A rendszerváltás óta megéltünk már néhány politikai hangulat- és indulatkeltést, kezdve az SZDSZ "szabad, demokrata VS árpádsávos" plakátjain és az MSZP "23 millió románozásán" át a mostani Soros-kampányig bezárólag, Horthy Miklós viszont még mindig a number one, ha ebben a témában kell toplistát állítanunk. Az 1957-ben, még egyszer mondom, 1957-ben elhalálozott kormányzó egy igazi jolly joker mindkét politikai szekértábor számára, hiszen a balliberális oldal riogat vele, a jobboldali, kereszténynek mondott pártok pedig úgy veszik védelmező karjaikba, mintha néhány, a múltbeli borzalmakon magát túltenni nem tudó holokausztsérültön és nácin kívül bárki azt gondolná, jelentősége van ebben az országban még Horthy Miklós nevének.
Nem arról fogok írni, hogy a magyar társadalom szemében egy hazaszerető, bátor embert, egy véreskezű gyilkost vagy egy tesze-tosza, esetlen figurát jelent-e a Horthy-kép. Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, mert fogalmam sincs a válaszról, már ha egyáltalán létezik válasz egy ilyen megosztott témában. Sokkal inkább az foglalkoztat és idegesít fel egyszerre, hogy milyen arcátlan tudatossággal hergelik a társadalmat egy nem létező problémával, amiről mindenképpen lehetne, sőt, bizonyos tekintetben érdemes is beszélni, de nem úgy, ahogy napjainkban például a Fidesz teszi.
Nagy port kavart, hogy január 27-ére, a Holokauszt Emléknapra időzítették azt az emlékmisét, amit Vitéz nagybányai Horthy Miklósért tartottak volna a Nagyboldogasszony főplébániában. Ezek a radikális Jobbikosok megint ugrálnak, miközben pártelnökük cukiskodni próbál Kálmán Olgánál, gondolhatnánk, de nem, ugyanis nem a Jobbikról van szó - ezúttal, hiszen a Horthy-szoboravatás tőlük sem áll távol - hanem a Fideszről. Végül Erdő Péter bíboros nyomására a megemlékezés elmaradt, a próbálkozás és az esemény üzenete pont olyan egyértelmű, mint a Horthy Miklóssal való hazug emlékezetpolitizálás célja.
Enyhén kínos helyzetbe került az ügyből kifolyólag Magyarország volt miniszterelnöke, Boross Péter, aki - talán nemcsak én gondolom így - elég ellentmondásosan vélekedett a megemlékezésről és annak problémájáról. Elismerte, hogy elment volna az eseményre, sőt, beszéddel is készült, ám mérhetetlenül sajnálja, hogy pont az emléknapon akarták megtartani. Ezzel Boross nagyjából elismerte, hogy egy Horthy-megemlékezés és a Holokauszt Emléknap nem egy túl jó párosítás. De miért is nem? Talán Boross Péter is úgy gondolja, hogy a zsidóság deportálása fölötti eltekintés és annak megakadályozására történő cselekvések elmaradása ellenére is beszédet mondott volna?
Kép: Heti Válasz
Lezsák Sándor, a másik résztvevő egy kicsit koherensebb, de egy fokkal sem vállalhatóbb módon már arról beszélt, hogy a zsidóknak példát kéne venniük azokról a társaikról, akik Horthyit kvázi a zsidók megmentőjeként látják.
A szomorú ebben az, hogy az emlékezetpolitika igenis az a dolog, amire a rendszerváltástól kezdve a mindenkori kormánynak oda kellett volna figyelnie. Ehelyett minden stratéga és tanácsadó számára világossá vált, hogy a múlt - pláne a magyar múlt - képes összeugrasztani úgy az embereket, hogy abból a pártok jöjjenek ki jól. Az, hogy két párt - az MSZP és a Fidesz - bizonyos időközönként váltogatta egymást, az már részletkérdés.
Nem létezik az, hogy a magyar nép hatalmas történelmében nincsenek olyan nagy hatású és pozitív alakok, akikre a magyar társadalom egyszer az életben azt tudná mondani kivétel nélkül, hogy "Elfogadom." Mindenki tisztában van a szocializmus által elrontott életünkkel/generáció(i)nkkal, a vörösterrorral, a fehérterrorral, ámblokk az elbaszott történelmünkkel, de igenis léteznek/léteztek emberek, akik jobban megérdemelnének néhány szobrot vagy emlékmisét, mint néhány politikai bűnös Horthytól kezdve Kádárig, Rákosiig.
Most mondhatnám azt a jól bejáratott szöveget, hogyha a múltat nem ismerjük, akkor a jelenünket sem értjük, de közhelyességétől eltekintve ez igaz. Az viszont egyenesen botrányos, hogy lassan a harmadik évtizede a rendszerváltás óta nem született egy olyan politikai erő, aki a múltat nem egy jól bevethető kampányfogásként próbálná eladni. Egy kis Horthyzás, egy kis Kádározás, és a kisember fejében jön a sok emlék az olcsóbb kenyérről meg a kemény hatóságokról, akik jól odacsaptak a rosszban sántikálóknak. Ez viszont nem az igazi múlt, csak egy egyszerű vakuemlék, amit az idő eltelte szebbé és nagyobbá tett.
Amikor a Fidesz emlékmiséket tart és a múltról beszél, az nem más, mint egy távoli, elmúlt életérzés megidézése amellett, hogy próbálja Horthyt rehabilitálni, démonizálni és jelentőssé tenni napjainkban. Ne felejtsük el, hogy Vitéz nagybányai Horthy Miklós 58 éve meghalt. 58 éve.
2017. 01. 31.