Aki elolvasta a 24.hu-n megjelenő Demszky-interjút, az tökéletesen fogja látni annak a majomparádénak az egyik legabszurdabb szegletét, amit történetesen úgy hívunk: ellenzék. Kétségtelenül én magam is unom annak a szajkózását, hogy a régmúlt politikusaival, többszörösen bukott és korrupt figurákkal nem lehet leváltani Orbánékat, de a félreértések elkerülése végett nem is azért írom mindezt, hogy ezzel bárkit szórakoztassak, mindösszesen azt szeretném elérni, hogy jusson el odáig a magyar társadalom, hogy lássa nemcsak az ellentétes, de a saját politikai oldalának a bűzlő mocskát, eufémizmussal élve visszásságát. Demszky Gábor páratlan eleganciával mutatta meg az új generáció ellenzékének karizmátlanságát, akik ha akarnának se tudnának tenni az ellen, hogy az Orbánnal ellentétes oldal szószólói ne Demszky Gáborok és Gyurcsány Ferencek legyenek, így a választópolgárok előtt a következő év(ek)ben már csak egyetlen, könnyen megoldható dilemma merül fel: vagy az előbb említett úriemberek határozzák meg Magyarország politikai életét az elkövetkezendő időszakban, vagy éljünk tovább a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Demszky Gábor egészen új megvilágításba helyezte mindazt, amit eddig Orbán kormányának megdöntésének lehetőségeiről gondoltunk: magát liberálisnak, azaz a progresszivizmusban hívő és azt támogató embernek tartja magát, mégis képes olyan mondat elhagyni a száját, hogy a blog és az internetes jelenlét nem ér semmit, ellenben a szamizdattal, amit - és ezt már én teszem hozzá - az emberek igen nagy kedvvel fogadnak el, hogy aztán elrakják télire gyújtósnak, vagy a kaparós sorsjegy alá tegyék. 

A papír, az ér el mindenkihez

Vallja a liberális elit állócsillaga, Demszky Gábor. Kicsit olyan érzése van a sorait olvasva az embernek, mintha nem '90-ben nevezték volna ki, hanem akkor váltották volna le a főpolgármesteri tisztségéről. Amikor a rendszerváltás idején a szamizdatok által kritizálta a pártállamot, akkor valóban igaz volt a fenti tézis, a technológiai forradalom kellős közepén, a XXI. században ilyet mondani azonban egyet jelent azzal, hogy annak a bizonyos illetőnek fogalma sincs, milyen világban él. Demszkyben az az igazán idegesítő, hogy pont úgy nem tudja Orbán leváltásának a receptjét, mint ahogy senki ebben az országban, viszont úgy adja elő magát, hogy az nemcsak értelmetlen, de káros is. Az interjú elején például kijelenti, hogy nem demokráciában élünk és ami a teljes nonszensz, az Orbán-kormány illegitim, egy pár perccel későbbi kérdésben viszont arra, hogy mivel lehetne még leváltani a rendszert, így válaszol:

Lehetne még lakáson szabadegyetemet szervezni. Ma is működik pár, nálam Heller Ági tartott három előadást, egyet Kantról, egyet Shakespeare-ről, egyet pedig Lukács Budapesti Iskolájáról, mind nagyszerű volt.

Ha jól értem, Demszky Gábor receptje egy zsarnok, illegitim kormány megdöntéséhez az, hogy vonuljanak illegalitásba, mint a szocializmus idején és a pesti balliberális elit szervezzen könyvesteket, beszélgessen saját magával meg kommunista ideológusok tanait terjessze. Valóban, már hallom, ahogy a betonalapzat szétmállik a Nemzeti Együttműködés Rendszerére mért ütéstől.

Ezek után már csak a hab a tortán volt, hogy megszellőztette visszatérési szándékát a jövőre tartandó főpolgármester-választásokra. 

Demszky Gábor saját állításával ellentétben már nagyon régóta minden realitásérzékét elvesztette, legalábbis ami ezzel az országgal és annak népével kapcsolatos. Ha valami pozitív illeti őt, az a közéleti kivonulása, amit az MSZP-SZDSZ-kormányzás során hatalmon levő tagjai azóta is képtelenek voltak megtenni. Ezek szerint ő nyolc évig bírta.

Demszky ugyanannak az elitnek a tagja, aminek baklövései által aztán Orbánisztán alakulhatott: ha visszatekintünk arra az időszakra, talán elmondható, hogy a jogállamiság nem sérült oly módon, ahogy napjainkban, de a fékek és ellensúlyok rendszere is jóval nagyobb szerepet töltött be, viszont az, hogy ilyen biztos alapokat tudtak lerakni a Fidesznek úgy, hogy közben ők is azt lopták el, amihez hozzáértek - tegyük hozzá, jóval bénábban csinálták -, egyenesen megbocsáthatatlan bűn. Mi többet kell tennie a választópolgároknak ahhoz, hogy maga az ex-főpolgármester is észrevegye, hogy sem neki, sem a bandájának nem terem már több babér ebben az országban? A rendszerváltás jólétének, pardon, jobblétének reményének lerombolásában az MSZP-SZDSZ-kormányzás éppúgy felelős, mint a Fidesz, ezek után pedig alapvető minimum egy européer, XXI. századi gondolkodású ember számára, hogy azok, akik mérgezték a múltunkat és mérgezik a jelenünket, soha többet ne jussanak a legcsekélyesebb hatalomhoz sem. Javítva a címet: ne folytassa, Demszky!

2018. 09. 25.