Felsőfokú ponyvafilozófia

Bumeráng

Bumeráng

Folytassa, Demszky!

2018. szeptember 25. - A te embered

Aki elolvasta a 24.hu-n megjelenő Demszky-interjút, az tökéletesen fogja látni annak a majomparádénak az egyik legabszurdabb szegletét, amit történetesen úgy hívunk: ellenzék. Kétségtelenül én magam is unom annak a szajkózását, hogy a régmúlt politikusaival, többszörösen bukott és korrupt figurákkal nem lehet leváltani Orbánékat, de a félreértések elkerülése végett nem is azért írom mindezt, hogy ezzel bárkit szórakoztassak, mindösszesen azt szeretném elérni, hogy jusson el odáig a magyar társadalom, hogy lássa nemcsak az ellentétes, de a saját politikai oldalának a bűzlő mocskát, eufémizmussal élve visszásságát. Demszky Gábor páratlan eleganciával mutatta meg az új generáció ellenzékének karizmátlanságát, akik ha akarnának se tudnának tenni az ellen, hogy az Orbánnal ellentétes oldal szószólói ne Demszky Gáborok és Gyurcsány Ferencek legyenek, így a választópolgárok előtt a következő év(ek)ben már csak egyetlen, könnyen megoldható dilemma merül fel: vagy az előbb említett úriemberek határozzák meg Magyarország politikai életét az elkövetkezendő időszakban, vagy éljünk tovább a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

felirat.jpg

Demszky Gábor egészen új megvilágításba helyezte mindazt, amit eddig Orbán kormányának megdöntésének lehetőségeiről gondoltunk: magát liberálisnak, azaz a progresszivizmusban hívő és azt támogató embernek tartja magát, mégis képes olyan mondat elhagyni a száját, hogy a blog és az internetes jelenlét nem ér semmit, ellenben a szamizdattal, amit - és ezt már én teszem hozzá - az emberek igen nagy kedvvel fogadnak el, hogy aztán elrakják télire gyújtósnak, vagy a kaparós sorsjegy alá tegyék. 

A papír, az ér el mindenkihez

Vallja a liberális elit állócsillaga, Demszky Gábor. Kicsit olyan érzése van a sorait olvasva az embernek, mintha nem '90-ben nevezték volna ki, hanem akkor váltották volna le a főpolgármesteri tisztségéről. Amikor a rendszerváltás idején a szamizdatok által kritizálta a pártállamot, akkor valóban igaz volt a fenti tézis, a technológiai forradalom kellős közepén, a XXI. században ilyet mondani azonban egyet jelent azzal, hogy annak a bizonyos illetőnek fogalma sincs, milyen világban él. Demszkyben az az igazán idegesítő, hogy pont úgy nem tudja Orbán leváltásának a receptjét, mint ahogy senki ebben az országban, viszont úgy adja elő magát, hogy az nemcsak értelmetlen, de káros is. Az interjú elején például kijelenti, hogy nem demokráciában élünk és ami a teljes nonszensz, az Orbán-kormány illegitim, egy pár perccel későbbi kérdésben viszont arra, hogy mivel lehetne még leváltani a rendszert, így válaszol:

Lehetne még lakáson szabadegyetemet szervezni. Ma is működik pár, nálam Heller Ági tartott három előadást, egyet Kantról, egyet Shakespeare-ről, egyet pedig Lukács Budapesti Iskolájáról, mind nagyszerű volt.

Ha jól értem, Demszky Gábor receptje egy zsarnok, illegitim kormány megdöntéséhez az, hogy vonuljanak illegalitásba, mint a szocializmus idején és a pesti balliberális elit szervezzen könyvesteket, beszélgessen saját magával meg kommunista ideológusok tanait terjessze. Valóban, már hallom, ahogy a betonalapzat szétmállik a Nemzeti Együttműködés Rendszerére mért ütéstől.

demszky.jpg

Ezek után már csak a hab a tortán volt, hogy megszellőztette visszatérési szándékát a jövőre tartandó főpolgármester-választásokra. 

Demszky Gábor saját állításával ellentétben már nagyon régóta minden realitásérzékét elvesztette, legalábbis ami ezzel az országgal és annak népével kapcsolatos. Ha valami pozitív illeti őt, az a közéleti kivonulása, amit az MSZP-SZDSZ-kormányzás során hatalmon levő tagjai azóta is képtelenek voltak megtenni. Ezek szerint ő nyolc évig bírta.

Demszky ugyanannak az elitnek a tagja, aminek baklövései által aztán Orbánisztán alakulhatott: ha visszatekintünk arra az időszakra, talán elmondható, hogy a jogállamiság nem sérült oly módon, ahogy napjainkban, de a fékek és ellensúlyok rendszere is jóval nagyobb szerepet töltött be, viszont az, hogy ilyen biztos alapokat tudtak lerakni a Fidesznek úgy, hogy közben ők is azt lopták el, amihez hozzáértek - tegyük hozzá, jóval bénábban csinálták -, egyenesen megbocsáthatatlan bűn. Mi többet kell tennie a választópolgároknak ahhoz, hogy maga az ex-főpolgármester is észrevegye, hogy sem neki, sem a bandájának nem terem már több babér ebben az országban? A rendszerváltás jólétének, pardon, jobblétének reményének lerombolásában az MSZP-SZDSZ-kormányzás éppúgy felelős, mint a Fidesz, ezek után pedig alapvető minimum egy européer, XXI. századi gondolkodású ember számára, hogy azok, akik mérgezték a múltunkat és mérgezik a jelenünket, soha többet ne jussanak a legcsekélyesebb hatalomhoz sem. Javítva a címet: ne folytassa, Demszky!

2018. 09. 25.

PODCAST

A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.

Ide a diktatúrával!

