgári jogunk gyakorlásakor április 8-án nem csak arról kell döntenünk, hogy melyik pártra adjuk a voksunkat, hanem azt is, hogy a kormány leváltása a fontosabb vagy az, hogy a számunkra legszimpatikusabbra szavazzunk. Ezt a döntést muszáj lesz meghoznunk.

2018. 03. 26.

Kedves olvasóim! Néhány hónap múlva egy éve lesz, hogy szeretett közösségünk elindult és azt kell mondjam, napról-napra lenyűgöz, milyen odaadó kedvességgel fordulunk egymáshoz a fórumon belül. Amikor elindítottam ezt az egészet, nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek az internetes térben ekkora szeretetet tapasztalni. Én azt gondolom kedves olvasóim, nem mindennapi ajándékkal kedveskedett nekünk a sors, tartsuk is így meg még jó sokáig. A közelgő évforduló miatt úgy gondoltam, összeállítok néhány hozzászólást nektek, melyek láttán ti is megbizonyosodhattok, milyen segítőkész és támogató csoportot alakítottunk ki a hónapok alatt. :))

A Dunaig kene rugdosni az ilyen kis genyokat, es beleloni.

Hát megint itt vagy, rohadt kubatov gárdista fasszopó féreg ?
Ugass csak, amíg le nem rohad a pofád, te szemét állat !

Röfögj csak tetű fidess bérenc, nemsokára faszrahúznak a migráncsok :D :D

kurva anyád libsi köcsög
Akasztófán kéne végezned

lipótvárosi patkány vagy és ezt előnyödnek véled

milyen románokat, te büdös sivatagi parazita? A kurva anyádat.

Mint mondtam, keversz a hajléktalan cigány apáddal, ezeket vele csináltad, buzika. Ráadásul te írsz folyton férfiakkal való szexről, és ezek után tagadod, ogy buzi vagy?

láthatóan te is valami buzik kurvája vagy, folyton arról írsz, hogy férfiakkal hogyan élveztél, apád arcára verted a többi buzikurva haveroddal meg hasonlók.

Nagyjából a qrvaanyád! Szövegértésből azóta sem fejlődtél, kis agyamputált, nem baj.

ááá, egy szélsőséges liberálist nem lehet meggyőzni,mutatja ez a szélsőségesen buzináci, libsináci blog is

Párszor már leírtam neked, most is leírom: a qrvaanyád, te köcsög!

minden buzifelvonuláson a te seggedben van a legnagyobb strucctoll, már amikor nem valamelyik szervező fasza jár a seggedben valamelyik kamionon.

Hát jó, akkor maradjunk annyiban, hogy remélem majd téged is az elsők közt a falhoz állít a forradalom, hazaáruló geci!

Te agyatlan orbán fasz blogger géza!

A Fideszben évek óta léteznek különböző pólusok, melyeknek összecsapása egészen addig nem érdeke senkinek sem, amíg Orbánék probléma nélkül szivattyúzhatják ki saját maguk számára az EU-s és más forrásokból elcsalt pénzeket. Leginkább úgy tudnám meghatározni ezeket a pólusokat, hogy az egyik szélén a párton belül általában józan hangot képviselő, mostanában elrejtett Navracsics Tibor, a másikon pedig a rezsibiztos Coca-Cola reklámarc Németh Szilárd található, akikről sem intellektusában, sem kommunikációjában nem mondaná a politikában nem jártas ember, hogy tulajdonképpen egy párthoz tartoznak.

Az sem képzi vita tárgyát, hogy a gyenge képességekkel megáldott, de a saját frappáns válaszaiban egyenesen fürdőző Kósa Lajos, vagy a Navracsicshoz hasonlóan szintén háttérbe szorított Pokorni Zoltán pólusa a szimpatikusabb.

Egészen a hódmezővásárhelyi választásokig az volt a benyomásom, hogy Lázár János kétségkívül Pokorni és Navracsics pólusához tartozik azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a cinizmussal teli, lekezelő szövegei, a modorossága és nagyképűsége sem volt elegendő ellenérv amellett, hogy ne ismerjem be, a saját személyiségét és stílusát egy percre sem dobta sutba főnökével, Orbán Viktorral ellentétben, aki amikor az első neszét megérezte annak, hogy az öltöny helyett a gumicsizmával és a foszöld színű inggel kisemberesebb lehet, ő váltott.

A sutba dobás most megtörtént.

