Ülök a Platón Krimóban, éppen Gáborra várok. Mindketten XXI. századi, modern és européer gondolkodású embereknek tartjuk magunkat: ő az MSZP-re, én a DK-ra szavaztam. A több perce kikért sörömet kortyolgatnám már, ha az új pincér a vendégekkel is foglalkozna a telefonján kívül. Egyelőre senki nem szakad meg, hogy oltsa a szomjamat és vele együtt tompítsa azt az elviselhetetlen fájdalmat, amit a választások óta érzek a gyomromban. Még emlékszek az ELTÉ-s "Férfierőszak a dinoszauruszok korától napjainkig" kurzus oktatómra, Dr. Kohn Eugéniára, aki még tavaly megmondta, hogy a Fidesz 2/3-dal nyer. Mi persze nem hittük el neki, végtére egy olyan országban, ahol Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely pártja is megválasztható, ki akarna egy ilyen náci, fasiszta, de legfőképp náci pártot megválasztani? Aztán mégis igaza lett.

Nyilvánvalóan tudtam, hogy a falvakban csóri, buta jobbágyok élnek, akik a földesuruk seggét is kinyalnák, ha a család szeme fénye az önkormányzatnál állást kapna, de arról őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy ostobaságuk ilyen méreteket szül. Pláne úgy, hogy egyetlen kis tollvonással megváltoztathatták volna az egész nyüves életüket, kaptak volna rendes oktatást, hogy a paraszt fiuk a Corvinuson menőzhessen, lett volna normális bérük, amiből a papának XXL tévécsomagot vehetnének, lenne normális egészségügy... Mindezeket egy aprócska X-szel elérhetnék, de persze ezeknek az egybites félnótásoknak túlságosan megerőltető dolog, hogy a DK és az MSZP pártlistáját megtalálják a szavazólapon.

Miközben ezen merengek, mellettem egy gyönyörű nő éppen arról beszél a barátainak, hogy milyen érzés volt a nemváltó műtét. Nagyot nézek, hiszen formás melleiből és gyönyörű testéből nem gondoltam volna, hogy egykoron férfi volt. Amellett, hogy a választások utáni folyamatos rosszulléteim nemhogy csillapodnának, de inkább erősödnek, még a világ társadalmai által életben tartott igazságtalanságok is eszembe jutnak, ahogy erre a csodálatos teremtésre nézek. Jobban belegondolva sokkal több jogot adnék a melegeknek, transzneműeknek és úgy összességében a kisebbségeknek, hiszen evidens, hogy a sérelmek elviselése miatt ezerszer jobb emberek, mint mondjuk egy heteroszexuális, keresztény, fehér férfi, akinek valaha volt legnagyobb dilemmája alighanem az, hogy istentisztelet előtt vagy után verje meg a feleségét.

Egy darabig még elidőzök formás idomain, de a varászlat nem tart örökké, ismét itt a kínzó gondolat, hogy mi lesz ezzel a tetves országgal. Vagy kurva országgal, ahogy a harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb miniszterelnöke mondta. Bár nagyon örültem, hogy a listás szavazatokkal kedvenc DK-s politikusaim bejutottak (Vadai Ági, Gréczy Zsolt), ugyanakkor egyszerre éreztem egyfajta szekunder szégyent is a kínzóan buta, fideszes panelprolik helyett, akik úgy félnek univerzumunk legtökéletesebb népcsoportjától, az araboktól, mintha ők valaha is felérnének hozzájuk.

Kép: 888

Egyébként évek óta az újlipótvárosi Platón Krimó a kedvenc helyünk Gáborral, pontosan ezért is: itt senki számára nem kérdés, hogy magyarok vagy migránsok, heteroszexuálisak vagy homoszexuálisak, liberalizmus vagy konzervativizmus, gender vagy család. Büszkék vagyunk arra, hogy mindannyian különlegesek vagyunk és meghallgatjuk egymás véleményét, ami ritka tulajdonság 2018 Magyarországán. Persze előfordulnak szélsőséges esetek, ilyen volt a múlt keddi is, amikor egy néhány fős társasággal beszélgettünk arról, hogy miért lenne szükséges a homoszexualitás alapjainak oktatását kötelezővé tenni a magyar óvodákban, iskolákban, amikor hirtelen az addig mély hallgatásban levő radikális bölcsészhallgató azt mondta, hogy erre talán nincs szükség. Mondanom sem kell, egyből repült, a szólásszabadság egy nagyon fontos vívmány, de ilyen extrém véleményeknek helye nincs.

Miután harmadjára intettem a kezemmel a munkája unalmába lassan belehaló pincérnek, kihozta a sörömet. Bár mindent megtettem volna, hogy végre megigyam a félórája várt italom, a jobb oldalamról jövő heves nevetgélésre mégis figyelmes lettem. Egy csapat izraelita fiatal volt, egyikük még kipát is hordott: ilyenkor gyakran szomorkodok és szidom a szüleimet, hogy nem zsidónak neveltek. Bár apukám egyik nagyon jó barátja szabadkőműves volt és állítólag egy-két megbeszélésen csecsemőkoromban én is jelen voltam.

