Az Index függetlenségének kérdése egy olyan témakör, amiről - lévén, hogy Magyarország legnagyobb és ráadásul ellenzéki hírportáljáról van szó - akkor is aktuális beszélni, ha éppen semmiféle arra irányuló jel nincs, hogy a fennálló hatalom bármilyen módon is kockáztatja a szerkesztőségben folyó munka hitelességét és minőségét. Most azonban van. Bár az Index környékén zajló tulajdonosi jogkörök változásai elég kesze-kuszának tűnnek, és nemcsak tűnnek, azok is, de a végeredmény ezzel szemben már a napnál is világosabb: egy KDNP-s üzletember(?), Oltyán József lett a lap kereskedelmi vezetője amellett, hogy a portált üzemeltető CEMP alighanem a Fidesz kezébe került.
Nem kell részleteznem, milyen visszafordíthatatlan züllést okozna a komplett ellenzéki újságírás számára, ha az Index a Népszabság sorsára jutna. Azonban az ördögöt sem kell festeni a falra, Tóth-Szenesi Attila, az Index főszerkesztője pedig arról biztosította tegnapi írásában az olvasókat, ha az oldal "megváltozik az lenni, ami eddig volt", akkor a lehető leghangosabban fognak szólni, így egyelőre nem tehetünk mást, mint várunk és reménykedünk benne, hogy erre sosem fog sor kerülni.
De - személyes érintettség okán is - ne felejtsük el az Index mellett, kvázi kistestvérként működő platformot sem, ami a magyar internet egyik legfontosabb találmánya volt: ezt a platformot használom éppen most is. A blog.hu, a háziasszonyok, vállalkozók, munkanélküliek, barna hajúak, középkorúak, fiatalok, azaz mindenki által írt hely részben megvalósította azt a mára befuccsolt gondolatot, hogy az internet a kulturált viták, véleménycserék helye, ahol mindenki a saját meglátása szerint dönti el, hogy anonim marad, vagy névvel, esetleg arccal felvállalja véleményét. Ahogy Jámbor András, a Mérce főszerkesztője fogalmazott cikkében:
A blog.hu annak az álomnak a beteljesedése volt kicsit, amit a korai internetről gondoltak a kutatók, hogy mindenki hozzáférhet a véleményközléshez, és demokratizálódik a véleményközösség.
Mindig jó érzéssel tölt el, amikor belegondolok, milyen sokan vannak, akik igenis beáldozzák az utolsó óra szabadidejüket azért, hogy publikálhassanak egy - esetlegesen - olyan véleményt, amiért csak fröcsögést kapnak a kommentszekció árnyékában megbújó trolloktól. Persze nyilvánvaló, hogy senki nem ezért csinálja: valaki a grafomániás mivolta miatt, más csak megszeretné osztani az emberekkel mindazt, amit gondol, de nem is a cél és a motiváció a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy volt egy platform, ahol ezt megtehették.
Tavaly hirtelen felindulásból írtam meg az első bejegyzésemet, aztán egy csomó követte. Mérges voltam és mind a mai napig vagyok azért a fojtogató közhangulatért, amit a kormánypárt generált a másként gondolkodókkal szemben. Elegem volt abból, hogy a társadalom a két szemééig nem lát el, ha politikáról van szó és olyan embereket bálványoznak, mi több, istenítenek, akiknek egy olyan országban már rég börtönben kéne lenniük, ahol jelent valamit az a szó, hogy következmény. A mérgem gyakran csapott át elkeseredettségbe, de kifejezetten a politika iránti folyamatos csalódásaim voltak a döntő okai annak, hogy újra és újra az "Új bejegyzés" szövegre kattintottam. Nem szeretném, ha ennek vége lenne.
Egy valamit viszont alaposan megtanultam: ebben a térben nincs olyan, hogy megéri-e vagy sem. Aki 2018 Magyarországán politikával foglalkozik hivatásos újságíróként vagy mezei bloggerként, annak ennél jóval fontosabb dolgokat kell megkérdeznie magától. Egy olyan évszázadban, ahol a politika trendje az, hogy senki nem hisz semmiben, kell lennie olyan embereknek, akik akár az interneten, akár más felületeken, de kiállnak eszmékért, gondolatokért és véleményekért. A blog.hu segített, hogy ezt megtehessük.
Természetes, hogy rengetegszer írtam hülyeségeket, néha olyan dolgokat is, amiket a kikerülés után már pár perccel megbántam, ahogy az itt publikáló bloggerektől is olvastam hatalmas marhaságokat, ugyanakkor félelmetes az a világ, ahol a magyar internet utolsó apró kis szigetéről végérvényesen eltűnnek ezek a "hülyeségek." Hogy mi válthatja fel ezeket? Kormánypárti sajtóközlemények, nyilatkozatok, heves egyetértés, bólogatás. Ahogy Evelyn Beatrice Hall írta Voltaire-ről szóló könyvében: "Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd." A jelenleg fennálló hatalom a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló legfontosabb gondolatot percenként tiporja meg valamely intézkedéssel, a jelenleg ismert állapot pedig semmi jót nem vetít előre. Sok erőt és kitartást kívánok az Index újságíróinak, a helyzet legnagyobb potenciális veszteseinek, illetve az összes olyan embernek ma Magyarországon, akinek politikai ellenszélben kell dolgoznia. Az egyetlen, amiben bízni tudunk az, hogy egyszer még eljön egy olyan idő ebben az országban, amikor nem az határozza meg az ember munkáját, hitelességét és egzisztenciáját, hogy kormánypárti vagy ellenzéki.
2018. 08. 19.
PODCAST
A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.