Az eddig ismert Lázár János talán végérvényesen meghalt februárban, amikor a saját szülővárosa és holdudvara utasította vissza a Fideszt az összellenzéki támogatást élvező, de függetlenként induló Márki-Zay Péterrel szemben. Nem is olyan régen még Lázár azzal hencegett és próbálta bizonyítani érdektelenségét a hatalom iránt, hogy nem fogad el listás helyet, ha egyéniben nem választják meg, nem lesz országgyűlési képviselő. Láss csodát, a lista kijött és bár az első tízben valóban nincs ott se Lázár, se Rogán neve, a húsz között - tehát biztosan befutó helyen - azért megtaláljuk őket.

Kép: 24.hu

Lázár Jánosból, a visszafogott, médiát egyáltalán nem kereső emberből, aki idáig magát és családját is óvta a sajtótól, most olyan fideszes médiacsászárokat utasít maga mögé, mint Pócs János vagy Boldog István. De miért? Mi az az indok, ami miatt Lázár úgy döntött, hogy egyik pólusból a másikba költözik, mely pólus tagjainak szellemi színvonala "abdilvulhala Coca-Cola?" és a "Jézus jász volt" szintjén vannak?

A válasz kifejezetten egyszerű: Lázár önkéntesen tesz gesztusokat annak az Orbánnak, aki számára a jó politikus nem megoldani próbálja a problémákat, hanem minél inkább tüzet szítani, miközben az öltöny és az elegáns, tisztelettudó megjelenés helyett a disznóvágást, a pálinkát és a hozzá nem közel álló riporterek semmibe nézését kell preferálni. Lázár most viszont - akár önszántából, akár nem - pontosan az ellenkezőjét teszi annak, mint ami eddig kiemelte őt a pócsi mélységekben levő fideszesek közül. Ilyenkor senki ne higgye azt, hogy számomra Lázár valami elképesztő politikai number one lenne, de az évek alatt építgetett képét és kvalitásait párttársaihoz képest nem lehet elvitatni.

Számomra az összes ilyen videós ámokfutása egy bizonyíték arra, hogy a Fideszben minden Orbán Viktorról szól. Itt van egy ember, akinek párton belüli függetlensége, autoritersége talán mindenki másnál nagyobb és önmagában a személyisége sem arra vall, hogy jó pártkatonaként minden kérdésben bólogasson, az most az első nagy veresége után úgy húzza be a fejét és teszi meg a főnök összes ki és ki nem mondott kívánságát, ahogy azt elvárják egyébként az utolsó poros falu narancsos önkormányzati képviselőjétől is.

Lázár János beállt a sorba. Innentől majd heti rendszerességgel láthatjuk, ahogy boldogan újságolja nekünk, mennyire örülnek majd a gyerekei, ha bejelenti, hogy egy egész hétvégéje szabad lesz és elmehetnek majd kirándulni. Amellett, hogy félelmet nem ismerve közvetít a piszok-mocsok-migráns tengelybe rekedt Bécsből, megtudhatjuk majd, hogy szereti a kávéját, mi a kedvenc könyve és hol szeret a legjobban pihenni. Egyszóval végérvényesen olyan médiapolitikus lett belőle, amilyet Orbán mindig is szeretett volna. Győzelem.

2018. 03. 21.

Kommentek a szeretet erejéről

Elvtársak, nyugalom! Nincs olyan csengeri euromilliárdos vagy ügynökaktát lobogtató oligarcha, aki kifogna rajtunk.

Orbán Viktor gondosan, az utolsó szalmaszálig megtervezett rendszere biztonságot nyújt minden odatartozónak. A miniszternek, az államtitkárnak, a politikai holdudvar összes tagjának és az újságírónak is. Az egyetlen, amit elvár cserébe, az a lojalitás. Lojalitás, seggnyalás, csendben maradás, a szavak változhatnak, de a lényeg ugyanaz.

Egy demokratikus országban Szita Károly remegő kezekkel várná a telefonhívást a tajtékzó miniszterelnöktől, aki azonnali lemondásra szólítja fel és közli, hogy emberileg is nagyot csalódott benne. A NER Magyarországán azonban elég egy internetkapcsolat és egy facebook fiók ahhoz, hogy a mélyen tisztelt polgármester úr közölje az álláspontját:

Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Simicska Lajos!

