Mennyit ér a celeb? || Igazságot a csirkefarhátnak || Tényleg ilyen rossz a Fidesz utánpótlása? || A sorkatonaság ellenérvei
Mindig tudtam, hogy egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor muszáj lesz annyira erősnek lennem, hogy levessem magamról azt a hazug leplet, amit idáig az életem során gondosan építgettem. Lelki gyötrődések során estem át, mielőtt a tükör elé álltam és bevallottam, hogy hazugságok között nem lehetek igazi hazafi.
Sőt, a legrosszabb pokolravaló féregnek tartottam magam, de emberi gyengeségem mindig felülkerekedett és sosem engedte meg, hogy leleplezzem magam. A szüleimre gondoltam, akik egyáltalán nem kereszténydemokraták, sőt, anyám elhajtja a fejét, ha templomot lát és füldugót tesz, hogy ne hallja a "kolompolást". Aztán ott van apám, akit a szülőfalujában nagyon csúnyán átvert egy pap és azóta csuhásoknak hívja őket
A legtöbb ismerősöm menekül, ha azt a szót meghallja, hogy lelkész. Többségük még csak nem is hallott Balog Zoltánról és nyilvánvalóan azt sem tudták, hogy én az ő tanításai szerint élem az életemet. Honnan is tudhatták, úgy titkoltam, ahogy csak tudtam. Ők nem tehetnek róla, hogy a tiszteletesnek nem a valóját látják, hiszen vak emberek. Azt felróni neki, hogy a mentősökön viccelődött, amiért nincs pénzük reggelire pont olyan értelmetlen, mint amikor a veronai buszbaleset után sütött el egy teljesen ártalmatlan szóviccet.
A tiszteletes nemcsak segít kezelni a tragédiát, de annak utóhatásait is tompítja ezekkel, amiért inkább dicséretet kéne kapnia, sem mint megvetést. A helyesírási hibákért előre is elnézést kérek, mindent egy időben kell leírnom, nehogy valaki megtalálja és idő előtt tudja meg a politikai hovatartozásomat.
Most már van elég erőm kijelenteni. Fideszes vagyok! Egyre gyorsabban ver a szívem és mostanra abban is biztos vagyok, hogy a falamra kitett Arctic Monkeys posztert boldogan fogom letépni, hogy helyére annak az embernek a képét tegyem, aki minden kritikát és fájdalmat lenyelt annak érdekében, hogy én, a családom és későbbi gyermekeim, unokáim is boldogan tudjanak élni.
Orbán Viktor erőfeszítéseit persze a multikultiban felnőtt, őrült kapitalista nézeteket valló fiatalság úgy hálálta meg, hogy kalandvágyból kimentek világot látni. Ez igen, emberek! Büszkék lehettek magatokra. A folyamatos szórakozásra és az értelmetlen, már-már undorítóan vad szexuális vágyak kielégítésére tökéletesen alkalmas a mai ifjúság, ellenben megbecsülni már nem tudja azt, aki oly sokáig enni adott nekik.
Még édesapám és édesanyám a tévé előtt ünnepeltek és a "Na, az én halálomig legalább nem megy csődbe az ország" szerű mondatok kiabálása közben én a szobában sírtam a paplan alatt. Még az olimpiát is elvették tőlem. Tőlünk. A néptől!
Abban a pillanatban azt éreztem, hogy nem tagadhatom tovább azt, ami a lelkemben eddig is nyilvánvaló volt. Bár akkor még nem mertem határozottan kiállni a Fidesz mellett, de tudtam, hogy merre húz a szívem. Pont emiatt pláne nagyon fájt, hogy a velem egy háztartásban élő Sorosista, megtévedt emberek milyen boldogságot lelnek a sikertelenségben.
fekete-győr andrás, akinek direkt írtam a nevét kisbetűvel, az a kis Momentumos nyikhaj. Az álomromboló! andris, remélem fürdőztél a rövid népszerűségedben. Khmm, elnézést kérek, kicsit kitévedtem a szerepemből, de remélem minden hazafias honfitársam megérti a fájdalmamat, hiszen az Olimpia elvétele legalább olyan fájdalmas pontnak kéne lennie, mint mondjuk Trianonnak. Sőt, még fájdalmasabbnak, hiszen néhány év és Trianonnak vége, amíg az Olimpiánkat már sosem fogjuk visszakapni.
Nagyon tisztán emlékszem a másnapra. Kisírt szemekkel, fáradtan lementem a tékába és Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Úr kormányinfóit akartam kikölcsönözni, de még az sem sikerült, ugyanis egy se volt belőle. A tékás furcsán nézett rám, valószínűleg kínos volt neki, hogy nincs, mert már mindet elkapkodták.
A következő hetekben a Magyar Időkkel vigasztalódtam, amit a lebukásom elkerülése végett csak inkognítóablakban mertem megnyitni. Ugyanúgy, mint azokat a tisztátalan honlapokat, ahol orosz ajkú lányok váltak meg ruhaneműiktől testi kontaktus reményében, ami nagyon gyakran meg is adott nekik egy vékony, szintén orosz fiú.
Azt hiszem Tatjana volt az egyik, aki.. Mármint tehát olvastam a Magyar Időket, jobban megismerkedtem Bayer Zsolt munkásságával, elkezdtem nézni az Echo tévét... Nagyon örültem, hogy a jobboldali média milyen jól formálja a személyiségemet. Állítom, a 888-as hihetetlenül vicces karikatúrái bármelyik pillanatban nevetésre késztetnek. Bencsik András a Demokratából pedig egy olyan hazafi, akit egy ideális ország úgy tisztelne, mint Deákot vagy Kossuthot.
Így tehát úgy döntöttem, hogy megmutatom, ki is vagyok valójában. Egy büszke, a szívében a piros-fehér-zöld zászlóért meghalni képes kereszténydemokrata állampolgár, aki nem rejtegetheti magát. Sőt, csak a megtisztulásom után két héttel jöttem rá, hogy mi vagyunk többségben. A Fideszesek.
(A Magyar Időknek, a Ripostnak, a 888-nak és az M1-nek is elküldtem nyílt levelem, de amíg ők nem reagálnak, sajnos az Index által üzemeltetett blog.hu felületén kell publikálnom. A kellemetlenségért elnézést kérek.)
Kép: Hírhatár
