Elvtársak, nyugalom! Nincs olyan csengeri euromilliárdos vagy ügynökaktát lobogtató oligarcha, aki kifogna rajtunk.

Orbán Viktor gondosan, az utolsó szalmaszálig megtervezett rendszere biztonságot nyújt minden odatartozónak. A miniszternek, az államtitkárnak, a politikai holdudvar összes tagjának és az újságírónak is. Az egyetlen, amit elvár cserébe, az a lojalitás. Lojalitás, seggnyalás, csendben maradás, a szavak változhatnak, de a lényeg ugyanaz.

Egy demokratikus országban Szita Károly remegő kezekkel várná a telefonhívást a tajtékzó miniszterelnöktől, aki azonnali lemondásra szólítja fel és közli, hogy emberileg is nagyot csalódott benne. A NER Magyarországán azonban elég egy internetkapcsolat és egy facebook fiók ahhoz, hogy a mélyen tisztelt polgármester úr közölje az álláspontját:

Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Simicska Lajos!

Egy cseppnyi kétségem sincs abban, hogy Szita Károlynak tényleg tiszta a lelkiismerete. Egyrészt a Fideszben politizál, ahol alapvető elvárás, hogy a munkaidő alatt végzett hazudozás és gerinctelenség ne okozzon álmatlanságot a delikvens képviselőnek, másrészt miért is lenne pont Kaposvár polgármesterének rossz a lelkiismerete, amikor nála százszor nagyobb hatalommal bíró kormánypártiaknak sincs az ügynökkérdést illetően.

A rideg valóság az, hogy bár tagadhatatlanul nem örülnek a Fidesz háza táján se ennek az ügynek, se Kósa Lajos csengeri kalandjának, de abban mindkét úriember biztos lehet, hogy pozíciójukban nem fogja érinteni őket még akkor sem, ha maga a Pápa könyörög Orbánnak a leváltásukért. Abban biztosak lehetünk, hogy az első szöget akkor ütik be a Fidesz koporsójába, amikor ilyen és ehhez hasonló botrányokért bármilyen felelős is lesz a kormányoldalon. Egyedül senki nem fog bukni.

Kép: 24.hu

Persze ahhoz egy ellenzék is kellett, hogy Orbánnak fikarcnyi veszélyérzete se legyen, miközben Simicska fokozatosan löki ki azokat a bizonyos csontvázakat a szekrényből. Az MSZP előbb egy exhibicionista, hatalommániás embert választott meg miniszterelnöknek, aki rövid idő alatt összehozott egy őszödi beszédet, néhány szemkilövetést és azt követően Gergényi kitüntetését, miközben kormányzása kivétel nélkül olyan korrupciós ügyekkel volt tele, mint amilyeneket manapság a Fidesz-KDNP produkál. 2010-ben mindez egyenes következmény volt a 2/3-hoz, sőt, az Orbánhoz közel álló emberek szerint kifejezetten unja a belpolitikát, mert úgy gondolja, egyetlen kihívója sincsen.

Szita Károly és Kósa Lajos története valamiképpen összefolyik. Nemcsak azért, mert történetesen mindkettőt Simicska Lajos Magyar Nemzete jelentette meg és ez felveti, hány ilyen ügy kerül még nyilvánosságra az áprilisi választásokig, de azt is érdemes megfigyelni, milyen arcátlan kivagyisággal reagáltak mindketten a hírekre. Szita Károly azt is írhatta volna: na és? Mi van akkor, ha tényleg jelentettem?

Orbán Viktor egy következmények nélküli országgá tette Magyarországot. A felismerés nem új, de mindig újra és újra megbizonyosodhatunk erről. Nincsen következménye a hazugságnak, az ellopott milliárdoknak, a kimondott szavaknak, semminek. Régen félve tettem fel ilyenkor a kérdést, hogy tényleg egy ilyen országot akartunk-e? Mára nem kell, a választ tudom és ha nem következik be valami csoda, április 8-án erről ismét tanúbizonyságot tesz társadalmunk.