A magyar közélet prominens újságírói, véleményvezérei mondják el személyes meglátásaikat április 8-át megelőzően. Paródia.

Török Gábor: Bár azt gondolom, egy demokratikus ország alapfeltétele, hogy választásokat tartsanak, így egyúttal azt is gondolom, hogy április 8-án Magyarországon választások lesznek. Egyértelmű, hogy az elmúlt nyolc évben kormányzó Fidesz-KDNP a legesélyesebb, a legbiztosabbak viszont akkor lehetünk, ha már megszámolták az összes leadott szavazatot. Minden bizonnyal be fog következni az a helyzet, hogy valamelyik párt nyerni fog, a kérdés csak az, hogy melyik. Ha nem a Fidesz-KDNP kapja a szavazatok többségét, valószínűleg Orbán Viktor sem marad miniszterelnök. Gyakori felvetés, hogy az ellenzéki pártok tudnak-e az elkövetkezendő néhány napban összefogni, de személyes meglátásom szerint ez az elkövetkezendő néhány napban ki fog derülni. A találgatás nem az én szakterületem, de abban egészen biztos vagyok, hogy április 8. után április 9. jön.

Tamás Gáspár Miklós: Fel szeretném hívni a nyájas olvasó figyelmét, hogy az áprilisi választásokra a felelős állampolgár egyfajta posztnacionalista szocioemocionális rendszerként gondol, ahogy azt Nietzsche megírta A hatalom akarásában (Der Wille zur Macht). Aki nem így tesz, az Orbán mocskos rendszerét támogatja, hatalomba tartása pedig több és több etnocentrista intézkedést szül, melyek graduális elégedetlenkedéseket szülnek a XXI. századi értelembe vett munkásosztály számára. Ahogy Lenin megírta A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban című művében és ezzel perspektívák közé helyezte rendszerét, úgy Orbán és kormánya erre képtelen. Utálom Gyurcsányt.

Felhasznált szakirodalom:

Nietzsche - Der Wille zur Macht

Vlagyimir Iljics Uljanov - A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban

Karl Marx - A tőke

Friedrich Engels - A munkásosztály helyzete Angliában

Gyurcsány Ferenc - Őszödi beszéd

Bayer Zsolt: Egyetlen kérdésen merengek-e zajtalan, esőverte szép napon: mi a jó kurva anyátokért nem basszátok magatokat szájon, ti utolsó balliberális szarhányadékok? Nagyon szívesen segítek nektek, hogy április 9-én a lehető legolcsóbb repjeggyel húzzatok vissza az anyátok picsájára Izraelbe, smucig gecik. Kurvára elegem van, hogy jártatjátok a pofátokat és csak dől belőle a szar, amit mi, meghurcolt lázadók nem bírunk elviselni. Április 9-én kurvára elmegyek Újlipótvárosba vagy ahol erősek a kommunista ivadékok, és a könnycseppeitekkből fogom megcsinálni a kibaszott marhapörköltem levét. Na szevasztok!

Apáti Bence: Hallom a szocialista sivalkodást.

Látom, ahogy Csintalan veti a bukfencet '94-ben.

Undorodok.

Az ellenzék olyan, mint a sóska: szar.

A szocikat egy pillanatig sem zavarta - lévén, hogy hatalmon voltak - az a kíméletlen megszégyenítés és megaláztatás 2002 és 2010 között, amit a politikai nézetüket felvállaló jobboldaliaknak kellett elviselnie. Milyen hosszú mondat.

Jobboldali vagyok.

Tényleg.

Most újra sivalkodnak. Mást sem tudnak.

Ugrándoznak, vetik a bukfenceket, ha a szerencsekerék kis lapátja őket sorsolja ki, majd a bukás után egymás vállán sírnak.

Gyönyörű előadás, szép tanulsággal.

Feri, ezt elkúrtad.

G. Fodor Gábor: Nem szoktam hosszú cikkeket írni.

Most sem teszem.