Ungár Péterről, az ellenzék - papíron - leggazdagabb emberéről írt az Index egy portrét egy hónappal ezelőtt, melyben többek között arról is szó volt, hogy az lenne a jó, ha minden pártnak lenne saját médiája. Elsősorban nem az a lényeg, hogy ez így vagy úgy, de a médiaalapú politizálásnak köszönhetően már megtörtént a DK-n keresztül a Jobbikig, de maga a gondolat, hogy a pártsajtó hasznos dolog is lehet, vagy más funkciót is be tud tölteni azon kívül, hogy az azt birtokló ellenzékben vagy kormányon levő párt aktuális érdekét szolgálja ki az ellenfelek karaktergyilkolásán át a nyilvánvaló hazugságokig, az erősen kérdéses.
Őszintén: ki képes mondani olyan print vagy online újságot a rendszerváltás óta, mely kvázi egy párt háttérbázisaként szolgált, de egzisztenciájában és tartalmában is független maradt? Itt nem a függetlenség elvitatásáról van szó, ma is vannak függetlenek a sajtóban, többségében olyanok, akik a ballib-konzervatív tengely egyikének sem felelnek meg.
Vajon reális-e Ungár Péter elképzelése, akinek van akkora képzelőereje 2018 Magyarországán, hogy korrekt pártsajtóról ábrándozzon? Azzal, hogy az Azonnaliban többségi tulajdonrészt szerzett, megmutathatja, hogy a mindig fanyalgó, ostoba, irigy bloggernek nincs igaza, addig viszont mégis fenntartanám azon véleményemet, hogy ezen kijelentés, miszerint a pártsajtó lehet jó sajtó, a saját médiájának az előremosdatása, mely még nem az, de a későbbiekben könnyen lehet az LMP házi újságja.
Ahhoz, hogy rájöjjünk, miért kerültünk ebbe a mocsokkal átitatott, a Nyugati Fénytől a Demokratáig tartott spirálba, értelmeznünk kell az újságírók, - néhány újságíró - meghatározását a függetlenséggel és önmagában a szakmával kapcsolatban. Erre szintén egy interjúból találtam jó alapanyagot, amit a 24.hu készített G. Fodor Gáborral, a 888 főszerkesztőjével. Rendkívül tanulságos rész, amikor arról beszél, hogy főszerkesztői titulusa nem tükrözi hűen a betöltött szerepét, mivel ő egy "közösség természetes vezetője", mely közösséget egy fegyverraktárnak nevez.
Azt eddig is tudtuk, hogy a kormányközeli orgánumok többsége se nem objektív, se nem tényszerű, de nincs újdonság a nap alatt, így volt ez mindig, az ember előtt pedig két út áll ilyenkor: vagy beáll a sorba és elhiszi, vagy gondolkodó állampolgár lévén csak legyint, hogy még több papír és idő veszett el a semmire. A 888 egyébként különösen szereti hangoztatni, sőt, mintha büszke is lenne rá, hogy függetlenséggel és objektivitással aligha lehetne vádolni.
Hogy mi a függetlenség? A kormánysajtó előszeretettel vitatja el, de igenis létezik.
Kép: 24.hu
Beszélhetünk pénzügyi függetlenségről, ami a hazai média helyzetét és a piacot ismerve nem kis teljesítmény, de előfordul: ilyen például a Mérce. A Mérce egy elvitathatatlanul baloldali, rendszerellenes honlap. Az olvasók támogatásából működő szerkesztőségek, ergo a pénzügyi függetlenség meglétéből az is következik, hogy az ott dolgozó újságírók, publicisták nem azt gondolják és írják, amit a felettük bábáskodó oligarcha látni szeretne. De a Mérce tényleg független az átlagember szemében? Nem, és elsősorban itt ütközünk bele a függetlenség teljes félreértésébe. Az újságírásban, politikában nincs ideológiai függetlenség: aki így gondolja, menjen el időjárás-jelentőnek. A szomorú helyzet az, hogy Magyarországon gondolni valamit a világról és eszerint írni egyet jelent a hiteltelenséggel.
