Felsőfokú ponyvafilozófia

Bumeráng

Bumeráng

Útkeresés

2018. június 27. - A te embered

A világ társadalmainak az az élménye az elmúlt évtizedekben, hogy az őket érintő, egyre súlyosabbá váló problémák olyan radikális változásokat követelnek a politikában mind személyi, mind strukturális értelemben, amit a mai politikai világelit saját életszínvonalának és hatalmának megtartásának érdekében nem akar belátni. Donald Trump elnökjelöltsége, majd elnöksége egyből a hüledezett értelmiség arcába csapta a valóságot, vagyis azt, hogy az emberek a racionalitást is feláldozzák azért, hogy a süllyesztőben lássák azokat a kiöregedett mainstream politikusokat, akik arcát végérvényesen megunták a hírek fősodratában tudni.

De miért is aktuális ez most?

A Demokrata Párt New York-i előválasztása zajlott a 14. választókerületben, ahol a 28 éves, szocialista Alexandria Ocasio-Cortez, aki egy évvel ezelőtt még bártenderként dolgozott, sima vereséget mért a székéből tulajdonképpen kimozdíthatatlannak tűnő Joe Crowley-ra, aki tizenegyedik ciklusát kezdte volna. 

Teljesen világos, hogy a nagyvilág számára egy átlagos demokrata előválasztás, ami jóformán egyetlen kongresszusi helyért folyik nem túl befolyásoló tényező, de ha jobban megnézzük azokat a folyamatokat, amik a fiatal, politikában teljesen járatlan Ocasio-Cortez győzelmét okozták, egyből nem tűnik olyan átlagosnak.

ocasio.jpg

Kép: Time

Ehhez menjünk vissza egy kicsit az időben 2016 júniusáig, amikor is Hillary Clinton lett a demokraták elnökjelöltje. Fölényes sikert aratott a delegáltaknak köszönhetően Bernie Sanders vermonti szenátor felett, aki kampányában megteremtett egy ízig-vérig rendszerkritikus, alulról építkező szociáldemokrata mozgalmat, melynek pártolói pont ugyanolyan következetességgel vetették el Trump kiszámíthatatlan "twitterpolitizálását", mint a sorozatos botrányokba keveredett Clintont. 

A végeredményt azonban ismerjük: a republikánusok felkínálták az újdonság hazug ízét, hiszen bár Trump valóban új alaknak számított a politikában, de befolyása évtizedek óta nagyobb, mint a legtöbb amerikai politikusnak, az emberek pedig vevők voltak rá. Azt látták, hogy végre valaki pont olyan otromba és heves, mint az átlagember, ennek veszélyeit pedig nem is tudták, nem is akarták igazán felmérni. Ellenben a másik oldalon ott volt az "első női elnök"-szlogennel marketingelt Clinton, akiről egyrészt nem lehet azt mondani, hogy újszerű módszerekkel próbált volna kormányozni, másrészt gátlástalansága és korábbi politikai kudarcai mellett még a saját előválasztásába is belenyúlt azzal, hogy birtokolta és a saját javára használta az egész pártapparátust. 

Az USA azt mondta, ilyen múlttal, ilyen teljesítménnyel ebben az országban már nem lehet elnöknek lenni.

Trump pedig jóformán csak kihasználta azt, hogy kendőzetlen személyiségét zabálja a nép. Clinton úgy gondolta, ilyen vetélytárs mellett borítékolt a győzelme, miközben kiderült, hogy ez tényleg így van, csak pont fordítva. 

A mostani demokrata előválasztás ugyanezt mutatja: az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogy tudatosítsák a saját érdekképviseletükkel megbízott honatyáknak, honanyáknak, hogy elegük van azokból az arcokból, akiket évtizedek óta viszontlátnak az újságosok standjainál vagy a híradókban és akiknek állítólag az lenne a feladata, hogy a közjóért téve megkönnyítsék az emberek életét, megélhetését.

clinton1.jpg

Kép: The Independent

Nem tudom, hogy Joe Crowley jó vagy rossz politikus-e. Azt sem, hogy Ocasio-Cortez zöldfülűsége miatt mennyire tudja majd felvenni a versenyt republikánus ellenfelével, a tendencia viszont teljes mértékben látszik. 

De vajon tanultak a demokraták a leckéből? Hiszen sok helyen elmondták már, ha Sanders támogatói beállnak Clinton mögé, minden bizonnyal megnyerik a választást. Ők azonban értik a demokráciát és tudták, nem szükséges és nem is kell egy olyan emberre szavazniuk, akit semmiképen nem akarnak az elnöki székben látni, csak azért, mert a Demokrata Párt színeiben indul. A republikánusok tudták, hogy Trump egy időzített bomba, ami bármikor robbanhat, de a világ folyamatait látva többet érnek vele, mint pár kiégett figurával, lásd Jeb Bush, Mike Huckabee, Chris Christie.