Végre megjött Gábor. Ahogy számítottam rá, ő is teljesen kivan akadva. Leül mellém.

- Emlékszel 2008-ra? Gyurcsány kormány, népszavazás, gazdasági válság? 

- Azok voltak az idők apám!

Bár mindig fáj ilyen jelenben visszagondolni az akkori kánaánra, de mégis ki tudna elfelejteni egy olyan időszakot, amikor megannyi szemét gazember, magamutogató pojáca és gátlástalan pénznyelő politikus után Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Szekeres Imre kaliberű emberek irányították az országot? A magyar nép persze rögtön felkiáltott, mondván, itt jól mennek a dolgok, azonnal változtatni kell és jött is a náci, fasiszta, hungarista, náci Fidesz.

Gábor bizonytalan tekintettel meredt rám. Éreztem, hogy az eddigiekhez képest is nagyobb a baj.

- Figyelj haver, most szóltak a Soros alapítványtól... Nem rendeltek be több lejáratóanyagot Németh Szilárdról.

Megfagyott a levegő. 

- Mi? - ennyit tudtam csak kérdezni. 

- Az egész életemet erre áldoztam, ebben hittem, ez volt a szenvedélyem és most már nincs többé. Arról ne is beszéljünk, hogy tegnap, amikor a CEU-n egy előadást tartottam, kiderült, hogy nincs fenntartott WC a transzszexuális mozgássérülteknek. Na azért itt álljon meg egy határ apukám!

Döbbenten hallgattam a szavait. Mi lesz most? Lehet még ennél rosszabb? 

Abban a pillanatban, ahogy ezen elméláztam, megcsörrent a telefonom. A TEHFFE, vagyis a Tegyünk Együtt a Heteroszexuális Fehér Férfiak Ellen mozgalomtól hívtak, hogy a holnapi tüntetésünk elmarad, mert a Facebookon mindössze hárman jelölték be, hogy elmennek, de ők is náci, fasiszta, náci ellentüntetők voltak. Megérett a világ a pusztulásra, gondoltam.

Az egyetlen bizodalmunk már csak az MSZP-ben és a DK-ban van meg. Ők tudják, mit jelent XXI. századinak, demokratának, büszke világpolgárnak és nem utolsó sorban nagyvonalú gentlemannek lenni, hiszen az, hogy ezen pártok komplett szavazótábora fogadta el azt a gyalázatos tényt, hogy holmi generált, összevágott beszéddel és soha meg nem történt szemkilövetésekkel elvették tőlünk a kormányzás lehetőségét, azt nem lehet máshogy hívni, csak nagyvonalúságnak. Ebben pedig egy nagy adag jóhiszeműség is volt, hiszen senki nem gondolta volna, hogy a náci, fasiszta, náci Fidesz idáig fog jutni. Hogy utcán vegzál liberálisokat, cigányokat, feketéket, indiánokat, románokat és nagyjából a gétáktól kezdve a canninefasokig az összes népet, népcsoportot, ami csak létezik.

Gábor közben kiment WC-re. Őt, mint barátot és mint elvtársat is nagyon nagyra tartok, különösen azt, hogy a patriarchális elnyomás áldozataiért, a nőkért kiállva ő is ülve pisil. Bár nem sok, de így is ez a legtöbb, amit tehetünk napjaink társadalmában, ahol csak az erő és a maszkulinitás a meghatározó.

Remélem senki nem gondol munkakerülőnek csak mert hétköznap van és egy kocsmában ütjük el az időnket: az igazság az, hogy most is dolgunk lenne, ha nem jött volna közbe valami. Minden héten ilyenkor egy börtönben segédkezünk, de probléma történt és azt mondták, inkább menjünk jövő héten. Hozzá kell tennem, borzasztó nehéz munka, elképesztő történeteket hall ott az ember, személy szerint nagyon megviselt pár eset, amit megosztottak velem. Főleg Iván esete, aki egy egész családot irtott ki: elmesélte, hogy meleg víz sincs néha a fürdőben és még csak pisilni sem akkor jár ki, amikor szeretne. Hol is vannak az emberek jogai ilyenkor? A leginkább aggasztó pedig az, hogy egyetlen hónapot sem vontak le a büntetéséből a cigány származása ellenére.

Közben visszajött Gábor a klotyóról. Elég gyenge a buli, a zene szar és még a söröm is elfogyott, azt hiszem, ideje lépnünk. Megbeszéljük, hogy holnap ugyanitt ugyanekkor. Gábor jobbra veszi az irányt, én balra, és közben azon gondolkozok, hogy a cigány embertársaimnak miért nem adnak kedvezményt a szoláriumban...

2018. 08. 01.

További ízléstelen történetek: 

Egy propagandista utolsó napja

A megalkuvás falva