Felsőfokú ponyvafilozófia

Bumeráng

Irredentista törekvések a nagyvilágban

2017. szeptember 19. - A te embered

Ahogy a történelem más aspektusaival, úgy Trianon és az elcsatolások esetében sem lehet fekete-fehér nézőpontot alkalmazni. Gyakran elfelejtjük, hogy nemcsak nekünk, magyaroknak vannak határrevíziós törekvései, hanem rengeteg, talán máig vitatott területen élő külföld nép is egyre inkább szorgalmazza az irredentista mozgalmakat. Elég csak Koszovó helyzetére gondolni, aminek jelenlegi és múltbeli állapota egyaránt egy véget nem érő politikai és etnikai mókuskerékhez hasonlít, de az is egy elgondolkodtató része az elvesztett/elvett föld visszaszerzésének céljával kapcsolatban, hogy amíg egy magyar ember számára evidens a Nagy-Magyarország, addig egy román már Nagy-Romániában, egy szerb pedig Nagy-Szerbiában gondolkodik. Látkép az elcsatolt szülőföldek kialakulásáról szerte a világban.

Nagy-Magyarország

Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírása után megszűnt történelmi Magyarország visszaszerzését, az irredentista vágyak tűzben tartását a Horthy-rendszer nagyon fontosnak tartotta, sőt, kifejezetten azt hangoztatta a tankönyvekben az akkor felnövő generációnak, hogy a szerződés nem lehet végleges. A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligájának pályázatát megnyerő Sziklay Szeréna írása, a korszak "nemzeti imája", a Magyar Hiszekegy imádkozása is fontos része volt az iskolai kultúrának, ahogy a különböző pályázatokra, versenyekre is mindig becsempészték ezt a témát. Azokban az időkben a mai Magyarországra egyszerű Csonka-Magyarországként hivatkoztak, ami egy meglepően fennkölt, dühös megnevezés volt, ez is bizonyítja kicsit,hogy sokan valóban hittek abban, hogy az a szégyenteljes "csonka" szó egy kis idő elteltével a múltba fog veszni.

Minden itt élő ember számára teljesen egyértelmű és világos, hogy a békeszerződésnek nevezett, bábkormánnyal (Simonyi-Semadam) aláírt dokumentum, ami az akkori ország 31%-át Romániának, 18%-át Csehszlovákiának, illetve többi részét a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak, Ausztriának, Lengyelországnak és Olaszországnak adta, igazságtalanul vett el területeket, amit természetesen megtehettek az I. Világháborúban betöltött szerepekre hivatkozva. Arról nem is beszélve, hogy a határokat szó szerint átrajzolták: többek között Nagylak és Somoskő is ketté lett vágva.

Ettől függetlenül nem ez az a történelem, amit a világ minden részén tanítanak. Emiatt igazán hasznos kicsit kitekinteni a saját nyomorúságunkból és körülnézni Európán és azon kívül is: ott hogyan állnak a revizionista törekvésekhez. 

A románok által sokat hangoztatott Nagy-Románia tekinthető egy kisebbség egyszerű rikácsolásának, de sokat elmond, hogy a Partidul România-Mare, azaz a Nagy-Románia Párt (már a nevében is benne van) alapításától a végéig minden évben elérte a parlamenti küszöböt. Egy szélsőjobboldali, soviniszta pártról van szó, akinek egykori elnöke, a nemrég elhunyt Corneliu Vadim Tudor a nyolcvanas években még a Ceausescu-rendszer kiszolgálója volt, sőt, magának Ceausescunak a bizalmasa. A nagy pálfordulást követően remekül ismerte fel az igényt a gyűlöletre. A magyar szélsőjobb állandóan hangoztatja, hogy magyargyűlölő volt, ami igaz is, de nem elhanyagolható tény az sem, hogy lényegében utált mindent és mindenkit, akiknek utálatával szavazatokat lehetett szerezni. Idetartoznak a zsidók, a cigányok és Európa is.

 „A magyarok ázsiai vad barbárok maradtak, akik csak rombolni és gyilkolni tudnak, ezért nincs helyük a civilizált világban”.

De mi is ez a Nagy-Románia? Hogyan képzelik el ők az igazságos társadalmat és határvonalakat? Elsősorban a Besszarábia területén elhelyezkedő Moldovai Köztársaság szúrja leginkább a szemüket, aminek egyesítése az anyaországgal egészen napjainkig is beszédtéma volt. Traian Băsescu, Románia volt elnöke szerint nem olyan elképzelhetetlen, hogy ez megtörténjen, ehhez csak annyi kell, hogy mindkét fél akarja. 

