Válasz a Forradalmi Forrás, A baloldal helyzete Magyarországon című írására, valamint továbbgondolása az olvasottaknak.

A magyar baloldali lusta, mint a bűn, érkezik a kijelentés a vádpontok egyikeként a Forradalmi Forrástól. Nos, a baloldal helyzetének elemzését már csak a tartalmi kritériumok miatt sem akarom teljes kőrűen megtenni, ugyanakkor ezt a fajta lustaságot a teljes igazság megtalálásához én egy meglehetősen erős kétségbeesettséggel is párosítanám, ami a 2010-es fülkeforradalom által kormányra került, végeláthatatlan hatalommal bíró csoportosulás leváltásának esélytelensége miatt alakulhatott ki. A magyar baloldali azért várja a sült galambot a szájába, a mozgalmat/pártot, ami mögé egész egyszerűen csak oda kell állni, ha máshogy nem is, egy X formájában, mert minden lehetséges módot, esélyt megpróbált már arra, hogy alulról szerveződő, demokratikus módokon megtörje nemcsak a Fideszt, de a '90 óta ismert, látott bűzös, demokráciára csak ritkán hasonlító rendszert is. *1 (Erről értekezek itt és itt). Végezetül tényleg nem marad semmije, mint Facebookon eseményeket szervezni az éppen aktuális belpolitikai botrány miatt, ahova kimegy jó esetben ezer-kétezer ember, feltűnik pár, a választások óta teljes morális szakadékba került ellenzéki politikus, majd mindennek a vége, hogy megunják és hazamennek, ahogy ezt egy nagyon okos ember egyszer megmondta.

*1 Lásd azon, mára a kormánypárt őfelsége ellenzékeként működő pártot, mint az LMP: újbaloldali, kapitalistakritikus, globkrit, egy őszinte és zöld kezdeményezés volt 2010 előtt. Mára a semmivé lett.

A Forradalmi Forrás felrója a baloldali embereknek, hogy nem tudnak létrehozni a fogyasztói társadalom nyomása alól felmentő közösségeket. A szomorú valóság - és egyben igazság - az, hogy a mai baloldali pont úgy nem gondol semmit a fogyasztói társadalomról vagy a kapitalizmus megregulázásáról, mint a jobboldali a hagyományőrzésről, a konzervativizmusról. A XXI. századi politika, ahogy a világ számtalan pontján földrésztől, mindentől függetlenül, teljesen szembehelyezkedik minden korszakkal, amelyeket eddig írásos vagy látott formában tapasztaltunk. Amíg a XX. század mozgatórugója a politikában kétségkívül az volt, hogy emberek gondoltak valamit a világról, egymásról, a közösségről, ahol és amelyben éltek függetlenül attól, hogy az hány emberéletet követelt, addig napjainkban a politika egy showműsor lett, ahol nem számít se a gondolat, se az ideológia. Mivel Magyarország politikai elitje ehhez kiválóan tudott alkalmazkodni és a komplett társadalmat erre a szintre zülleszteni, szerintem érdemesebb tágabb perspektívába helyezni a baloldalnál azt, hogy miért nem folytatnak érdemi diskurzust az ideológiájukból következő társadalmi célokról, problémákról.

A magyar baloldali - ahogy azt a Forradalmi Forrás írja - tényleg nem mer hibázni. Mert már annyiszor hibázott a történelem során. Ezt ők is pontosan tudják. Sosem volt bátorságuk szembenézni a Kádár-rendszer gyilkos paternalizmusával, a Rákosi-rezsim vérességével, a Tanácsköztársaság halva született, káros ötletével és így tovább azokkal a történelmi eseményekkel, amelyeket mindig a szemére hánynak. A magyar baloldali túlságosan meghunyászkodó ahhoz, hogy végérvényesen tisztázza: mi nem ezt akarjuk. Akik ezt tették, véres diktátorok és azok kiszolgálói voltak, de a baloldal, amit mi képviselünk, nem ezt jelenti. 

A magyar baloldali nagy bűneihez az eredeti írással egyetértésben állok azt illetően, milyen észveszejtő naivitással gondol az ellenzékre: megígérték '14-ben, megígérték idén és tudjuk, jövőre is megígérik, a baloldali pedig - jobb híján - elfogadja a kormánypárt által diktált feltételeket és szavazatával, amit a Fidesz által bekebelezett ellenzéki pártokra ad, legitimizálja a kormányzó hatalmat. Az ellenzék cselekvőképességét és önálló gondolatait tökéletesen megmutatja a választások utáni néhány nagyobb tüntetés, ahol igenis elég ember összegyűlt ahhoz, hogy abból egy új, alternatívát nyújtó mozgalom tudjon kinőni, ehelyett demagóg lózungokat kiabáltak, új választásokat követeltek, majd ahogy lenni szokott, ez is a feledésbe merült. Egy igazi baloldali pont olyan ellentétben kell hogy legyen az állítólagosan ellenzéki pártokkal, mint amilyen ellentétben van a Fidesszel.

