Felsőfokú ponyvafilozófia

Bumeráng

Bumeráng

5 jel, hogy Woody Allen filmet nézel

2016. március 23. - A te embered

Woody Allen egy megkerülhetetlen személyiség. Érdekes meglátásaival, cinizmusával és fanyar humorával ugyan elég megosztó egyes körökben, de itt Magyarországon és a világ többi részén is hatalmas rajongótábora van. Nagyon kevés az olyan rendező, akinek filmjeiből elég, ha néhány percet megnézel és rögtön tudod, hogy ezt bizony ő készítette. Woody pont ilyen, azonban egy pillanatra sem érzed azt, hogy egy kaptafára épültek volna. 

Tiszteletéül egy kis listában foglalnám össze, mely dolgokat használ előszeretettel az alkotásiban, amikből rögtön tudni fogod, hogy az ő filmje megy a tévében.

BETŰTÍPUS, FŐCÍM

Meglepődtél? Én speciel hosszas, órákon át tartó és megállás nélküli kutatómunka után jutottam el a Windsor betűtípushoz, melyet Woody Allen szinte az összes létező filmjében felhasznál. (hosszas kutatómunka = szakszerű módon beírni a gugliba, hogy „Woody Allen vörd tájp”). A típusnak saját Wikipédia oldala is van, bele sem merek gondolni, hány rajongói levelet kaphat havonta. Érdemes egyébként megfigyelni, hogy a filmjeiben mennyire egy kaptafára épülnek a főcímek, főleg a régebbiek.

Gyakran zene nélkül, rögtön a film elején indul el ábécé sorrendben. Utóbbi azért is különösen érdekes és ritka, mert nem egyszer volt olyan, hogy a legkisebb dialógust kapó mellékszereplő neve került előre, csak mert az „A” betűvel kezdődött.

windsor.png

 

Halál

Diane Keaton az Annie Hallban jól le is cseszi, amiért csak a halállal foglalkozik, és képtelen élvezni az életet. Ugyan az előbb említett, legendás filmjében is gyakori témakör az elmúlás, de leginkább, mily váratlanul, a Szerelem és halálban elmélkedik szinte megállás nélkül a végzetről. (Ami persze nyilvánvaló, hisz a két főszereplő célja Napóleon megölése).

Fontos hozzátenni, a dolog jó oldalát is meglátja, például nem csak valaminek a végét, hanem a költségcsökkentés egészen hatékony módját is jelenti számára, sőt, szerinte vannak rosszabb dolgok is a halálnál: aki valaha is együtt töltött egy estét egy biztosítási ügynökkel, tudja, mire gondolt.

Hol komikusan, hol drámaian, de elvitathatatlanul sokszor mélázik azon, mi van, ha egyszer vége a földi életünknek, gyakran hosszú monológok keretében. Legtöbbször elvicceli, de néha meglepően komolyan is foglalkozik vele.

love_and_death.jpg

 

 NŐK

Mondj egy olyan filmet, amiben Woody Allen szerepelt, de nem keveredett bármiféle szerelmi kapcsolatba a főszereplőnővel! Na jó, ha nagyon erőlködünk, lehetséges, de két múzsája, Diane Keaton és Mia Farrow szinte mindig tett róla, hogy ez ne legyen így. Az Annie Hall például az egész Alvy Singer szeretett nője, a címszereplő felé irányul és mint már a nyitómonológból is kiderül, a férfi kisebb-nagyobb események, jelenetek felidézésével próbálja összerakni, hol is rontották el ennyire a kapcsolatukat.

Hol direkt, hol indirekt módon, de az események fontos részeit képezik Woody filmjeiben a nők. A Match Point bonyodalmakkal teli cselekménye egy különleges, vonzó hölgy (Scarlett Johansson) felbukkanásának köszönhető, a Blue Jasmine egy gyógyszereken és nyugtatókon élő nő (Cate Blanchett) életének egyes mozzanatait mutatja be, gyakorlatilag az egész film róla szól, a Melinda és Melinda pedig két, egymástól teljesen más stílusban adja elő a nézőnek Melinda Robicheaux történetét.

woody_allen.jpg

 

SZERELEM

Nem mondhatnánk, hogy Allen a romantikázás nagymestere volna. Nincsenek nagy szerelmes, egymásra borulós jelenetei és a néző sem könnyes, piros szemekkel fog távozni a székéből, ugyanakkor mégis fontos elemek közé tartozik alkotásaiban a szerelem. A Vicky Cristina Barcelona egyesek szerint nem szól semmiről, csak egy a sok közül Woody európai kirándulásaiban, számomra azonban sokkal több: új dolgok felfedezése, az érzelmek és a szerelem keresése, gyakran a teljes kilátástalanság és bizonytalanság között. 

Azt hiszem, nem kevesen éreztük már ezt az igen fájdalmas állapotot.