Ha egy újság csak és kizárólag kétmondatos beszámolókat írna a különböző politikai, közéleti eseményekről, akkor a fenének lenne szükség hatszázféle sajtó átbogarászására. Arra meg úgy is ott van az MTI, tárgyilagosan, röviden. A szerkesztőségek igenis lehetnek, sőt, legyenek is baloldaliak, centristák, jobboldaliak és mindenféle világnézetűek, hiszen nem ez a tény a fokmérője annak, hogy valóban függetlenek-e.
Hogy miért tudom jobban becsülni az ellenzéki médiákat a kormánypártiaktól? Nem, nem azért mert ellenzéki vagyok, ugyanis nem vagyok ellenzéki: az április választást megelőző és azt követő mocskos játszmákat nem relativizálom azzal, hogy ellenzékinek nevezem magam: inkább legyek egy outsider, akit megvet és kiköp mindkét tábor, minthogy közvetetten bár, de részt vegyek ebben a gyalázatban. Ez persze most lényegtelen. A döntő ok, amiért ezerszer többre értékelem ezeket a portálokat, mert pontosan ugyanolyan kritikusan, néhol már kifejezetten cinikus módon írnak a parlamenti pártok összes résztvevőjéről. Mindenki pontosan azt kapja, ami jár neki. Ellenben bárhogy is keresgélem, az önkritika legkisebb mértékét sem találom a kormánypárti újságokban, sőt, lassan beigazolódni látszik az a tendencia, hogy telepatikus képességeiket már olyan szintekre fejlesztették, hogy képesek egyazon témáról szóló cikket szóról-szóra ugyanúgy megírni. Bravó!
De térjünk vissza az alapkérdéshez: az újságok feladata - és ez, amit érdekükből kifolyólag nem fognak megérteni a mindenkori kormánypártiak - sosem az, hogy kiszolgálja az embereket, akik a karosszékben olvasva egy jó ízűt kortyolhatnak a sörükből, miután konstatálták, hogy egyezik a véleményük a leírtakkal. Ilyenkor nem számít, hogy az egy nagy tévedés vagy esetleg egy szemenszedett hazugság, csak az, hogy az olvasó elégedett lehetett, hiszen a véleménye megerősítésre lelt.
Ez azonban a safe-spacek tökéletes melegágya.
Pontosan ezek miatt veszélyes az, amit egy befolyásos, dúsgazdag ellenzéki gondol a pártsajtóról, hiszen ez egyben előrevetíti a média gyalázatos helyzetének változatlanságát is egy esetleges valamikori ellenzéki (LMP) győzelem esetén.
Végezetül fontos egyvalamit még megemlíteni: a Fideszt nem menti fel az MSZP és az MSZP-t nem menti fel a Fidesz. A kormányon levő politikai pártok mindegyike a saját javára akarta fordítani a médiát, gátlástalanságukat, társadalomromboló ténykedéseiket pedig nem szépíthetjük meg akkor, ha Fidesz szavazóként a szocikra mutogatunk és így fordítva. Senki nem tett azért a hatalmon levők közül, hogy ne az éppen kormányon levők hazugságait, hanem igaz szót halljunk és olvashassunk a médiából. Ezért mindannyian felelősök, ezt elvitatni pedig ostobaság.
2018. 07. 07.
PODCAST
A blog fejlesztése érdekében egy heti rendszerességű közéleti-politikai podcastet szeretnék csinálni, amihez társat keresek, hobbi lévén fizetséget sajnos nem tudok felajánlani. Leginkább fontos társadalmi témákról, aktuális eseményekről lenne véleménykifejtés. Ha érdekel, kérlek írj a bumerangblog19(kukac)gmail(pont)com email címre.