A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung augusztusban egy felmérést készített arról, mit gondolnak a magyar emberek a demokráciáról, a rendszerváltás óta megalakult kormányokról és önmagában az ország helyzetéről. A végeredmény rengeteg tanulsággal járt és sok mindent igazolt is: kiderült, amit ezer éve szajkózok és próbálok megértetni a komplett ellenzékkel, miszerint a fideszes szavazók tudnak a korrupcióról, csak nem érdekli őket, de a totális apátia, közönyösség és a politika iránti tudatlanság is képviselteti magát. Ebben a posztban elsősorban a felmérés talán leggyalázatosabb válaszára térek ki bővebben.

Mégis milyen szolgalelkű, megalkuvó néplélek uralkodik egy olyan országban, ahol a felmérésben megkérdezettek 11%-a diktatúrában szeretne élni, a harmadát egyáltalán nem érdekli, hogy milyen politikai rendszerben él, a fele szerint pedig van jobb a demokráciánál? Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a társadalom nem látja, vagy nem akarja látni azokat a tényezőket, amelyek a történelem során folyamatosan tévútra vitték: a világ szebbik oldalán, a "liberális mocsoktól" bűzölgő Nyugaton alighanem - teljesen jogosan - hülyének néznék azt a 11%-ot, amelyik egy nyilas- és kommunistaterrortól, Szálasitól és Rákositól sújtott országban szeretné visszahozni a diktatúra csodás, jól bevált intézményét. 

felirat.jpg

Amíg ennyire tévúton járunk azt illetően, hogy mit szeretnénk ezzel az országgal, addig nem várható el az sem, hogy az emberek független, autonóm döntéseket tudjanak meghozni a politikát illetően és ne hódoljanak be az első jó kiállású politikusnak, aki 13. havi nyugdíjat meg Erzsébet-utalványt ígér nekik. Orbán Viktor is a demokrácia megkérdőjelezésében utazik az illiberális maszlagjával amikor olyan országok követését tartja előrevezetőnek, amik nem is demokráciák. 1989-ben írta meg Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című tanulmányát, amelyben azt vezette le, hogy a liberális demokrácia, vagyis az "emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja" által a történelem véget ér, hiszen a kormányzás végső és legkiválóbb formájának eljövetelével a konfliktusok, háborúk és ellentétek is elmúlnak majd. Fukuyama nagyot tévedett, ez tény, azonban nem akkor, amikor a legműködőképesebbnek hitte a liberális demokráciát, hanem amikor azt gondolta, hogy mindez elhozza a teljes békét. Amikor Orbán Viktor következetesen, jól kitalálva gyalázza ezt a politikai rendszert a zavarodott ideológiai talapzatokon álló illiberalizmus malmára hajtva ezzel a vizet, egyben azt a magyar társadalmat is elvágja a liberális demokrácia értékeitől, amelyik a liberális szó hallatán fiatal gyerekekre gondol, akik nemváltó műtéten esnek át és hormonkezelést kapnak, vagy árokba borult drogosokra, esetleg a homoszexualitás kötelezővé tételére. Miközben miből áll a libdem? A hatalom és az igazságszolgáltatás szétválasztásán, a szabad választásokon, az általános választójogon és a többpártiságon. Melyek ezek közül azok, amik felvállalhatatlanok? Többek között Orbán Viktor és a Fidesz gyalázatos kommunikációja is az oka annak, hogy felnőtt, a történelmet legalább alapjaiban ismerő emberek ilyen kifordult, gyalázatos válaszokat tudnak adni.

diktatura.jpg

Kép: Difference Wiki

Pontosan tudjuk, hogy egy diktatórikus országban olyan alapvető emberi jogok sérülnek, mint a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, amiből alapvetően következne, hogy a felmérésben megkérdezettek is támogatandónak tartják a saját véleményük és világnézetük elnyomását. De csak következne, hiszen a diktatúrára vágyók nem a jelenlegi állapotuk szerint, egyszerű kisemberekként gondolnak magukra, hanem a rendszer kiváltságosaiként, ergo az ő véleményük természetesen nem szenved csorbát, mert az maga a diktatúra véleménye. Ebbe azon csekély számú nemzetiszocialisták és neonácik is idetartoznak, akik úgy éltetik Hitlert és annak tetteit, hogy a magyarokhoz fűződő véleményét és ellenszenvét rendre kifelejtik az értékeléséből. Igazán szomorú, hogy a XXI. században olyan alapvető kérdésekre nem ad egyöntetű választ a világ, - mert gyanítom, a helyzet más Kelet-Európai országban sem ilyen egyértelmű -, minthogy szeretnénk-e rettegésben, kiszolgáltatottan, a regnáló kormány hatalmától félve élni. 

Kína kommunista diktatúrája már odáig fajult, hogy társadalmi szintjük, környezetük és viselkedésük szerint pontozzák az embereket: aki több pontot kap, kiváltságokat, könnyebbségeket élvezhet, aki kevesebbet, arra meg vár a nyilvánvaló nyomor. Rodrigo Duterte birodalmában, a Fülöp-szigeteken halomra ölik a potenciális drogkereskedőket és fogyasztókat, köztük ártatlan gyerekeket is. Észak-Koreában módszeres kínzás és később halál vár arra, aki letép egy propagandaposztert a falról. A diktatúra bárhol is érkezik, rombol, nyomorba dönt, elhajlítja az ember lelkét és bármekkora ellenállással is néz szembe, egész országok, régiók mentalitását határozza meg évtizedekre visszamenőleg.

Hogy miért tartottam fontosnak mindezt elmondani? Legfőképp az elején leírtak okán: miért várunk felelős társadalmi döntéseket a választásokon, ha ilyen kérdésekben sincs konszenzus? Nyilvánvaló, sokan élnek megtévesztésben, ahogy abban is biztos vagyok, hogy jóval kevesebb lenne ez a 11%, ha a megkérdezettek megfelelően értelmezték volna a kérdést, sőt, az sem kötelező, hogy a nap minden percében percében demokráciatípusok működéseinek hatékonyságát tanulmányozza az ember, de legalább azt a szintet üssük meg mindannyiunkért, hogy ilyen kérdéseket fel se kelljen tenni az embereknek Mi határozhatjuk meg a jövőnket, ne vegyük el azzal a lehetőséget, hogy fogalmunk sincs a régmúlt és a jelenleg zajló állapotokról.