Visszakapcsolódva a néhány bekezdéssel korábban ismertetett álláspontomra, miszerint az ideológiák, gondolatok nélküli világ időszakát éljük, ez hatványozottan igaz 2018 Magyarországának társadalmára, amely annak alapján szavaz, hogy melyik párt ad Erzsébet-utalványt, 13. havi nyugdíjat meg segélyt, miközben a "kiválasztott" pártjának ideológiai előzményeiről semmit nem tud. Vajon hány olyan MSZP-szavazót találunk, aki ismeri és tisztában van az ideológia régi megtestesítőivel, netán aki el is sajátította ezen gondolkodók, filozófusok műveit? Egybites társadalmunk eljutott arra a pontra, hogy a gazdasági adatokon, a GDP-növekedésen és a szimbolikus eseményeken, szoboravatásokon és beszédeken kívül semmi másra nincs szüksége. Nincs kedve bővebb ismereteket szerezni ha másért nem, elméje pallérozásáért XY írótól, mert haszontalannak tartja. Inkább megnézi, melyiken adják a Való Világot. Ezen folyamatot tényleg nem érdemes csak a baloldaliak nyakába varrni, mert többségünkre, legyen bármilyen világnézetünk is, igaz. Nagyon úgy tűnik, nincs szükségünk azokra a kulturális, filozófiai vagy politikai alapokra, amiket megteremtettek nekünk. Itt nem arról van szó, hogy egyöntetűen éljenezni kell Marx, Engels, Fukuyama vagy Hayek írásait: dehogy. Elég lenne ismerni. (Az persze már más kérdés, hogy az elsajátított ismereteket a szavazópolgár nem tudja hasznosítani olyan fontos döntések során, mint a választások, hiszen a magyar politikai paletta pártjai semmiben nem hisznek és semmit nem gondolnak).

Ha a magyar baloldali szeretne is olvasni, nem mer, mert egyből amiatt kezd rettegni, hogy Lukács György, Szabó Ervin vagy Karl Marx írásaitól kommunista lenne. Tudjuk, hogy ebben az országban a Mein Kampf vagy a Kommunista Kiáltvány véletlenül sem az olvasó irodalom- vagy történelemtudományi ismereteinek bővítéséből, csak és kizárólag kommunista/náci mivoltából kerülhetett a kezébe. Megálljt kell parancsolnunk ennek a gondolkodásmódnak még addig, amíg nem lesz túl késő. A világ társadalma fél attól, hogy tudást, ismeretet szerezzen, helyette szigorúan a lokális szférájára gondol, egyetlen célja pedig, hogy kivédje az azt ért támadásokat.

A magyar baloldali minden kapcsolatát elvesztette alapvető célközönségével, a munkássággal. A rendszer és a politikai folyamatok teljes meg nem értését mutatja, amikor baloldaliak arról beszélnek, hogy a Fidesz 2010 óta teljesen szétverte a szakszervezeteket, munkásközösségeket, ezáltal így ők is átpártoltak hozzájuk. Aki ismeri a valós helyzetet, tudja, hogy a munkásság és a magyar baloldal távolodása, mi több, kapcsolatának teljes megszűnése koránt sem 2010-ben kezdődött, még ha igaz is az, hogy a Fidesz egy olyan kiszolgáltatott viszonyt teremtett, amely viszony egyetlen kétkezi munkásnak sem engedi meg, hogy egzisztenciális alapokat teremtsen: a hatalom számára jóval biztonságosabb, ha hónapról hónapra, napról napra él.

Miért is lenne egy munkás, a proletariátus XXI. századi megfelelője napjaink Magyarországán baloldali? Csak a régmúltból itt maradt tévhit, szoci romantika, hogy az MSZP vagy más magyar baloldali alakulatok a rendszerváltás óta valaha is az elesettek segítését tűzték ki célul, így pedig az sem meglepő, hogy a gyakran nincstelenségben, minimálbéren vagy ténylegesen pénz nélkül tengődő emberek százezrei szavaznak inkább arra, aki többet ígér nekik. 

Végezetül: mi marad a baloldalnak? A nagy büdös semmi, ha nem kezd magával valamit. A Forradalmi Forrás egy kommunista közösséghez való csatlakozásra buzdít. Én nem teszem ezt, mindössze arra kérem társadalmunk maradék gondolkodni képes és akaró csoportját, hogy nagyon sürgősen vegye észre a problémák súlyosságát és a fotelforradalmárság szánalmasságát. Kimondani, cselekedni. Legalább ezt tegyék meg.

2018. 11 18.

E-mail cím: bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com