Románia az 1940-es döntések és "megegyezések" során területéből (295,0 ezer km2) 100,5 ezer km2-t veszít 6.765,1 ezer lakossal, így az 194,5 ezer km2-re csökken (1941 április) 13.538,1 ezer lakossal. A szovjet ultimátumnak engedelmeskedve 1940. jún. 28-án átadja Besszarábiát (44,4 ezer km2, 3.150,8 ezer lakos), Észak-Bukovinát (5,0 ezer km2, 566,4 ezer) és a moldvai Herta kerületet (240 km2, 30,9 ezer), összesen 49,7 ezer km2-t 3.748,1 ezer lakossal, akiknek 47,7 %-a (főleg rutén/ukrán és orosz) kisebbség. Az augusztus 30-i második bécsi döntéssel Magyarország javára elveszíti Észak-Erdélyt Észak-Körös és Máramaros vidékével, összesen 43,1 ezer km2-t 2.640,0 ezer lakossal, akiknek 50,8 %-a (főleg magyar) kisebbség. Az 1940. szept. 7-i craiovai román-bolgár egyezménnyel elveszíti a 7,7 ezer km2-es Dél-Dobrudzsát 377,0 ezer lakossal, akiknek 81,0 %-a (főleg török/tatár és bolgár) kisebbség. Az országban a románok aránya a korábbi 71,9 %-ról 83,7 %-ra emelkedik. A 16,3 % kisebbségből 4,8 % német (1939-ben 4,1 %), 4,3 % magyar (7,9 %), 2,6 % zsidó (4,0 %). - Erdélyi Magyar Adatbank

aaa.jpg

Kép: Délhír --- Térkép úgy, ahogy az országok látni szeretnék magukat.

Érdekesség, hogy egy felmerés szerint a románok jobban akarnák az egyesülést, mint a moldávok, pedig reálisan nézve a dolgokat valószínűsíthető, hogy Románia csak akkor járhat bármennyire is jól az összecsatolással, ha Moldova képes lenne gazdaságilag megerősödni, legalább egy gyenge Európai Uniós szintre. Mivel ez eddig nem történt meg, és egyelőre nem is igazán tűnik úgy, hogy megtörténik, Moldova inkább csak egy egyszerű teher lenne a számukra. A sok etnikai és autonómiai vitáról már ne is beszéljünk, amit ez okozhatna.

A szerbek is vágyakoznak

A virágzó nacionalizmus országa, Szerbia egyenesen nyolc országtól kérne különböző nagyságú területeket. Ebben benne lenne Koszovó, Bosznia, Montenegró és Macedónia, Bulgária teljesen(!!), Horvátország kétharmada és Görögország északi része, sőt, ha eme radikális nézet még radikálisabb változatát nézzük, akkor ebbe a felsorolásba Magyarország egy része is beleillik hiszen 17. században Szentendre volt a szerbek központja.

A körvonalazódó Nagy-Szerbia alapja Szerbia (88,4 ezer km2, a 9.791,5 ezer lakos 65,8 %-a szerb) és Montenegró (13,8 ezer km2, a 615,3 ezer lakos 9,3 %-a szerb) 1992 áprilisi államszövetsége (289a. térkép). E "Kis-Jugoszlávia" összterülete 102,2 ezer km2, lakossága 10.406,8 ezer (a két államalkotó nemzet aránya 67,4 %). Ehhez jön Horvátországban Kelet-Szlavónia (Vukovar, valamint Osijek és Vinkovci keleti része) és a Baranyai háromszög (B. Manastir), Közép-Szlavóniában N. Gradiska és Novska déli fele, a horvát-boszniai határkörzet széles sávja Kostajnicától T. Korenicáig, a szerb Krajina Kninnel. Összesen Horvátország területének 26,4 %-a (14,9 ezer km2) kerül szerb kézre a lakosság 11,8 %-ával (564,5 ezer fő). Bosznia-Hercegovina - ahol a szerbek etnikai területeiken túl már "csereterületekkel" is rendelkeznek (a körülzárt Szarajevo, Bihac, Maglaj) - területének 65,4 %-án (33,4 ezer km2) a lakosság 51,7 %-a (2.257,0 ezer) él szerb fennhatóság alatt. A megszállt horvátországi és bosznia-hercegovinai terület lakosságából max. 69,1 % (1.950,0 ezer) szerb, azaz 872,4 ezres kisebbség (a lakosság 30,9 %-a) került szerb fennhatóság alá. A további háború egyik fő célja e kisebbség elűzése. - Erdélyi Magyar Adatbank

Napjainkban csak a legvéresszájúbb nacionalisták hangoztatják mondjuk Görögország egy részének elvételét, Szerbiában sokkal inkább Koszovó bonyolult kérdése van terítéken, az viszont még a felső vezetés között is nagy vitákat szül. Július végén a külügyminiszter arról beszélt, fel kéne osztani Koszovó területét szerbek és albánok között, ezzel finoman utalva vagy máshogy nézve felkészítve a társadalmat arra, hogy lassan el kell fogadni annak a népnek a függetlenedését, amit eddig kategorikusan nem akartak megtenni.