2018. 09.22

MSZM - CSATLAKOZZ A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALOMHOZ

A Magyar Szociáldemokrata Mozgalom, rövidítve MSZM azért jött létre, hogy lehetőséget nyújtson azoknak az embereknek, akik hisznek abban, hogy a baloldal megújulhat, a szociáldemokrácia képes felvenni a versenyt a XXI. századdal és hogy a megosztottságból és ellenzékiségből jól éldegélő, többszörösen megbukott képviselőket el kell zavarni.

E-mail: maszmo2018(kukac)gmail(pont)com

A blog.hu nem válhat a kormány szócsövévé!

Az Index függetlenségének kérdése egy olyan témakör, amiről - lévén, hogy Magyarország legnagyobb és ráadásul ellenzéki hírportáljáról van szó - akkor is aktuális beszélni, ha éppen semmiféle arra irányuló jel nincs, hogy a fennálló hatalom bármilyen módon is kockáztatja a szerkesztőségben folyó munka hitelességét és minőségét. Most azonban van. Bár az Index környékén zajló tulajdonosi jogkörök változásai elég kesze-kuszának tűnnek, és nemcsak tűnnek, azok is, de a végeredmény ezzel szemben már a napnál is világosabb: egy KDNP-s üzletember(?), Oltyán József lett a lap kereskedelmi vezetője amellett, hogy a portált üzemeltető CEMP alighanem a Fidesz kezébe került.

Nem kell részleteznem, milyen visszafordíthatatlan züllést okozna a komplett ellenzéki újságírás számára, ha az Index a Népszabság sorsára jutna. Azonban az ördögöt sem kell festeni a falra, Tóth-Szenesi Attila, az Index főszerkesztője pedig arról biztosította tegnapi írásában az olvasókat, ha az oldal "megváltozik az lenni, ami eddig volt", akkor a lehető leghangosabban fognak szólni, így egyelőre nem tehetünk mást, mint várunk és reménykedünk benne, hogy erre sosem fog sor kerülni.

De - személyes érintettség okán is - ne felejtsük el az Index mellett, kvázi kistestvérként működő platformot sem, ami a magyar internet egyik legfontosabb találmánya volt: ezt a platformot használom éppen most is. A blog.hu, a háziasszonyok, vállalkozók, munkanélküliek, barna hajúak, középkorúak, fiatalok, azaz mindenki által írt hely részben megvalósította azt a mára befuccsolt gondolatot, hogy az internet a kulturált viták, véleménycserék helye, ahol mindenki a saját meglátása szerint dönti el, hogy anonim marad, vagy névvel, esetleg arccal felvállalja véleményét. Ahogy Jámbor András, a Mérce főszerkesztője fogalmazott cikkében: 

A blog.hu annak az álomnak a beteljesedése volt kicsit, amit a korai internetről gondoltak a kutatók, hogy mindenki hozzáférhet a véleményközléshez, és demokratizálódik a véleményközösség. 

felirat.jpg

Mindig jó érzéssel tölt el, amikor belegondolok, milyen sokan vannak, akik igenis beáldozzák az utolsó óra szabadidejüket azért, hogy publikálhassanak egy - esetlegesen - olyan véleményt, amiért csak fröcsögést kapnak a kommentszekció árnyékában megbújó trolloktól. Persze nyilvánvaló, hogy senki nem ezért csinálja: valaki a grafomániás mivolta miatt, más csak megszeretné osztani az emberekkel mindazt, amit gondol, de nem is a cél és a motiváció a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy volt egy platform, ahol ezt megtehették.  

Tavaly hirtelen felindulásból írtam meg az első bejegyzésemet, aztán egy csomó követte. Mérges voltam és mind a mai napig vagyok azért a fojtogató közhangulatért, amit a kormánypárt generált a másként gondolkodókkal szemben. Elegem volt abból, hogy a társadalom a két szemééig nem lát el, ha politikáról van szó és olyan embereket bálványoznak, mi több, istenítenek, akiknek egy olyan országban már rég börtönben kéne lenniük, ahol jelent valamit az a szó, hogy következmény. A mérgem gyakran csapott át elkeseredettségbe, de kifejezetten a politika iránti folyamatos csalódásaim voltak a döntő okai annak, hogy újra és újra az "Új bejegyzés" szövegre kattintottam. Nem szeretném, ha ennek vége lenne.

fuggetlen.png

Egy valamit viszont alaposan megtanultam: ebben a térben nincs olyan, hogy megéri-e vagy sem. Aki 2018 Magyarországán politikával foglalkozik hivatásos újságíróként vagy mezei bloggerként, annak ennél jóval fontosabb dolgokat kell megkérdeznie magától. Egy olyan évszázadban, ahol a politika trendje az, hogy senki nem hisz semmiben, kell lennie olyan embereknek, akik akár az interneten, akár más felületeken, de kiállnak eszmékért, gondolatokért és véleményekért. A blog.hu segített, hogy ezt megtehessük.

Természetes, hogy rengetegszer írtam hülyeségeket, néha olyan dolgokat is, amiket a kikerülés után már pár perccel megbántam, ahogy az itt publikáló bloggerektől is olvastam hatalmas marhaságokat, ugyanakkor félelmetes az a világ, ahol a magyar internet utolsó apró kis szigetéről végérvényesen eltűnnek ezek a "hülyeségek." Hogy mi válthatja fel ezeket? Kormánypárti sajtóközlemények, nyilatkozatok, heves egyetértés, bólogatás. Ahogy Evelyn Beatrice Hall írta Voltaire-ről szóló könyvében: "Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd." A jelenleg fennálló hatalom a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló legfontosabb gondolatot percenként tiporja meg valamely intézkedéssel, a jelenleg ismert állapot pedig semmi jót nem vetít előre. Sok erőt és kitartást kívánok az Index újságíróinak, a helyzet legnagyobb potenciális veszteseinek, illetve az összes olyan embernek ma Magyarországon, akinek politikai ellenszélben kell dolgoznia. Az egyetlen, amiben bízni tudunk az, hogy egyszer még eljön egy olyan idő ebben az országban, amikor nem az határozza meg az ember munkáját, hitelességét és egzisztenciáját, hogy kormánypárti vagy ellenzéki.