A teljesen felejthető Rómának szeretettel (egyik) alapsztorija is két fiatal váratlan románcáról szól és ahogy megannyi filmben, itt is ez adja a fő konfliktusforrást. De akár a kicsit komolyabb hangvételű, néha filozófiai mélységekbe emelkedő Manhattan, a rendező egyik leggyengébbikének tartott Füles, vagy a nemrég megjelent Káprázatos holdvilág sem nélkülözi a megszokott, szerelemből eredő bonyodalmakat. 

woody3.jpg

HELYSZÍN

Nem volt ám ez mindig így, a rendező a karrierje kezdetén/közepén a hőn szeretett Amerikáját és Angliáját részesítette előnyben, már ami a filmezést illeti. (Mondjuk a Szerelem és Halál egyes jeleneteit Magyarországon forgatták, de egyrészt ez nem lett megemlítve, másrészt meg nem túl szép emlékeink vannak Woody véleményéről kis hazánkkal kapcsolatban.) 

Hogy köze van-e az öregségéhez ez a nagy európai kiruccanás, ami nagyjából egy évtizede tart, nem tudom, de jó látni, hogy egyre több és több helyre kalauzol el bennünket.

A Vicky Cristina Barcelona egy nyári szerelemtől fűtött történetet mesél el Spanyolországban, az Éjfélkor Párizsban egy nagyon érdekes történetet mutat be értelemszerűen Bagdadban Párizsba, a Blue Jasmine pedig, ha nem is Európában játszódik, de a középpontjában egy költözés áll.

 woody2.jpg

A hozzászólás természetesen megengedett. :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://bumerang19.blog.hu/api/trackback/id/tr428185286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2016.03.24. 15:29:16

Nem értem, mit szeretnek az emberek WA filmjein.
Számomra az Annie Hall is egy nettó öncélú hülyeség volt.

Persze, nem is vagyok kultúrsznob. :)

Behajtó70 2016.03.24. 22:22:23

@A nép fia: cseréld le a nevedet, nem vagy te a nép fia, csak egy bugris tufa! Legalábbis a posztod erre enged következtetni. Nézzed tovább a győzikesót!

Dzsontra Volta 2016.03.25. 06:40:26

Sokan keverik az ostobaságot a művészettel, Woody Allen egyfajta előképe a Sacha Baron Cohen féle öncélú őrültködésnek, viszont azzal ellentétben egyáltalán nem vicces. Attól, hogy egy alkotás nem értelmezhető, attól még nem válik művészetté.

A nép fia 2016.03.25. 11:44:46

@Behajtó70: Na, a kultúrsznob válaszolt. :D
Köszönöm, Győzike Show-t sem nézek.

Amator 2016.03.25. 13:01:21

Woody Allen műveinek élvezetéhez azért minimális műveltség és intelligencia szükséges. Azt látom, hogy a mai blogkultúrában egyik sem előfeltétel a kommenteléshez, így a hozzászólások nagy része köszönő viszonyban sincs az adott tartalommal. Ezt csak a szerző vígasztalására írtam. :)

ludwigvan 2016.03.25. 13:06:27

Most, hogy jobban belegondolok, valóban más rendező filmjeiben nincsenek nők, nincs halál, szerelem, és nincsenek helyszínek se. De legalábbis így együtt mind nem szerepel benne. Én eddig úgy tudtam megkülönböztetni Woody Allen filmjeit a többi filmtől, hogy nem tudtam röhögni a poénokon, és folyton azon gondolkodtam, hogy mije lehet ennek a ronda fickónak, hogy mindig csupa jó nővel tudja körbevenni magát. De mostantól okosabb vagyok: ha Windsorral írják ki a film címét, azonnal tudni fogom, hogy számíthatok még halálra, szerelemre, nőkre és nem utolsó sorban helyszínre is, ahol a film játszódik.

Amator 2016.03.25. 13:09:48

@ludwigvan: Milyen filmeken, ill. poénokon tudsz nevetni ?

Jack Carter 2016.03.25. 14:43:31

Mik voltak a rossz benyomásai Magyarországról?

ludwigvan 2016.03.25. 15:34:59

@Amator: Írtad az előző hozzászólásodban, hogy Woody Allen műveinek élvezetéhez műveltség és intelligencia kell. De az az igazság, hogy mindenféle humor megértéséhez szükség van ezekre: úgy Torrente vicceihez, mint az A Bit of Fry & Laurie-hoz. Woody Allen vicceivel az a baj, hogy erőltetettek, hatásvadászok, "entellektüelek" és legtöbbször nem is mondanak semmit (legalábbis nekem), szóval öncélúak. Jó példa: "Kirúgtak metafizika vizsgán, mert puskáztam. Belenéztem a mellettem ülő lelkébe." És amikor a tizedik ilyen fergeteges poént hallom, akkor elkezdem kínosan érezni magam, hogy most nevetnem kéne, vagy mi? Szóval válasz a kérdésedre: mindenféle valóban vicces filmen ill. jó poénon tudok nevetni.

2016.03.25. 15:55:39

@ludwigvan:

nem minden filmje vígjáték. jellegzetesen hetvenes-nyolcvanas évek értelmiségi közegéről és közegének szóló filmeket nyom, és nemritkán utánozni próbálja bermant, szintén nem mai rendező.
hogy mondjuk 2016 magyarországán mi mennyire élvezzük, az szinte mellékes.