A majdnem kétmilliós lakosságú vitatott parlamentáris köztársaságot eddig 111 ENSZ-tagállam ismerte el, legutóbb Banglades idén februárban. Magyarország harmincadikként, 2008-ban tette ezt meg.

bbb.jpg

Kép: Wikipédia --- koszovói köszönetnyilvánítás az őket elismerő országoknak

Koszovó függetlenedését el nem ismerő államok szerint a nemzeti kisebbségeket nem illeti meg az önrendelkezési jog, csak az adott nemzetet nem alkotó népeket. Az albán álláspont szerint Koszovó igazából senkinek nem a tulajdona, így jogosan kiálthatták ki a tartomány függetlenségét. A nagy százalékban albánok lakta országban folyamatos problémák vannak, az utak borzalmasak, a közbiztonság hasonlóan, főleg az iszlamista, muszlim csoportok megjelenésével. Emellett török, bosnyák, askali, montenegrói, gorani, roma és természetesen szerb kisebbség is él itt, ami szintén megnehezíti a koszovói mindennapokat.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonsági besorolása:

  • „I. Nem javasolt utazási célországok és térségek” kategóriába sorolta az észak-koszovói területeket.
  • Az ország többi területét pedig a „II. Fokozott biztonsági kockázatot jelentő célországok és térségek”kategóriába sorolta.

Más kontinenseken is vannak viták

 Afrika is sok fegyveres konfliktus helyszíne volt az évszázadok alatt, ezek közül egyik legismertebb az Ogadeni háború volt, amit 1977 júliusa és '78 márciusa között vívott a két harcoló fél, Etiópia és Szomália, aminek eredményeként több ezer ember vesztette életét egy teljesen értéktelen terület miatt.

Afrikában a mai napig nagyon komoly probléma, hogy a gyarmatosítások végeztével nem tisztázták a fennmaradt államok határait, és ahogy lenni szokott egy-egy térképátrajzolás kísérlete után, az ott maradt népek képtelenek kiegyezni egymással. Itt a fő konfliktus az 1960-as években jelent meg, amikor hat szomáliai népcsoport nem térhetett vissza az anyaországába. Sziad Barre hatalomra kerülése után egyértelművé vált, hogy lesznek kísérletek az újraegyesítésre. Bő egy évtizeddel később, a bejelentett területi igények megszerzése már a tettek szintjére lépett: a kommunista vezetés háborúba kezdett. Papíron Szomália és Etiópia harcolt egymással, de az eredmény végkimenetele Kuba és Szovjetunió besegítésével teljesen egyértelmű volt: Szomália hadseregének harmadát elveszítette, több része az USA fennhatósága alá került és maga az irányító rendszer is meggyengült. A határrevízió totális kudarcba fulladt.

 

Fontos megértenünk azt, hogy bármennyire is fájdalmas látni, mi több, átélni egy nép gerincének az eltörését, már nem tehetünk semmit ennek visszaállítása érdekében. Emlékeznünk kell, gyászolnunk száz és száz év után is, de a nacionalista, teljesen értelmetlen egyesítések hangoztatása ma már semmit ér a gyűlöletkeltésen kívül. Ehelyett inkább a határontúli magyarok helyzetét kellene segíteni, akik  gyakran csak egy "románozást", vagy egy "ukránozást" kapnak az arcukba.

2017. 09. 19.

A bejegyzés trackback címe:

https://bumerang19.blog.hu/api/trackback/id/tr3112876586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tireless treehugger 2017.09.20. 19:17:02

Trianon csak egy lehetőség a nyekergésre.

A lényeg hogy továbbra is ellenségesek legyünk szomszédainkkal, így aztán sohasem mászunk ki a porbafingásból.

Talán emlékezhetnétek rá a 2002-2006 időszakban micsoda felhajtást csaptak az irredenták, aztán orbánék hatalomra kerülésével felszívódtak. Egy újabb véletlen.

Szóval szerintem jelentős irredentizmus nincs csak megvezetett birkasereg, lásd még migráncsok, soros, brüsszel, zsidók, bankárok, háttérhatalom, .... egy rétegnek aztán tök mindegy hogy mit mondasz, a kemtrél és trianon ugyanúgy belefér csöpp agyába mint csodaszarvas és dicső múlt, a lényeg hogy faék egyszerűségű legyen fizetni ne kelljen érte és hangosan zörögjön a szép színes csomagolásban ..
Gulyásszocializmus, gulyásirredentizmus, gulyásnacionalizmus, gulyásdemokrácia, ...
Hopsz megtaláltam a "magyar"ságot ---> gulyásizmus.