2018. 08. 19.

PODCAST

A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.

Magyarország problémája nem kormány, hanem rendszerszintű

A széttöredezettség, a hatalomhoz kerülés ábrándja és az egyszerű tehetségtelenség együttesen az okozata annak, hogy ma Magyarországon egy autoriter, tekintélyelvű wannabe keleti diktátor hatalmas legitimitással kormányozhat. Az ellenzék nem akkor árulja el hazáját, amikor megszavazza az amúgy anomáliákban is bővelkedő Sargentini-jelentést, ahogy arra Orbán Viktor és a propagandagépezete utalt napok óta, hanem ha képtelen reális és az ország többsége számára elfogadható alternatívát nyújtani. Ez nem történt meg 2014-ben és 2018-ban sem és amennyiben nem hiszünk a Jézuskában vagy a Télapóban, egyszóval a csodákban, akkor jövőre, az önkormányzati és az európai parlamenti választások során sem fog. Az ellenzék nemcsak cserben hagyta, de el is árulta a választópolgárok többségét, számszerűen 51%-át a saját önös érdekeikért, a csekély parlamenti és bizottsági helyekért.

Az Orbán-kormány egyik legnagyobb belpolitikai sikere után éppúgy érdemes átvizsgálni az egész magyar politikai rendszer működésképtelenségét, pontosabban a működésének a deformáltságát mint akkor, ha a rezsim az utolsó hónapjait élné, aminek főleg úgy van értelme és haszna, ha nem fogadjuk el azt a képtelen ellenzéki mantrát, hogy a Fidesz hazudott először, a Fidesz lopott először és így tovább. Ha képesek vagyunk túl látni a szekértáborokon és nem igazságbeszédnek felfogni mindent, amit a politikai elit bal vagy jobb oldala mond, arra is képesek vagyunk, hogy ne kormányokban, hanem rendszerszerűen gondolkozzunk. Ha pedig XY kormány helyett a rendszerváltás óta eltelt politika 29 évét látjuk, máris világossá válik, hogy az alapvető problémák nem 2010-ben kezdődtek. (Pontosan ezt nem értik azok a feltörekvő politikusok, akik személyekre vezetik vissza az országban zajló problémákat és nem látják, hogy a csalás, a korrupció és az a "keleti stílus" bele van kódolva a rendszerbe.)

Ahogy kezdődött - Antall nem érti a sajtószabadságot

Az első szabadon választott kormány miniszterelnöke, Antall József megítélése az akkori idők közvéleményéhez képest napjainkra sem változott radikálisan: úriember mivoltát nem lehet megkérdőjelezni, de a rendszerváltás következményeként végbemenő drágulás, a munkanélküliség és a szabadsággal együtt járó jobb élet reménye pillanatok alatt hiteltelenné tették az MDF-et. Bár nem kizárólag Antall Józsefnek és minisztereinek kellett megszokniuk a demokrácia furcsa, néhol kellemes, néhol bűzölgő szagát, hanem egy egész országnak, amely azelőtt csak hírből ismerte azt, de a médiával és a sajtóval folytatott hosszú háborúskodás minden bizonnyal azt mutatja, hogy ez nem is nagyon sikerült nekik. Ahogy később kiderült, a társadalomnak se.

felirat.jpg

Antall a lakiteleki rendszerváltók népi vonulatával egyetemben hangoztatta a plurális média és a sajtószabadság fontosságát, amik a szocializmus alatt érthető okokból nem valósultak meg, ám ahogy kormányra került, máris lojalitást várt el a hír- és magazinműsoroktól. Ennek elérést abban látta, ha a közrádió és televízió éléről menesztik Gombár Csabát és Hankiss Elemért, amit egy 1974-es, igen, egy kőkeményen a Kádár-rendszer alatt bevezetett kormányrendelet alapján szeretett volna megtenni, ami kimondja, hogy a közintézmények munkáltatója a kormány. Később a soros költségvetési vitában a Magyar Televíziótól elvontak egymilliárd forintot, majd maga Hankiss kérte a felmentését a köztársasági elnöktől 1993-ban.

Az első médiaháborúként is ismert viaskodás sokkal több, mint egy érdekes rendszerváltáskori történet: remekül megmutatja, hogy a kádári berögzültség - amelynek hatása a mai napig tart - az egyébként demokrata közjogi méltóságokra is kihat, akik élesen elítélték a '89 előtti médiának nevezett propaganda mosdatását, lejáratókampányait és bűneit, de a saját kormányuk alatt ha nem is ugyanolyan módszereket, de lojalitást és szövetséget vártak el a sajtótól. Mint ahogy előbb említettem, az eset nem egyedülálló, mi több, végigkísérte az elmúlt 29 évünket. Bár a Fidesz kétséget kizáróan a legkártékonyabb kormánypárt az összes közül, de nem érdemes és nem is lehet mindent a nyakukba varrni, ami a média és az ellenzéki hangok ellehetetlenítésével kapcsolatos: hogy egy példával éljek, a 2010 előtti kormányzatok a homokozó királyai, a nagyfiúk, akik bármit megtehetnek a kicsikkel szemben, ám egy kicsi inkább úgy dönt, nem menekül, hanem tanul tőlük. Ma pedig azt láthatjuk, a homokozót egyedül uralják mindent és mindenkit kiírtva maguk mellől.

sajto_1.jpg

Kép: Morfondir

Nehéz feladat lenne visszaemlékezni arra az időre, amikor nem okozott kellemetlenséget a mindennapi vagy akár a közéletben ellenzékinek lenni. A tűr, tilt, támogat három T-je közül a legtöbb esetben az első érvényesült, de gyakran előfordul az is, hogy a Rákosi-éra "aki nincs velünk, az ellenünk van" vélekedése volt az iránymutató a hatalom számára és egzisztenciája, munkája, egyszóval a megélhetése került veszélybe annak, aki a kormánnyal ellentétes véleményt fogalmazott meg. Helytálló azt mondani, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere óta ezen esetek száma valóban megnőtt, de ennek sem a Fidesz volt a szellemi atyja, csak jó diák módjára eltanulta és később - kiválóan - alkalmazta azt.

