A 2014-es országgyűlési választások alkalmával olyan pártok kaptak tízezer feletti szavazatot, mint az Együtt 2014, a Seres Mária Szövetségesei, a Zöldek Pártja, a Munkáspárt vagy a Szociáldemokraták. A felhozatal ezen kívül tartalmazott még több tucat kétes célokkal bíró alakulatot is és két hónappal az idei választások előtt hasonlóan hosszú szavazólapokra számíthatunk, mint négy évvel ezelőtt.
Egy igazi kihívás tanulmányozni az ellenzék vergődését: remek példa erre a V18 csoport, ahol számos korábban levitézlett miniszter, államtitkár és anno a húsos fazékhoz közel álló "szakember" fejti ki véleményét a jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Ezek közé tartozik, pontosabban tartozott Lévai Katalin volt szocialista miniszter, aki a csoport azon felhívásával egyetértett, hogy közös indulás kell az ellenzéki pártokkal, majd nem sokkal később felfüggesztette tagságát és útjára indította a Lendülettel Magyarországért nevű pártot, ami saját közvélemény kutatása után az összes választókerületben fog jelöltet indítani. Mondanék erre valami frappánsat, de azt hiszem szükségtelen.
Fontos leszögezni, hogy egy - ebben az esetben - baloldali párt indulása nem azért probléma, mert a saját múltjától lassan összeroskadó MSZP-t vagy a Fideszhez hasonló uszítással szavazatokat szerző DK-t ne lehetne egy friss csoportosulásnak felváltania, hanem az, hogy pontosan tudja itt a vezetőségtől kezdve az egyszerű állampolgárig mindenki, hogy indulásuk egyetlen következménye néhány ezer szavazat lemorzsolása lesz. Se valódi értelme, se eredménye nincs még egy ellenzéki pártnak, épp ebből kifolyólag egyáltalán nem számít paranoiának vagy a kormánypárt démonizálásának, ha egyesek ilyen érdekeket sejtenek az indulásuk mögött.
De vétek lenne kihagyni a legújabb kihívót, pláne akkor, ha sokak számára nosztalgikus érzéseket kelt az a név, hogy Független Kisgazdapárt. Ugye, hogy máris érezzük a chilei cseresznye és Torgyán doktor parlamenti felszólalásinak kellemes utóízét? A koalíció itt sem maradhat el, hiszen többségben az erő, így Lattmann Tamás nemcsak az FKgP, hanem az Egészséges Magyarországért, a Változást Akaró Szavazók Pártja és a Színes Magyarországért Párt miniszterelnök-jelöltje is.
Elsősorban mélységes sajnálatomat kell kifejeznem Lattmann Tamás irányába, hiszen még kora őszi írásomban a nevéből lehagytam egy n betűt, amit azóta is röstellek, illetve miután kíméletlenül rávilágított tudatlanságomra, most kötelességemnek érzem még egyszer tisztázni, hogy az azóta sajnos megszűnt - pardon, Botka lemondása után okafogyottá vált - Magyar Progresszív Mozgalom nem befolyásolta a szeptemberi közvélemény kutatásokat.
Ettől függetlenül újra veszem a bátorságot, hogy Lattmann Úrról írjak, aki ezúttal az ATV-ben beszélt jövőbeli terveiről. Bár a drága ellenzékünk szerény támogatottsága ellenére szívesen mesél Karácsony-kormányról, Szél-kormányról vagy Vona-kormányról, sajnos Lattmann-kormány még nem került szóba, pedig hivatalos miniszterelnök-jelöltté avanzsálása után ugyan mi olyan lehetetlen van abban, hogy márciusban a nulláról indulva a vidéki szavazókkal való beszélgetés után bejussanak a parlamentbe?
Kép: Vasárnapi hírek (Németh András Péter)
Pontosan idézném az elhangzottakat:
Én márciusban azzal fogom tölteni azt az egy hónapot, hogy végig fogom járni az országot a társaimmal együtt, a választókkal fogunk beszélni, a választók problémáiról fogunk beszélgetni.
Ezeket a szavakat olvasva gyanítom nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerül néhány aggály az indíttatást és a célt illetően. A Fidesz-bérenc kifejezést manapság már pont úgy ráaggatják mindenkire, mint a kommunistát vagy a nácit, és nem is szeretem használni, ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy néhány esetben van létjogosultsága.
Naivan azt a kérdést tenném fel az ellenzék összes fel-felbukkanó figurájának, hogy miért nem értik meg, hogy nem ebben a politikai helyzetben és nem 2018 Magyarországán van helye a különböző projekteknek? Elég nagy szégyen az, hogy kényszerből olyan politikusok pártjára is kell majd szavazni áprilisban Orbán 2/3-ának megakadályozása érdekében akik egy demokratikus országban inkább a cellához lennének közelebb, mint a hatalomhoz. Mondhatnám úgyis, van elég baja a magyar politikának és közállapotoknak Lattmann, Lévai és még sok más önjelölt hős nélkül is, akik a megmentő szerepében tetszelegnek és határozottan elutasítják, hogy létrejöttükkel az ellenzéket bontják még kisebb szeletekre amellett, hogy "106 választókerületi indulással" próbálják elhitetni, hogy valóban komolyan vehetőek.
Rónai Egon azon kérdésére, hogy ezen szövetség megalakulása nem osztja-e meg az ellenzéket, Lattmann Tamás úgy válaszolt, hogy
az ellenzék már megosztott
Igen, ennyi. Ez a válasz az indulásra.
Nyilvánvaló, ha lenne egészséges ellenzékünk, ami nem levitézlett és bukott emberek sokaságából áll, édesmindegy lenne, hogy eggyel több vagy kevesebb párt indul a választáson. Ilyen helyzetben viszont, amikor a Fidesz véglegesen elvesztette a kontrollt maga felett és úgy robog előre, mint egy megállíthatatlan sebesvonat, az egyetlen reménysugár az, ha a lehető legtöbb párt összeáll és alternatívát mutat a bizonytalanoknak, Lattmann Tamást, Lévai Katalint és a többieket látva viszont reálisabb az az elképzelés, hogy a Fidesznek saját maga lesz a végzete. Majd egyszer.
2018. 02. 13.
Kép: 24.hu