Fontos megjegyezni, hogy ez véletlenül sem azt jelenti, hogy mostantól filmsztárok, üzletemberek és médiaszemélyiségek jelentik majd a megújuló erőt és energiát a politikában. Vagy ha így is lesz, az legalább annyira rossz és változásért ordító, mint a jelenlegi helyzet. Ne felejtsük el, tömegek voltak képesek ujjongani az ötletért, amikor felmerült a téma először a vicc szintjén, majd komolyan, hogy Oprah "Everybody gets a car" Winfrey elnökjelölt lehet 2020-ban, ahogy az is nagyot futott az emberek körében, amikor Cynthia Nixon, a Szex és New York sztárja bejelentette, elindul New York kormányzói posztjáért.

Talán mégis ez az új tendencia? Hogy sztárok, influencerek veszik át a klasszikus értelemben vett öltönyös politikusok helyét? Tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik még a színészt sem tudják megkülönböztetni az adott karaktertől, amit épp játszik, így mégis kiben lenne kétség afelől, hogy az egész világ által dicsfényben tartott Tom Hanks vagy más nagy renoméjú sztár ne tudna irányítani egy országot?

Pedig nem nehéz belátni, hogy mindenki akkor jár a legjobban, ha a suszter a kaptafánál marad. A klasszikus értelemben vett politizálást nem kívülről kell megreformálni, hanem olyan friss alakokkal, mint Alexandria Ocasio-Cortez vagy mások, akik bár fiatalok, de éreznek annyi erőt, energiát és elszántságot magukban, hogy elhitessék az emberekkel, történhet változás.

2018. 06. 27.

PODCAST

A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bumerang19.blog.hu/api/trackback/id/tr4414077063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.06.27. 16:21:41

Mindkét amerikai nagy párt az elit pártja.

Úgy tűnik, a republikánusok mégis rendszerkritikusabbak, ezért lehetett elnök Trump.

Másik oldali ikertestvérét, Sanderst kinyírták.

tireless treehugger 2018.06.27. 17:52:12

Politikában mindig kellenek az új arcok, egy fecskéből pedig nem kell nyarat gondolni, mármint jelentős folyamatot gondolni egyes esetek mögé.

Az usában alapvető változás nincs, kékek pirosak egymásra vannak utalva, olyan mint a kényszerházasság, sok sok tányércsapkodás dráma hűtlenség. De mivel a pozitívumok többségben vannak így továbbra is együtt maradnak.

All my life
Watching America
All my life
There's panic in America
Oh, there's trouble in America, oh

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.06.28. 07:48:43

Van egy film az Idiocracy. A rendezője azt mondta, hogy ő szatírának szánta, de kiderült, hogy dokumentum film lett belőle. És tényleg. Jól megfigyelhető egy trend. Egy race to the bottom.
Úgy, hogy igen, én számítok arra,hogy jövőben még több karizmatikus, de fogalmatlan figura fog feltűnni a politikában...

tireless treehugger 2018.06.28. 18:36:46

@Lord_Valdez:

Az a film erőltetett és manipulatív. Elég kellemetlen hogy bloggerek világát filmes élményeik határozzák meg. Nem te vagy az első, nem is az utlsó, biztos nem gondoltad hogy ezzel te is az idióták közösségét szaporítod, na jó van ott még más ok is.. Gondoltam szólok ha már önismereti tükör nincs kéznél ,na meg a barátaid is csak elnézően mosolyognak.

Szép napot.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.06.28. 19:25:35

@tireless treehugger:
A film szatírának készült. A szatíra egyfajta humor. Senki se szánta komolynak, csak sajnos, ráérzett valamire.

Történetesen nem csak a barátaim nem mosolynak elnézően, hanem széles körben elismert vagyok. De ez most mindegy. Akármi is lennék, nem változtat azon, hogy a választók egyre kevesebb intellektust várnak el a vezetőiktől. És azok egyre kevesebbet is tudnak felmutatni.
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna az USA-ban ez a nő, vagy Bernie Sanders, vagy Trump. Nem is beszélve arról, hogy egy Oprah Winfrey egyáltalán eséllyel elindulhasson. Jó, hogy nem egyből Győzike.
És ez elképzelhető, hogy összefüggésben van azzal, hogy a fejlett országokban csökkenő tendenciát mutat az IQ, illetve egyre kevésbé önállóak az emberek.

Egyébként ez nem csak a politikára igaz. Egy mai embernek sokkal több mindent kell a szájába rágni, akár tudományos ismeretterjesztésről beszélünk, akár műszaki termékekről. Ma már elvárás, hogy egy gomb legyen rajta és találja ki, hogy mit szeretnél.

IdomitottFoka 2018.06.29. 09:29:22

@Lord_Valdez: Ezzel szembe megy egy olyan trend ami a szavazásokat csak vmi látszatintézkedéssé silányítja, az irányítás pedig továbbra is egy szűk kör kezében marad. Mondjuk ebbe a szűk körbe sem a magas IQ a felvételi követelmény.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2018.06.29. 18:25:20

Na, igen, ha legalább az az elit elit lenne. Meggyőződésem, hogy egy normális világban egy Németh Szilárd maximum éjjeliőr lehetne a parlamentben.
süti beállítások módosítása