A megosztás és a gyűlölködés politikája szintén nem csak a Fidesz fegyvere, pláne nem abban az országban, ahol a kampányguruk és a PR-managerek agyán egy kósza gondolat formájában sem fut át az, hogy ne uszítással és félelemkeltéssel, hanem az elért sikerekkel, pozitív módon reklámozzák magukat. Ehelyett jön a 23 millió román munkavállaló, még több migráns, még több Soros-szervezet, az erre fogékony választópolgároknak pedig több se kell ahhoz, hogy elhiggyék azt a hazug lózungot, amit a politikusaik szájából hallanak, miszerint egyetlen tollvonással ők is hősökké válnak a haza megmentése során.

Megosztottság, avagy a "mi" és a "ti" kultúrája

Felfordul a gyomrom, amikor a különböző, nagy általánosságban semmit mondó és céltalan televíziós vitaműsorok során akár a bal, akár a jobboldal elkezd többes szám első vagy második személyben beszélni. Egy kicsit a demokrácia halála, amikor saját magunkat és másokat is egy táborba - szekértáborba - skatulyázunk teljességgel alaptalanul.

Tudjuk, hogy aki Orbánt kritizálja, az Soros-bérenc, beengedné a migránsokat, hagyná, hogy megerőszakolják a lányaink, asszonyaink, utálja a keresztényeket, imádja a muszlimokat, a Nyugat zsoldosa, ballibsi, zsidó, bolsevik és hazaáruló.

Ellenben aki Gyurcsányt kritizálja, az nem akar összefogni, Orbánnal van, segíti a Fideszt, náci, fasiszta és hazaáruló.

Ebben az ingoványos politikai térben nincs olyan vélemény, amelyik ne lenne hazaáruló valamelyik oldal számára. Persze mindenki számára hívogató, ha valahol "letelepedhet" és személy szerint úgy érzi, megtalálta azt a politikai formációt, amiben hisz és amit támogatni tud, de a rajongásig fajult, elvakító imádat és a mértéktelen bálványozása a politikusoknak olyan hiba, ami már most megbosszulja önmagát.

gyurcsany_orban_2-1024x576.jpg

Kép: 24.hu

Az Egyesült Államokban sem egészséges, hogy a demokraták és a republikánusok uralnak mindent, amit egy kicsit ellensúlyozni tud a fékek és ellensúlyok rendszere, és valljuk be, Trump regnálása alatt erre szükség is van. (Amíg Magyarországon elképzelhetetlen lenne, hogy egy képviselő XY fontos ügyben ne a pártja szerint szavazzon, addig az USA-ban ez meglehetősen gyakori, illetve ott, diktatúrák nélkül a társadalom gerince is egyben maradt.)

A két részre osztódás, amely jelenen állapot szerint egy kifordított kuruc-labanc ellentétet mutat, vagyis vannak a hazaáruló liberálisok, pardon, libsik, akik Soros György szervezeteivel összejátszva törekednek Magyarország ellehetetlenítésére és kultúrájának lerombolására, és vannak a hős keresztény-konzervatívok, akik mindent megtesznek azért, hogy a hazát ért támadást visszaverjék elkergetve a főmumust, Sorost. A legszebb az egészben, hogy a szekértáborokba osztódást nem is kell szükségszerűen elvégeznünk, hiszen megteszik azt mások helyettünk. 

Talán még nem is érzékeljük, de beláthatatlan következményei lesznek - és már vannak is - annak, ha kvázi két "külön" országként élünk, ebben pedig olyan nagy hatalmú erők segítenek, mint a magyar néplélek, a kormánypárt propagandája és az oldalakhoz tartozás hamis illúziója. Ennek tökéletes bizonyítékai azok a kommentek, melyeknek elolvasása után sem lehet megmondani pontosan azt, hogy az ellenzékről vagy a Fideszről beszél. A szabad véleménynyilvánítás vívmányának köszönhetően éppúgy lehet hazaáruló, bolsevik és kommunista a Fidesz, mint az ellenzék. 

Végre tenni az országért

Elképzelhető, hogy a társadalom többségének tökéletesen megfelel, hogy vagyunk mi, meg vannak ők, hiszen ezáltal van ellenségkép is és egy olyan erő, ami ellen a végletekig lehet harcolni.  Azonban. Rá kéne végre jönnünk, hogy se a libsiknek, se a mélymagyar keresztényeknek sem lesz olcsóbb a kenyér vagy külön bejáratú orvosi rendelőjük, csak mert így vagy úgy vélekednek a politikáról, mert egy ország, egy nép vagyunk sok különböző származással, véleménnyel és gondolkodással. Meg kéne értenünk, hogy nagyon komoly, kormányokra alig visszavezethető rendszerszintű problémákkal nézünk szembe, amit napról napra mélyítünk el még jobban.

Fúrhatjuk egymást a végtelenségig, de hogy akarunk kitörni a bűzlő kelet mocsarából, ha tudatosan harcolunk saját honfitársaink ellen? Lehet, hogy nem értjük a demokráciát, lehet, hogy a kádári néplélek belénk ültette, hogy kell egy atyáskodó, paternalista vezető, de semmivel sem vagyunk jobbak vagy rosszabbak a többi népnél. Csak tőlünk függ az, hogy lesz-e változás.

2018. 09. 16.

PODCAST

A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.

Orbán lepaktál a szélsőjobbal

448 igen, 197 nem és 48 tartózkodás mellett fogadta el az Európai Parlament a Sargentini-jelentés néven ismert beadványt, melyben a névadó, az Európai Zöld Párt holland képviselője, Judith Sargentini fejezte ki aggodalmát olyan kérdésekben, amelyek Magyarországon szerinte aggályosak: ilyen az egyenlő bánásmódoz való jog, a korrupció, az összeférhetetlenség, a választási rendszer működése és a véleménynyilvánítás szabadsága.