Egy cseppnyi kétségem sincs abban, hogy Szita Károlynak tényleg tiszta a lelkiismerete. Egyrészt a Fideszben politizál, ahol alapvető elvárás, hogy a munkaidő alatt végzett hazudozás és gerinctelenség ne okozzon álmatlanságot a delikvens képviselőnek, másrészt miért is lenne pont Kaposvár polgármesterének rossz a lelkiismerete, amikor nála százszor nagyobb hatalommal bíró kormánypártiaknak sincs az ügynökkérdést illetően.

A rideg valóság az, hogy bár tagadhatatlanul nem örülnek a Fidesz háza táján se ennek az ügynek, se Kósa Lajos csengeri kalandjának, de abban mindkét úriember biztos lehet, hogy pozíciójukban nem fogja érinteni őket még akkor sem, ha maga a Pápa könyörög Orbánnak a leváltásukért. Abban biztosak lehetünk, hogy az első szöget akkor ütik be a Fidesz koporsójába, amikor ilyen és ehhez hasonló botrányokért bármilyen felelős is lesz a kormányoldalon. Egyedül senki nem fog bukni.

Kép: 24.hu

Persze ahhoz egy ellenzék is kellett, hogy Orbánnak fikarcnyi veszélyérzete se legyen, miközben Simicska fokozatosan löki ki azokat a bizonyos csontvázakat a szekrényből. Az MSZP előbb egy exhibicionista, hatalommániás embert választott meg miniszterelnöknek, aki rövid idő alatt összehozott egy őszödi beszédet, néhány szemkilövetést és azt követően Gergényi kitüntetését, miközben kormányzása kivétel nélkül olyan korrupciós ügyekkel volt tele, mint amilyeneket manapság a Fidesz-KDNP produkál. 2010-ben mindez egyenes következmény volt a 2/3-hoz, sőt, az Orbánhoz közel álló emberek szerint kifejezetten unja a belpolitikát, mert úgy gondolja, egyetlen kihívója sincsen.

Szita Károly és Kósa Lajos története valamiképpen összefolyik. Nemcsak azért, mert történetesen mindkettőt Simicska Lajos Magyar Nemzete jelentette meg és ez felveti, hány ilyen ügy kerül még nyilvánosságra az áprilisi választásokig, de azt is érdemes megfigyelni, milyen arcátlan kivagyisággal reagáltak mindketten a hírekre. Szita Károly azt is írhatta volna: na és? Mi van akkor, ha tényleg jelentettem?

Orbán Viktor egy következmények nélküli országgá tette Magyarországot. A felismerés nem új, de mindig újra és újra megbizonyosodhatunk erről. Nincsen következménye a hazugságnak, az ellopott milliárdoknak, a kimondott szavaknak, semminek. Régen félve tettem fel ilyenkor a kérdést, hogy tényleg egy ilyen országot akartunk-e? Mára nem kell, a választ tudom és ha nem következik be valami csoda, április 8-án erről ismét tanúbizonyságot tesz társadalmunk.

Most az egyszer tényleg rövid leszek. Márki-Zay Péter, az összes ellenzéki párt által támogatott, de függetlenként induló jelölt megnyerte az Almási István korábbi polgármester halála miatt kiírt polgármesteri választást. Nem kicsit nyert, nagyon.

13 076-9 468, ha jobban tetszik 57,49-41,63.

Az ünneplő, örömködő Facebook-posztok árnyékában az LMP vagy a Momentum foglalkozhatna ezen pozitív eredmény tanulságával is: Hódmezővásárhely állampolgárai a bizonyíték arra, hogy közös összefogással, egyetlen jelölttel leváltható a Fidesz. Szél Bernadett és Fekete-Győr András számára talán elég, ha a közösségi oldalakon beszélnek a Fidesz átütött pajzsáról meg a jó ómenekről, ha áprilisban a bokánkig fog érni a szavazólap tele ellenzéki jelöltekkel, a hajunkra kenhetjük az egészet.

Itt a tanulság, kedves ellenzéki pártok! Még van lehetőségeket átgondolni, koordinálni. Ha akartok valamit ebben az országban, akkor még most kell cselekednetek.

Nem kell hosszú cikkekben írni vagy az Al Dzsazírán riportot készíteni a kormány által birtokolt és annak utasítására működő médiáról ahhoz, hogy tudjuk, mi is folyik a közszolgálati csatornák, a Ripost vagy az Echo TV háza táján. A hosszú munka eredményeként kialakított rendszer visszásságait aligha lehetne néhány mondatban összefoglalni lejáratókampányoktól kezdve a két focimeccs közé berakott egyperces uszításokig. A legundorítóbb húzása, amit csak néhány órája fedeztem fel, új szintekre emel mindent, amit eddig a kormánypropagandáról tudtunk.

