Mégis kinek van igaza? Annak az állampolgárnak, aki a közvélemény-kutatások eredményeinek hitelességében bízva taktikusan szavaz, listán a szimpátiát, egyénileg pedig az esélyt szem előtt tartva, vagy annak, aki szerint vajmi keveset számítanak a különböző esélylatolgatások, lévén milyen szavazás lenne az, ahol a DK-s esetlegesen Jobbikosra szavaz és fordítva csak azért, hogy Orbán és rendszere eltakarodjon?

Abban a feltételezésben - miszerint a jelenleg induló pártok közül egyetlen olyan is akad, mely valós kormánypárti erőként fellépve tudná eltakarítani Orbánt és a Nemzeti Együttműködés Rendszerét - talán az ezt hangoztató pártok támogatói sem hisznek. A politikában természetes dolog, hogy a legegyértelműbb dolgok nincsenek kimondva, pedig egyetlen pártnak és egyetlen szavazónak sem szükséges éjszakába nyúlóan böngésznie a különböző kutatásokat ahhoz, hogy rájöjjön: összefogás nélkül a következő négy évben is Fidesz-KDNP-nek fogják hívni a kormánypártokat.

Egy pillanatra mindenki tegye félre a személyes véleményét, hiszen abból, ha valaki azt mondja, hogy összefogás, esetleg koordinált jelöltállítás nélkül a Fidesz biztosan nyer, nem következik az, hogy támogatja is az összellenzék együttműködését . Ez csak egy egyszerű, reális ténymegállapítás.

A napokban tett visszalépések mindössze egyszerű gesztusok, amik önmagukban semmit nem érnek. A példa erre a Momentum jelöltje, Dukán András Ferenc, aki a méltán híres Csepel-Soroksár körzetben indult volna, viszont a '14-es nyertes, Szabó Szabolcs javára visszalépett. Ez néhány százalékkal talán megnöveli Szabó esélyeit, de amíg a jelöltek között találjuk az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikót is, akinek indulása pont annyira forgácsolja szét az ellenzéki szavazatokat, hogy a Fidesz legsúlyosabb mélységeiben dagonyázó Németh Szilárd vérnyomása kicsit se inogjon meg április 8-án, addig nincs miről beszélni.

Az is egy érdekes kérdés, melyik párt szavazóitól várjuk el, hogy személyes utálatát, sérelmeit félretéve szavazzon át egy másikra, tételezzük fel egy olyanra, akinek szavazóit négy éve még a pokolba kívánta? Valóban elvárjuk-e mondjuk a Momentum támogatóitól - amely párt pont azért jött létre és kapott nagy visszhangot a médiában, mert egyfajta harmadik utassággal akarták elutasítani nemcsak a Fideszt, de az elmúlt harminc évért felelős alakokat is - hogy mindezt félretéve Budapest 5-ös választókerületében például a DK-s Dr. Oláh Lajosra szavazzanak? Ilyen és ehhez hasonló morális dilemmákkal kell megküzdenie annak, aki úgy dönt, a kormányváltás elősegítése érdekében inkább taktikusan szavaz.

Kép: 24.hu

Ez a választás minden embertől megfontolt döntést igényel. A politikai pártok és prominens embereinek gőgössége és hazug önképe önmagukról olyan helyzetbe sodorta az embereket, hogy kivétel nélkül minden választópolgárnak alapos kutatómunkában kell részt vennie, mielőtt az urnákhoz járul, a kétdiplomás közgazdásztól és attól is, akinek elég a tánc és a zárcsökkentés.

Szóval: kinek van igaza?

Mindenkinek és senkinek.

Aki taktikusan szavazva egy MSZP-s, DK-s jelöltet támogat, az egyúttal annak is az ajánlólevelét nyújtja, hogy egy esetleges kormányváltás után azon emberek többsége irányítsa az országot és kapjon hatalmat, akik maguk is ugyanolyan gátlástalan módon nyúltak le minden mozdítható dolgot annyi különbséggel, hogy a lopás módszere jóval szervezetlenebb volt, arról nem is beszélve, hogy egy őszödi beszéd, egy rendőrterror és utána Gergényi kitüntetése mennyiben befolyásolta a Fidesz 2/3-át.