A szavazás pikáns részét érthetően nem az adja, ahogy az Orbán politikájával nyíltan szembemenő Guy Verhofstadt vagy a hosszas tanácskozások után végül a jelentés elfogadása mellett döntő MSZP európai parlamenti képviselője, Újhelyi István szavazott, sokkal inkább Orbán saját pártcsaládja, az Európai Néppárt volt a döntő faktor a jelentés megszavazásakor, akik 2/3-os többséggel támasztották alá a jelentésben leírtak igazságtartalmát, köztük a Néppárt vezetője, Manfred Weber.

A szavazás végeredményétől függetlenül ugyanakkor naivság lenne azt gondolni, hogy innentől kezdve az EU és Orbán között levő hallgatólagos megállapodás az uniós pénzek kiszivattyúzását illetően változnának, a keresztény-konzervatív jobboldalisághoz tartozás viszont egyre határozottabban kérdőjeleződik meg a menekültválság hatására erősődő populista szélsőjobboldallal szemben. Orbán támogatóit már nem a mérsékelt jobboldalon kell keresni, hanem a skála szélén, ott, ahol Nigel Farage, Gert Wildeers, Recep Tayyip Erdoğan és Vladimir Putyin tanyázik. 

orban_1.jpg

Kép: HVG

Orbán Viktor nevében kell kikérnem azt az alaptalan feltételezést, hogy rasszista, antiszemita vagy szélsőjobboldali lenne: bár ott a szövetkezés Putyinnal, lepaktálás a rothadó kelet korruptságával és megannyi más eset, Orbán Viktor politikája, ideológiája és csaknem az összes cselekedete 2010 óta mind azt mutatják, hogy még szélsőjobboldalinak is kevés, hiszen azok - legyenek akármilyen gondolatok is - hisznek valamiben, ő pedig következetesen kitartott amellett, hogy annyi zászlót lenget, amennyit elbír és persze amennyire kifizetődő az. Magyarország miniszterelnöke annak a XXI. századi hullámnak a doyenje, amely vállaltan, sőt, büszkén nem hisz semmiben: az értékelvű politizálás az ő értelmezésükben megbukott és talán soha nem is létezett, helyette pedig egyszerre kell mindent és semmit mondani, majd ha az érdek később úgy kívánja, annak is az ellenkezőjét. 

felirat.jpg

Ebben a helyzetben pedig sorolhatjuk akár illiberálisnak, akár keresztény-konzervatívnak, de még fasisztának is Orbánt, ahogy a liberális elit álmából felkelve harsogja, a lényeg nem a kifejezéseken van, hanem azon, hogy a lehetséges szélsőjobbos váltás és a pártcsalád-csere a jövő évi európai parlamenti választások során végérvényesen egy olyan közegbe tereli Orbán Viktort, ahol egész egyszerűen nincs visszaút: egy liberális politikus lehet később jobboldali, egy marxista elfogadhatja a szabad piacot, de az, aki Putyin, Wildeers és Erdoğan mellé áll be a sorba, az nemhogy bármiféle konszolidáció lehetőségét dobja el magától, de azt is, hogy valaha is demokrata legyen.

A török, orosz és megannyi más autoriter, diktatórikus rendszer önmagát szívesen hívja demokratának vagy demokratikusnak, ahogy az NDK is tetszelgett ezzel a névvel, azzal azonban érdemes tisztában lenni, hogy ahol ellenzéki politikusokat vernek össze, csuknak le vagy gyilkolnak meg, az maximum a nevében kapcsolható bárminemű formában is a demokráciához. Orbán a Sargentini-jelentés elfogadása után egy hatalmas - szó szerinti - löketet kapott azt illetően, hogy a helye inkább a Svéd Demokraták, az Egységes Oroszország és az Igazság és Fejlődés Pártja között van.

A XXI. század politikai változásai, az egyenlőtlenségek sosem látott mértékű növekedése, a kizsákmányolás és a politika iránti apátia mind olyan részek egy nemzet és egy társadalom életében, melyek következményei többek között az, hogy Orbán Viktor milliók szemébe marad hiteles úgy, hogy ideológiáját és hitvallását olyan rendszerességgel váltogatja, mint az alsónadrágját. Még nem értünk el arra a szintre, ahol a miniszterelnök példaképei állnak, de ezzel a kis segítséggel nem sokáig kell várnunk arra, hogy országunkat büszkén nevezhessük a legvidámabb diktatúrának.

2018. 09. 12.

PODCAST 

A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.

Ilyen a kultúrkampf Magyarországon - írásom a Kolozsvári Szalonnán

Ide kattintva olvasható.

„Nem kell nagy képzelőerő a kényelmes szerkesztőségi székekben látni Szakács vagy Gajdics elvtársat, amint éppen azon morfondíroznak, hogy a nagy jobboldali kultúrharc során most az énekesekbe, a producerekbe, a filmrendezőkbe vagy az írókba kellene belekötni ahhoz, hogy ostoba ballibsizéssel még jobban hergelni tudják a saját szavazóbázisukat."

Káderek országa

Orbán Viktor rendszerét megannyi nézőpontból elemezték már, ezen elemzések többségének visszautasítását pedig a köztévé és a többi, az állam által üzemeltetett médiafelület, valamint az egyszerű kormánypárti szavazópolgárok együttes erővel elvégezték. Volt válasz minden ügyre, ami csak a Fidesz háza táján felbukkant: van ok Tiborcz István ügyködéseire, Mészáros Lőrinc és a hazug "nemzeti tőkésosztály" létrehozására és a hazugságra, valótlanságokra alapuló híreknek nevezett lejáratókampányokra: nincs olyan téma, amit ne lehetne bevédeni a Figyelő vagy a Demokrata hasábjain. 