Vészjóslóan hangzik? Mert az is!

Különböző elfoglaltságaimnak köszönhetően a neves hirado.hu oldalra tévedtem, mely pontosan ugyanolyan, mint az M1 egyik tetszőleges híradója, csak egy fokkal rosszabb, mert olvasni is kell. Állandó kíváncsiságomnak köszönhetően kutakodásom végére realizáltam azt, hogy a Fidesz sajtóosztálya nemcsak az újságírásra hoz szégyent, de egy tucat ember hazai és nemzetközi sikerét hallgatja el.

Magyarország 29. legbefolyásosabb személye, aki üzlettársával közösen négy vállalkozást is alapított, amik azóta is sikert sikerre halmoznak. Fiatal kora ellenére az elvitathatatlan szakértelmével, tudásával és alázatával pont ahogy a hazai porondon közbeszerzések által, úgy a nemzetközi rétegeknél, az Európai Unió hathatós támogatásával építette renoméját, miközben egy egész ország köszönheti neki az új, szem- és látáskímélő közvilágítási projekteket. Igen, ő Tiborcz István. Vegyünk egy alaposabb pillantást arra, hány cikk is szól Magyarország egyik nagy sikeremberéről a hirado.hu-n.

9!

A kormánypropaganda ismét szégyent hoz magára. Őket minősíti az is, hogy ezen bejegyzések többsége a kerítésbontó, magyarellenes MSZP nyilatkozataiból áll, ahol egy állítólag "bűncselekmény-sorozatot" emlegetve próbálják besározni a nevét. Ugye nem lepődünk meg azon, hogy az MSZP vezetőségének nem tetszik, ha egy MAGYAR embernek jól megy?

A hirado.hu és szerkesztősége példát vehetne a Ripost online szekciójáról, melynek keresőjébe beírva Tiborcz István nevét egyetlen cikket dob ki. Címe: "Kipukkadt az ELIOS-lufi: Tiborcz István soha nem volt a cég vezetője". Végre egy portál, ami olyan érdekességek, mint a szódabikarbóna hájeltüntető hatása, Hódi Pamela Facebook-üzenete és a taroló kócos konty ismertetése mellett képes betartani egy alapvető emberi minimumot, ahol a fehér, keresztény magyar embert nem kritizálni és gyalázni, hanem megvédeni kell. (A sikeres közbeszerzési és uniós pályázatokról szóló beszámolók viszont itt is elmaradnak.)

Kép: HVG

Evezzünk más vizekre: Felcsút község polgármestere, az ország 5. leggazdagabb és 8. legbefolyásosabb embere, Mészáros Lőrinc sem ér túl sok szót a közmédia számára. A kedves hírszerkesztők számára talán nem elég nagy pénz az egy év alatt megszerzett 100 milliárdos vagyon? Vagy az szúrja a tisztelt újságírók, riporterek szemét, hogy mindezt egy kisember, egy gázszerelő érte el, akinek nem derogál sem a munka, sem a korán kelés, sem a négy óra alvás?

Az a tény, hogy korunk egyik legnagyobb pénzügyi mágusáról 14 bejegyzést írtak összesen, az egész hazai közállapotot minősíti. A Ripost ezt is túlszárnyalta, ugyanis nemes egyszerűséggel egyetlen alkalommal sem gondolták, hogy illő lenne megemlíteni a nevét.

Számomra Bayer Zsolt, Lovas István vagy Pilhál György neve garancia arra, hogy a betűk és a szavak, amiket olvasok tőlük, hitelesek és függetlenek. A publicisztikáikat megjelentető Magyar Idők az egyik utolsó mentsvára a Fidesz médiájának, hiszen amellett, hogy heves simicskázással tisztázza Tiborcz szerepét ebben az összeesküvés-elméletben, még arra is fordít időt, hogy Magyarország nagyjainak munkáiról beszámoljon. Tőzsdére megy X cég, Opimus-szárnyalások, újraiparosítás, Konzum-sikerek.

A Magyar Idők igazi hazafi módjára számol be a hazánkat építő beruházásokról és persze az emberekről, akik ezek mögött vannak. A balliberális oldal sipákolása helyett inkább azt javaslom, hogy mélyen szálljanak magukba és inkább azon gondolkozzanak, vajon Göncz Árpád vagy Mészáros Lőrinc érdemli meg jobban, hogy metrómegállót nevezzenek el róla?

2018. 02. 23.