A taktikus szavazó viszont igenis joggal mondja azt, hogy nincs más: ha az LMP-t támogatja, néhány választókerület kivételével csak töredékszavazatként lesz jelen, ami ugyanígy igaz a Momentumra, az Együttre és a többi törpepártra is.

Az LMP különösen szenved, még ha kívülről nézve Karácsony Gergely teszetoszasága és Gyurcsány one-man-showja elvonják a figyelmet. Itt egy párt, mely nyolc éve van benn a Parlamentben, túl van két választáson, egyéni választókerületben még sosem nyertek és immár a harmadik megmérettetésükre sem tudtak kialakítani egy olyan holdudvart vagy markáns tábort, melyek meglétével nemesebb célokat is megfogalmazhatnának, mint az 5%-os küszöb megugrása. Az ügyek, amiket felvetnek jók és fontosak, politikusaik többsége meggyőző és kitűnik a posványból valamint Schiffer András távozása sem rengette meg őket, valami azonban mégsem stimmel a zöldek háza táján.

Marad a Jobbik? Az a Jobbik, melynek pártelnöke azt gondolja, hogy a választók szemében az igazabb pálfordulás, ha egy pártban változik meg az ember és nem megy át egy másikba? (Karácsony Gergelynek LMP-s múltját rótta fel a Független Diákparlament vitáján.) Én nem kétlem, hogy Vona Gábor nem szélsőséges, talán akkor sem volt az, amikor egy hangos kisebbség láttán azt gondolta, hogy a radikalizmusban van a jövő. Abban viszont erősen kételkedek, hogy Vona hirtelen változása nyomán több ezer ember - mármint a Jobbik tagsága  és főleg a felső vezetése - egyszerre csapott a homlokára, mondván, "hogy lehetünk ennyire megtévesztettek ilyen sok időn keresztül?"

Kép: Alfahír

A Jobbik megváltozása sokkal inkább mesterséges, sem mint szívből jövő, ahogy az is fekete-fehér tény, hogy a Fidesz egy csomó programpontjukat nyúlta el és vezette be - köztük a tankötelezettség levételét 16 évre - de hozzáteszem, a Jobbik még mindig egy esélyes és nem szavazatfecsérlő választás vidéken, ha el tudjuk fogadni, hogy a radikalizmus kisszerűségét belátva egy másfajta politikára váltottak. (A kormánypárti propagandamédiumoknak a Jobbik esetében inkább csendben kellene maradniuk tekintve, hogy legfőbb kenyéradójuk hány és hány alkalommal fordult ide-oda a hatalom kedvéért.)

Ennyit a taktikai szavazókról. A másik csoportot azok a választók képviselik, akik akár látják, akár nem a támogatott pártjuk esélytelenségét, listán és egyéniben is rájuk szavaznak, mert nem felejtették el a 2002 és 2010 között történteket, nem hisznek a Jobbik hirtelen jött megváltozásában és elutasítják a nyuggerképző DK uszításait, na meg persze Gyurcsány Ferencet.

Szavaznak az Együttre, Momentumra, LMP-re, meg azokra, akiknek nevét még nem sározta be a politika. Van ennek értelme azon kívül, hogy X-ükkel politikailag állást foglalnak saját maguknak? Ha kormányt szeretnének váltani, nem sok, ugyanakkor én szégyellném magam annak az embernek a helyében, aki leorbánistázza őket csak azért, mert nem hajlandóak olyan emberek és pártok mögé beállni, akiknek nagyban köszönhető az, hogy több évtizeddel a rendszerváltás után oda jutottunk, hogy Románia vagy Szlovákia köröket ver ránk demokráciából.

A poszt elkezdésekor fogalmam sem volt, milyen választ fogok adni a címre, és ahogy láthatjátok, nem is igazán sikerült kitalálnom. Azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy állampolgári jogunk gyakorlásakor április 8-án nem csak arról kell döntenünk, hogy melyik pártra adjuk a voksunkat, hanem azt is, hogy a kormány leváltása a fontosabb vagy az, hogy a számunkra legszimpatikusabbra szavazzunk. Ezt a döntést muszáj lesz meghoznunk.

2018. 03. 26.