Az sem újdonság, hogy a kormánypárt - azzal, hogy április 8-án kvázi mindenhol erre felhatalmazást is kapott - a közszéfárban gond és gátlástalanság nélkül ültetheti be a jobbnál jobb minőségű bársonyszékekbe az embereit. Tudjuk azt is, hogy mit csinálnak ezek az emberek: aláírnak és bólogatnak. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek a szolgalelkű, opportunista kinevezettek nemcsak a nagypolitikát vagy különböző járások igazgatóságait lepik el, hanem összességében az összes olyan szférát, amire a Fidesz rá akarja tenni a kezét.

Ez alól nem kivétel az oktatás.

felirat.jpg

Őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy egy teljesen átlagos, középosztálybeli Fidesz-szavazónak, aki számára semmiképpen nem hízelgő sem a stadionok építése vagy a Mészáros Lőrinc-jelenség burjánzása, de mégis rájuk szavaz, vajon mit szól a napokban megjelent hírekre, miszerint indoklás nélkül utasították el egy olyan ember iskolaigazgatói pályázatát, aki mögött ott állt az egész iskola, köztük a szülők, a diákok és a tanárok is? A Debreceni Ady Endre Gimnázium vezetéséért szintén induló, de kívülről érkező Türk László történelemtanár pályázatát a 32 éve tanító Rózsavölgyi Gáboréval ellentétben gond nélkül elfogadták. 

Vajon mi lehet Türk László lenyűgöző győzelmének az alapja? Az, hogy fideszes önkormányzati képviselő.

Innentől kezdve pedig teljesen mindegy a történetben, hogy hol történt meg az eset vagy kik voltak a pályázók, hiszen túlságosan is jóhiszemű dolog lenne azt gondolni, hogy ezelőtt ne történtek volna és ezután ne történnének hasonló vagy pont ugyanilyen esetek.

De mégis ki az, aki saját politikai meggyőződése és szimpátiája okán asszisztál ehhez?

Itt még csak véletlenül sem politikáról van szó. Sokkal inkább arról, hogy a Fidesz kisajátítani és birtokolni akar mindent, amivel csak megerősítheti a hatalmát. Nem számít, hogy Rózsavölgyi egy megbecsült tanára volt a debreceni közösségnek, hiszen a főbenjáró bűnét és bukásának okát, hogy nem fideszes képviselő, ez semmiképpen nem tudja megszépíteni. Ahogy az sem érdekes, hogy ellenfele még csak nem is tanított abban a gimnáziumban, ahol egyszerre csak kinevezik igazgatónak. Az egész sztori teljesen nyilvánvaló okok miatt úgy bűzlik ahogy van, kvázi védhetetlen, ezt tagadni hazugság, helyeselni pedig egyet jelent a magyar nemzet lassú haldoklása közben járt örömtánccal. 

ddd_1.jpg

Kép: 444

Orbán azonban kiváló érzékkel játszik rá arra, hogy ma Magyarországon több százezer ember gondolja azt, hogy a Fidesz tévedhetetlen, a saját gondolatait pedig pártokhoz kell igazítania. Ebben az esetben viszont előáll az a helyzet, hogy sokan örömmel, vagy csak egyszerű beletörődéssel szemlélik azt, hogyan válik az egész országunk - jelen esetben az oktatást is beleértve - hataloméhes emberek játszóterévé, ahol úgy rakosgathatják a kis bábuikat egyik helyről a másikra, ahogy csak a kedvük megkívánja. 

Magyarországon az egészséges kormánykritika műfaja is alapvető hiányosságokban szenved: a rendszerváltás óta nincs más képlet azon kívül, hogy mi meg ti. Alternatíva nyújtása és valós ellenzéki munka nélkül a Fidesz a pofánkba röhögve fogja kétmondatos levelekkel leszavazni az egész város által támogatott igazgatókat és tanárokat.

Mert megtehetik.

Mert megengedjük nekik.

2018. 08. 17.

PODCAST

A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.

MSZM - CSATLAKOZZ A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALOMHOZ

A Magyar Szociáldemokrata Mozgalom, rövidítve az MSZM azért jött létre, hogy lehetőséget nyújtson azoknak az embereknek, akik hisznek abban, hogy a progresszív baloldal megújulhat, a szociáldemokrácia képes felvenni a versenyt a XXI. századdal és hogy a megosztottságból és ellenzékiségből jól éldegélő, többszörösen megbukott képviselőket el kell zavarni.

E-mail: maszmo2018(kukac)gmail(pont)com

A forradalom felfalja gyermekeit

A jövőben nem indulhat a társadalmi nemeken és azoknak a tanulmányozásain alapuló képzés az ELTE-n - áll az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az igazságügyi tárca rendeletmódosító előterjesztésében. A magyar közvélemény egyöntetűen nem tud megbirkózni a gender kifejezéssel és annak valódi tartalmával: gyakori kritika a szakkal szemben, hogy teljesen szükségtelen, mások szőrös lábú, férfielnyomó radikális feministákat vizionálnak a padsorokba, akik epekedve várják már, hogy a szakdolgozatukat a 178. feltalált nemről írhassák, megint mások definiálni sem próbálják és elejtett szóösszetételekből alkotnak egymondatos véleményeket. A helyzet az, hogy a társadalom semmit nem tud a társadalmi nemek kutatásával foglalkozó képzésről, de hozzá kell tenni, sokat nem is tettek, hogy az emberek tisztább képet kapjanak ezzel kapcsolatban.

Az teljesen világos volt, hogy a kormány kénye-kedve szerint zárathat be olyan szakokat, amelyek szerinte szükségtelenek: nem számít, hogy arra hányan jelentkeznek, ahogy lényegtelen az is, hogy alapvetően a piaci helyzetnek kellene szabályoznia a különböző képzések működését, hisz régóta tudjuk, hogy a nagyságos Fidesz-KDNP Kádár János stílusában simogatja meg a buksinkat és közli bizonyos alkalmakkor, hogy majd ő tudja, mi a jó nekünk, pórnépnek.

