Az elmúlt évtizedekben kormányzati szerepet vállaló, a mostani rezsimhez hasonlóan gátlástalan és hataloméhes megmondóemberekké avanzsált politikusok véleményei 2018 Magyarországának közbeszédében igenis bírnak olyan jelentőséggel, hogy több százezer bizonytalan szavazót taszítsanak apátiába ahelyett, hogy egy új ellenzék felépítésével azoknak is alternatívát tudjanak nyújtani, akiket úton-útfélen megszólnak, amiért nem élnek „demokratikus jogaikkal", miközben arról már nem beszélnek, hogy miért alakult ki az a helyzet ebben az országban, hogy több millió ember gondolja azt, hogy a fű számlálása is előrevezetőbb az udvaron, mint négyévente elmenni és választani.
Csak és kizárólag akkor fogjuk megtenni az első lépést az ország néplelkének és ezen káros, rothadt néplelket képviselő politikusok leváltásához, ha - elsőként - azokkal folytatunk érdemi párbeszédet és kommunikációt, akik középen tartózkodnak, egyaránt ítélik el az idézőjeleges baloldal és a szintén idézőjeleges jobboldal ténykedését a rendszerváltás óta és kellően tisztában vannak azokkal a politikai folyamatokkal, amelyek a rendszerellenesként induló Fideszt, LMP-t, Jobbikot és Momentumot behálózták, ezáltal képesek észrevenni és kivédeni ennek újbóli megtörténését.
Orbán Viktor és az általa képviselt újfeudális, paternalista és kifejezetten balkáni politika leváltása nem gyurcsányista nyugdíjasokkal, a szavazólapon megszokásból szegfűt kereső MSZP-sekkel és az ideológiai tévútkeresésben teljesen elveszett jobbikosokkal fog megtörténni. Ezt ma még sokan nem látják a társadalomban, illetve a parlamentben ülő, az ellenzékiség mítoszának fenntartása által busás jövedelmekhez jutó képviselők pedig még egy jó ideig nem is akarják látni, pedig magától értetődő, hogy az áprilisi választások következtében minden morális értéket elvesztő pártok önmagukat sem tudják elvezetni, nemhogy egy egész országot.
Kép: Reflektor Blog
A rendszerellenes motívumok elidegenítése és az, hogy maga a rendszerellenesség legalább annyira elcsépelt és közhelyes lett mára, mint benyögni a szocialistáknak, hogy „13. havi nyugdíjat", az egyaránt a kormánypártnak és az ellenzéknek is köszönhető. Volt-e olyan alulról szerveződő, majd az országgyűlésbe bekerülő párt, amely nem híresztelte-e egy darabig, hogy az egész rendszerrel van problémája és megalakulásának oka, hogy leváltsák azt?
A Kádár-rezsim bukásában, pontosabban a lassú elsorvadásában szerepet játszó Fidesz egészen 1993-ig tartotta magát ahhoz az állásponthoz, ami térségünkben, Kelet-Közép Európában oly ismeretlen volt akkor is és most is: hogy lehet tisztességesen is csinálni. A rendszerváltás óta jelen levő pártok közül a 2010-es LMP volt az, amelyhez a legközelebb éreztem magam. Bár abban Schiffer András is jócskán hibázott, hogy azt a globkrit, rendszerellenes és a mindenkori kormánypártok által lelkesen kiszolgált neoliberális tan felmondásának üzenetét és fontosságát nem tudta eljuttatni szélesebb körökhöz, a párt mai állapotát és vezetői látva összehasonlíthatatlan a két időszak. Az LMP-ből nem lett középpárt, de jóval több potenciál volt bennük a versenytársaikhoz képest. Mára mindez kósza emlék lett. A Jobbik szintén azzal ígérgetett a szociálisan nem túl érzékeny, de annál nagyobb erővel zsidózó, cigányozó, buzizó rétegnek, hogy eltakarít mindent, ami az elmúlt évtizedekkel kapcsolatos, aztán láss csodát: ez sem történt meg. Miután látták, hogy a szélsőjobb szavazótábora nem elég kiterjedt ahhoz, hogy a zsíros bödönhöz jussanak, Vona hirtelen váltott és több, mint tíz év gyalázatos politizálását próbálta leplezni három év européer, konzervatív imázsával. Végezetül pedig a Momentum is alkut kötött a baloldallal, miközben a NOlimpia óta egyetlen olyan akciójuk sem volt, amely predesztinálná őket arra, hogy legalább az 5%-os küszöböt átugorják.
A választások során látott ellenzéki bukta a Fidesz fölényes győzelméhez képest nyilvánvaló, ugyanakkor ha a Ladát nem hasonlítjuk a Ferrarihoz és így fordítva, egyből látszik, hogy szinte minden maradt a helyén: bár minden politikai tőkéjüket elvesztették, a Jobbik, az MSZP, a DK és az LMP képviselői is bejutottak az országgyűlésbe, ez pedig a lehető legrosszabb végkimenetel azok számára, akik őszintén hisznek a rendszer leváltásában, amely a magyar viszonyok között a Fidesz és az MSZP/DK eltörlését jelenti úgy, hogy közben meghonosít egy másfajta, nyugati politikai kultúrát is. (Fontos, hogy a „nyugati" szó nem a jelenleg nyugaton zajló állapotok elterjesztését jelenti).
Kép: Mandiner Blog
Itt térnék vissza az első bekezdésre, ahol azokat a régmúltban tényezőnek számító embereket említettem meg, mint Lendvai Ildikó vagy Kuncze Gábor, akik akarva-akaratlanul, de pont annak a rendszernek a kiszolgálóivá válnak, amely rendszert írásaikban rendszeresen elítélik.
Így nem fog menni.
Az egyetlen, amit most tehetünk, hogy veszünk egy mély lélegzetet, összetartunk és átvészeljük ezt a korszakot, valamint elkezdünk azokkal a XXI. századi gondolkodásmódot képviselőkkel diskurzust folytatni, akik következetesek maradnak a két oldal csatározásainak elítélésében és akik szerint százezres és kétszázmilliós túlárazás sem fér bele se a haveroknak, se a rokonoknak. Könnyű azt mondani, hogy „Orbán takarodj", de emellett egy teljesen új politikai kultúrát is el kell sajátítanunk, ha akarjuk még, hogy ez az ország egyszer élhető legyen.
2018. 11. 17.
