A sorkatonaság egy azon sok téma közül, melyeket Orbán Viktor és a Fidesz előszeretettel dob oda az embereknek, akár mint egy jó csontot Nárcisz kutyájának. Ebbe a kategóriába tartozik a halálbüntetés is, melynél demagógabb és populistább dumát aligha tud miniszterelnök mondani évente, esetleg negyedévente. Pláne akkor, ha mindenfajta foglalkozás a halálbüntetésről csak egy téma és nem lehetőség, hiszen állítólag Magyarország még az EU tagja.

Mivel a sorkatonaság kifejezetten nagy népszerűségnek örvend hazánkban, arra gondoltam, hogy a VITA első részének apropója lehetne ennek a komplex témának a megítélése és bővebb elemzése, ahol ti is elmondhatjátok a véleményeteket.

A Pride-os bejegyzésem után újra bevetettem magam az internetekbe, és mondanom sem kell, szörfözéseim közepette elképesztő mennyiségű tudást szívtam magamba  Ismertetnék néhány véleményt:

De értelmileg nem jutnak tovább a telefonnyomkodáson és a K. anyázáson kívül! Nem vagyok fideszes de ebben rohadtul támogatom a kormányt hogy hozzák vissza had szívassák már meg őket is mint anno az én generációmat hátha megemberelnék magukat!

Na, ki olyan szerencsés, hogy egyből megtalálja a legnagyobb fotelhuszárt a világon? Természetesen én! Nem túl hosszú a hozzászólása, ugyanakkor vicc nélkül tanulmányokat lehetne róla írni. Az első mondatokban a mai fiatal generációt illeti szép szavakkal, ami még igaz is lehetne, amikor a második sorban minden reményemet elvesztem azzal kapcsolatban, hogy itt egy megfontolt, érvekkel alátámasztott írást fogok olvasni.

Gondolkodjunk el, tegyük le a kezünkben levő tárgyakat és vegyünk egy mély levegőt: mégis milyen döglött életű, szánalomra méltó emberi lény képes úgy gondolkodni, hogy "a kutya úristenit, az én generációmat úgy elbaszták, mint a szart, nehogy már ezek a fiatalok ne kapják meg azt a lelki szenvedést, megaláztatást, amit én kaptam!". Tehát még csak nem is arról van szó, hogy ő hinne ebben a rendszerben, pont fordítva: elismeri, hogy őt is keményen szívatták és borzasztóan fáj neki, hogy ez a mostani generációval nem történik meg.

A mai fiatalsággal valóban nagyon komoly problémák vannak. Teljesen igaz, hogy a többségük képtelen elleni a telefonja nélkül, sőt, lehet, hogy némelyik lusta is, meg tunya is. Kommentelőnk szerint ettől az egy/másfél évtől megemberelnék magukat.

Én viszont élnék a visszakérdezés lehetőségével és megtudakolnám, ő vajon mennyire érzi magát emberségesnek? Nem lehet, hogy ezt a sok nyomorúságot és szenvedést, amit ebben a három sorban látunk, pont azok a traumák okozták, amiket azóta nem tudott feldolgozni? Teljesen evidens lenne, ha az az ötvenes, munkanélküli, esetleg alkoholista szekció fröcsögne így, akik a legsúlyosabb tragédiákat élték át akkoriban.

Ennél a témánál fontos, hogy az ember sose magából induljon ki. Te, kedves olvasó, lehet, hogy tudsz olyan pozitív történetet mesélni, amin még az unokáid is nevetni tudnak majd, azonban ettől függetlenül nem kellene úgy tenni, mintha nem látná minden épeszű ember a sorkatonaság teljes értelmetlenségét. Az anyámasszony katonái, vagyis akiket annak hívnak, nem azért sírtak esetenként, mert hiányoztak a szerettei, hanem mert úgy hiányoztak a szerettei, hogy közben teljesen célszerűtlennek érezték azt, amit csinálnak.