A te embered · bumerang19.blog.hu 2016.03.25. 16:13:32

@Jack Carter: Woody nem igazán szerette az ittlétet, bár hozzá kell tenni, kicsit jogosan, ugyanis rengeteg baleset és szerencsétlenség érte a stábot a forgatás alatt. Baja volt az időjárással is és a nemzetközi stáb (magyar, belga, német, orosz) sem könnyítette meg a dolgát.
Állítólag semmit sem kóstolt meg a magyar ételekből, csak Amerikából behozott kajákat evett.

A te embered · bumerang19.blog.hu 2016.03.25. 16:17:10

@A nép fia: Senkinek sem egyezhet a véleménye, ez tény, de szerintem elég meredek kijelentés azt mondani, hogy Woody filmjeit csak a kultúrsznobok szeretik. Remélem azért, hogy a "kultúrsznobság" nálad nem ott kezdődik, hogy valaki nem szereti a Sandler-féle minőségi fingós-hugyozós vicceket.

Amator 2016.03.25. 16:31:36

@ludwigvan: Ne haragudj, de Torrente vicceihez semmiféle előképzettségre nincs szükség, úgy alpári, ahogy van. Az, hogy a korszellem ezt hozta magával, engem nem vigasztal. Én a hetvenes évek filmjein nőttem fel, szerintem akkor készültek a legjobb filmek, nem csak vígjátékra gondolok. Előre félek attól az időtől, amikor majd azok a rendezők fognak alkotni, akik ezeken a bárgyú tini vígjátékokon nőttek fel.
Azt írtam, hogy "minimális" műveltség és intelligencia, mert nem akartam fellengzős lenni. Elfogadom, hogy sokan a direkt poénokon szórakoznak jól, ott van nekik Jim Carrey ( egy poénján sem nevettem még ), ő mondjuk Norman Wisdomtól lopta a teljes mimikáját.
Mások meg szeretnek apró utalásokon, áthallásokon nevetni vagy mosolyogni, mert ők értik, hogy mit is akart a rendező. Ez van.

Amator 2016.03.25. 16:37:04

@A te embered: És ide veheted még a teljes hollywoodi stáblistát is, mert mostanra szinte csak az alpári humor képviselői maradtak. Hol tudnának ezek versenyezni mondjuk egy Picasso kalandjaival, vagy az újabbak közül pl. az Ádám almáival.

A te embered · bumerang19.blog.hu 2016.03.25. 16:54:46

@Amator: Így van. Persze a stílus és a filmkészítés (vagy a kereslet) nagyon megváltozott, és sajnos ahogy lenni szokott, a kínálat is ehhez alkalmazkodott.

ludwigvan 2016.03.25. 17:13:06

@Amator: Sajnálom, hogy ezt gondolod a Torrentéről, úgy látszik, annak az értéséhez nem elég a "minimális" műveltség.

Amator 2016.03.25. 19:15:43

@ludwigvan: A múltkor végignéztem, talán az ötödiket. A véleményemet már leírtam róla, de szívesen tanulok új dolgokat is. Valamiről lemaradtam, hogy feltételezel valami rejtett dolgot is a vulgaritáson és az alpári poénokon kívül ?
Vagy a trágárság átmegy valamilyen minőségbe ? Komolyan kérdezem.
Hozzátenném, hogy az európai filmekkel kapcsolatban nincsenek előitéleteim,
azt meghagyom a hollywoodi szemétnek.

zsozef 2016.03.25. 20:59:04

hogy maradhatott ki a felsorolásból a klasszikus zene?

ludwigvan 2016.03.26. 11:57:28

@Amator: Szerintem nem kéne leragadni Torrenténél egy Woody Allenről szóló írásnál, de dióhéjban: Előszöris, a Torrente első részét tartom (és tartják a filmkritikusok és filmfesztiválzsűritagok) díjazni való alkotásnak, a folytatások - szokás szerint - csak meglovagolták az első rész sikérét, és sajnos egyre csökkenő művészi értékekkel és mondanivalóval követik egymást. Szóval, ha akarsz próbálkozni vele, én az első részt javaslom. Torrente arra hívja fel a kedves nézők figyelmét, hogy a köztünk élő bunkók igazából mekkora lúzerek - nem félni kell tőlük, hanem röhögni rajtuk. A Waczak szállóval állítható párhuzamba. Bár, lehet, hogy te annak a művészi mondanivalóját se tartod semmire. Míg Woody Allen az értelmiséget próbálja kinevettetni a filmjeivel, addig Santiago Segura a munkásosztályt állítja falhoz. És az én szerény véleményem szerint az első egy béna tanmesét csinál, a második pedig egy fergeteges vígjátékot. Na de ízlésről fölösleges vitatkozni.
Az első kommentemmel inkább azt szerettem volna kifejezni, hogy a betűtípus kivételével a felsorolt ismérvek (és akár idetehetjük Zsozef klasszikus zenéjét is) kb. a világ összes filmjére igazak. És hogy oltári vicces elképzelni egy olyan filmet, amiben nincsenek nők vagy aminek nincs helyszíne. De biztos félreértettem az egész írást.
süti beállítások módosítása