A gender szakról és annak szükségességéről, szükségtelenségéről és az azt ért kritikákról azért sem értekezek a továbbiakban, mert se tudásom, se szakértelmem nincs annyi, hogy ebben a témában konzekvens véleményt tudjak nyilvánítani. Azt hiszem lesznek azok, akik ezt megteszik helyettem.

felirat.jpg

Sokkal inkább arra hívnám fel az olvasó figyelmét, hogy milyen megosztó lett az elmúlt napokban a kormánypárti újságírók között ez a hír.

Mióta Bencsik Gábor kifejezte az - éppenséggel - ellenvéleményét a bezáratás helyességével kapcsolatban, azok az olvasói karaktergyilkolják, akik eddig a legnagyobb tisztelői voltak. Ezen poszt élesítése előtti percekben több, mint 1000 hozzászólás és 400 megosztás érkezett a bejegyzésére, amelyben erről ír:

Ha igaz a hír, akkor most eljött a pillanat, hogy a kormány politikáját támogató nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiek megvédjék a kormányt saját rossz döntésétől. (...)  Más műhelyekben pedig értékes munka folyik, segít megértenünk, hogy miért viselkednek úgy az emberek, ahogy, és mit kellene tennünk, hogy jobban működjön a társadalom. 
Nonszensz, hogy a magyar tudományosság ne kapcsolódhassék be ebbe a folyamatba, a tudományos konferenciákon ne legyen jelen magyar kutató, a folyóiratokban ne jelenjék meg magyar szerző. (...) Ne legyen hát igaz a hír. A kormány ne akadályozza meg a társadalmi nemek mesterszak további működését. Bízzon bennünk, nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiekben, hogy megvédjük azokat az értékeket, amelyekkel azonosul. 

Mi látható ebből? Az, hogy a Fidesz és a párt támogatói az ország legjobban elkülönített safe-space-ébe vannak zárva, ez a biztonságos tér pedig, vagy másképpen fogalmazva az a buborék, amibe milliók férnek el kényelmesen, egy kis részén kiszakadt, aminek a következménye olyan értetlenséget szült bizonyos olvasók körében, amilyet a rendszerváltás első napjaiban érezhettek utoljára. 

gener.jpg

Kép: Epresso

Milyen szimbolikus az, hogy egy kormánypárti újságíró az elmúlt évek alatt oly kevés alkalommal, de most végre egy ellentétes véleményt fogalmaz meg, ennek végeredménye pedig az, hogy egyből záporoznak a "mélységesen csalódtam magában, soha többet nem olvasom"-kommentek. Még nem tudjuk, de ez a bizonyos buborék beláthatatlan következményekkel jár a társadalom életében: a módi mostantól az, hogy ami a saját felfogásommal ellentétes, az csak káros lehet, melynek még az írmagját sem lehet meghagyni. Természetesen megrögzött Fidesz-szavazóként egy ilyen világban élni maga lenne a paradicsom, kérdéses ugyanakkor, mi lesz abban az esetben, ha a párt majd egy olyan jogszabály módosítást, törvénymódosítást vagy rendeletmódosítást ad be, amiben azok is érintettek, akik most ujjongva tapsikolnak annak a rendszernek, amelyik tudatosan és módszeresen évek óta kulturális, szellemi és politikai mérgezést hajt végre, mindazonáltal viszont én teljesen megértem azon kormánypárti olvasókat, akik a napi Magyar Idők-Demokrata-Ripost-888 adagjuk mellé nem számítanak olyan írásokra, véleményekre, amelyek kis mértékben is, de szembehelyezkednek a kormány véleményével.

Bencsik Gábor egyúttal arra is rávilágított, hogy hogyan is kellene működnie az újságírásnak egy olyan országban, ahol a média plurális alapokon nyugszik: persze most is lesznek olyanok, akik majd Orbán Viktor jól kifundált, előre megtervezett gumicsontjának tartják Bencsik vélekedését, pedig inkább arról kellene beszélni, hogy jelenlegi áldatlan médiaháborúk milyen jelentéktelenné válnának, ha mostantól kezdve a 888-on migránsozó Oláh Gellérttől, a Keménymagban Fideszes csajok szopási technikájáról kiselőadást tartó Jeszenszky Zsolttól egészen a kimúlt, többszörösen megbukott politikusok feltámasztásában jeleskedő Kálmán Olgáig mindenki a saját, autonóm döntése alapján elhangzó szavakat írná le és mondaná ki. Azt megszámoltuk már, hogy a fideszes publicisták ellenzékező, szocizó, jobbikozó része hány és milyen alkalommal tett kísérletet kritika megfogalmazására? Vagy tényleg azt gondolja itt több millió ember, hogy a Fidesz maga a tévedhetetlenség?

Nos, Bencsik nem ezt gondolta és meg is lett a jussa.

A szocialista rendszerben ilyen attitűd után következett a szóban forgó újságíró ellehetetlenítése és az újság beszántása. Azonban nem vagyunk a szocialista rendszerben. Magyarország egy olyan hely is lehetne, ahol az újságírók egytől-egyig azt írhatnák le, amit ők a valóságnak gondolnak. Ezzel szemben van az egyik oldal, meg van a másik oldal, akik versenyt űznek abból, hogy melyikük tud több gyalázkodó, rágalmazó, alaptalan cikket írni a másikról. A bértollnokok korát éljük, de aki egy pillanatig is csodálkozik ezen, az menjen fel Bencsik Gábor Facebook-oldalára, az ott olvasható véleményekből pedig mindenki rá fog jönni, miért nem érdemes a saját gondolatát hangoztatnia egy olyasvalakinek, aki épp ezért kapja a fizetését.

2018. 08. 11.

PODCAST

A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.

MSZM - CSATLAKOZZ A MAGYAR SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALOMHOZ

A Magyar Szociáldemokrata Mozgalom, rövidítve az MSZM azért jött létre, hogy lehetőséget nyújtson azoknak az embereknek, akik hisznek abban, hogy a progresszív baloldal megújulhat, a szociáldemokrácia képes felvenni a versenyt a XXI. századdal és hogy a megosztottságból és ellenzékiségből jól éldegélő, többszörösen megbukott képviselőket el kell zavarni.

süti beállítások módosítása