Többek is a férfiasság hiányát látják a fiatalokban, ami lehet egy érdemleges felvetés, ha utána az illető nem úgy folytatja, hogy majd a kaszárnyában megtudnák, mi az a fegyelem. Nem tudnák meg. Mégpedig azért nem, mert azok az alkoholista, gyakran teljesen idegbeteg őrült pacákok, akik rend és tisztesség helyett azt tanították, hogy bakának kuss a neve, semmiféle morális vagy erkölcsi szempontból nem voltak többek egyszerű szétcsúszott, de kifejezetten nagyhatalmú embereknél, akik, legalább úgy, mint egy diktátor, fürdőztek a hatalomban.

Lehet, hogy csak rossz társaságba keveredtem, de minden ismerősöm, aki katonasztorikat mesélt, azt mondta, hogy a csókosok meg az állományt őrzők úgy osztogatták a bort meg a szalonnát, hogy rendszerint közös bebaszás lett a vége. Ezt nyilván röhögve meséli, sőt, a közönsége is röhög, de a kérdés már senkiben nem merül fel, mennyire jobb lett volna, ha ez mondjuk nem 200km-re az otthonától történik meg, hanem mondjuk egy olyan helyen, ahol igazából szeretne lenni. Amikor emberéletek tönkremenéséről beszélek, akkor azt hosszú, évtizedes viszonylatba kell érteni. Mert miért ne vedelne egész nap az ember, ha a körülette levők ugyanezt teszik? De akkor csodálkozni sem kellene, amikor 45-50 évesen a község falujában, rosszabb esetben egyik árkában osztja az észt a társadalom hanyatlásáról, amibe ő személy szerint szervesen részt vesz.

Akkor azt képzeljük el, hogy mi történne a mai korosztállyal, ha ugyanabba a helyzetbe kerülnének, mint mondjuk az apjuk. Tényleg azt gondoljátok, hogy félévtől, egy évtől, másfél évtől kicserélődik egy egész ember? Hogy leszerelve majd a nyugat mocskos eszközének tekintik a mobiltelefont, a számítógépet meg a tabletet? Hogy annyira megtetszik nekik a kopaszság, hogy elhagyják az ecsetfejüket? Vagy az eddig is rengeteg alkoholt fogyasztó fiatalság pont a katonaság miatt fog megtérülni és arra a következtetésre jutni, hogy inni, cigizni, drogozni rossz? Nem ártana ezeket a kérdéseket feltenni magunknak.

Ki védené meg az országot ha háború lenne ...

Erre csak nagyon röviden válaszolnék: biztos, hogy nem a sorkatonák, akik a kinectet keresik, ha a kezükbe adsz egy fegyvert.

Azt már inkább hagyjuk is, hogy egy jól működő államot is milyen mértékben megsebezne, ha a bevonuló emberek elhagyják tanulmányaikat, munkáikat, nem hogy amikor Magyarországról van szó, arról a helyről, ami egyre inkább szétesni látszik. 

A mostani kölykök már csak a csavargással, szerelemmel vannak elfoglalva. 

Ejj, azok a rohadt kölykök miért nem saját maguk verődnek egy csapatba és írnak egy kérvényt a magasságos Orbán Viktornak, hogy hozza már vissza azt a jó kis sorkatonaságot, annyira nem szeretnének már csavargással, szerelemmel foglalatoskodni. Tényleg ilyen világot akarunk? Ahol holmi "mostani kölykök" ide-oda csavarognak, meg szerelmeskednek. Skandalum! Napi 8 óra padlónyalást nekik, akkor majd megértik a balkáni romantikát. A kiberbiztonságról, kiberhadseregről meg ne is beszéljünk, van AVAST a gépen.

Végezetül pedig álljon itt egy 1990-es idézet Kövér Lászlótól, attól az embertől, aki tavaly még a sorkatonaság visszaállítást pedzegette, aztán persze nem lett belőle semmi.

„A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok. Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa – ott voltam – egy mini-Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük.”